1. György, német költő, szül. Dennenhohében 1828 márc. 16. Tanulmányozta Münchenben a filozofiát és filologiát, 1864. a stuttgarti műegyetemen az irodalom és műtörténet magántanára lett, azután u. o. tanár a művészeti iskolán, 1881 óta Münchenben él. Nevezetesebb munkái: Deutscher Dichterwald (15. kiaad. Stuttgart 1894); Gedichte (4. kiad. u. o. 1892); Die deutschen Volkslieder (u. o. 2. kiad. 1868, díszkiadás 1880); Jungbrunnen (3. kiad. Berlin 1875); Liederborn (u. o. 1879); Die Wacht am Thein (Berlin 1871).
2. S. Vilmos, német nyelvbuvár és irodalomtörténetiró, szül. Schönborn kastélyban (Alsó-Ausztria) 1841 ápr. 26., megh. Berlinben 1886 aug. 6-án. Tanulmányait Bécsben és Berlinben végezte. 1864. Bécsben doktori oklevelet nyert, 1868. u. o. rendes tanár, 1872-ben Strassburgba, 1877. Berlinbe ment át; 1884. az ottani akadémia tagja. Nevezetesebb munkái: Medicinalflora der Zips (kézirat); Adalékok a Szepesi-Tátra alhavasi és havasi virányának ismeretéhez (a Kárpát-egyesület VI-VII., 1879-80. évf., magyarul és németül); Szepes vármegye növényzeti viszonyai (a Szepesi Emlékkönyvben, Szepes-Váralja 1888); Szepes vármegyében eddig észlelt vadon termő edényes növények (Felka 1888); Der älteste botanische Schriftsteller Zipsens, und sein Herbar (Bécs 1895). Azonkivül számos fürdő vizét analizálta. V. ö. Borbás, S., Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz.
Vilmos, német katonai iró, szül. a manai Frakfurtban 1834-ben. 1853 a porosz hadseregbe lépett és az 1866 és 1870-iki hadjáratokban mint vezérkari tiszt vett részt. Fokozatosan előlépve, 1888. a strassburgi gyaloghadosztály parancsnokává nevezték ki. Újabb művei közül említjük: Die Schlacht bei Beaunc la Rolande (1872); Studien zur neuern Infanterie-Taktik (1874); Die Truppenverwendung als Vorschule für die Kunst der Truppenführung (1876-79); Von der Kriegsführung (1883).
baloldali kis mellékfolyója az Innek Svájcban; a Piz Muttleren (3299 m.) ered, átfolyik az Alsó-Engadinhoz tartozó Samnaun-völgyön és Alt-Finstermünz alatt 1 km.-nyire Graunbünden és Tirol határán torkollik.
János, német irodalom- és művelődéstörténetiró, szül. Hohenrechbergben (Württemberg) 1817 okt. 3., megh. Zürichben 1886 nov. 21. Tanulmányait Tübingában végezte, Stuttgartban Württemberg im Jahre 1844. c. politikai iratával lépett fel, 1848. a württembergi képviselőház demokrata párti képviselője lett, s 1849. hevesen küzdött az alkotmányos párt mellett, melynek leveretése után Svájcba menekült, 1850. a zürichi egyetemen magántanár, 1860. u. o. a műegyetemen tanár lett. Nevezetesebb munkái: Bildersaal der Weltlitteratur (1884-85, 3 köt.); Deutsche Culttur- und Sittengeschichte (9. kiad. Lipcse 1887); Schiller und seine Zeit (6. kiad. u. o. 1886); Gesch. der deutschen Litteratur (2. kiad. 1854); Gesch. der englischen Litteratur (3. kiad. u. o. 1883); Allgem. Gesch. der Litteratur (6. kiad. Stuttgart 1881); Geschichte der Religion (2. kiad. Lipcse 1859, 2 köt.); Dichterkönige (2. kiad. u. o. 1861, 2 köt.); stb. Történelmi tanulmányai: Menschliche Tragikomödie (3 köt., u. o. 1874, 3. kiad. 1855, 12 köt.); Grössenwahn (u. o. 1876); Novellenbuch (novelláinak gyüjteménye, Stuttgart 1873-77, 10 köt.); Vier Bücher deutsche Gesch. (Lipcse 1879).
Károly, német festő, szül. Königsbergben 1833 márc. 31. A königsbergi akadémián Behrendsennek volt tanítványa, beutazta a Rajna vidékét, Svájcot és Olaszországot északi részét, 1859. Danzigban, 1867. Berlinben telepedett le, hol a művésznők egyletének rajziskolájában tanár lett. Tájképeinek nagy részét Németország északi részéből vette a motivumokat. A legkiválóbbak: Naplemente egy mocsárnál; Est a tölgyfaerdő szélén; Dél a hegyen; Hóförgeteg a faluban; Erdei kunyhó alkonyatkor; Árviz keleti Poroszországban (berlini nemzeti képtár).
(Schärtlein) Sebestyén (burtenbachi), hires német zsoldosvezér (Landsknecht-kapitány), szül. Schorndorfban (Wüttemberg) 1496 febr. 12., megh. Burtenbachban 1557 nov. 18. Tanult Tübingában és Bécsben, majd a katonai pályára lépett. 1519. a sváb szövetség szolgálatába lépett s részt vett a württembergi Ulrik elleni háboruban. 1525-ben a parasztok, majd Magyarországon a törökök ellen harcolt. 1532-ben megvásárolta az Ulm és Augsburg közt fekvő burtenbachi jószágot, protestánssá lett és 1546. átvette a felsőnémetországi városok által felállított hadsereg vezetését a schmalkaldi háboruban. Julius 10-én elfoglalta Füssen városát, megszállotta a strategiai fontosságu ehrenbergi hegyszorost. Miután a protestánsok hada feloszlott s Augsburg is meghódolt a császárnak, a császár ugyan közbocsánatot hirdetett a megtérőknek, de ez alól S.-t kivette, mire S. 1548. Franciaország szolgáltaába lépett. 1553. kegyelmet nyert s visszatért hazájába s életének még hátralevő részét csendes magányban, Burtenbachban tölté el. Kevéssel halála előtt hozzá fogott életének és emlékiratainak megirásához, melyet a kézirat nyomán később Schönhut adott ki: Leben und Thaten S.-s, durch ihn selbst deutsch beschrieben (Münster 1858). v. ö. Holzschuher és Hummell, Lebensbeschreibung des berühmten íRitters S. (Frankfurt 1777-1782, 2 köt.), és Herberger, S. u. seine Briefe (Augsburg 1852).
(ol., ejtsd: szkercando), zeneelőadási műszó, a. m. enyelegve, tréfásan.
Károly, osztrák utazó, szül. Bécsben 1821 máj. 1. Egészségének helyreállítása végett kezdett 1850. déli Franciaországban és Olaszországban utazni. Azután bejárta az Egyesült-Államokat, Közép-Amerikát és Nyugat-Indiát, résztvett 1857-59. a Novara-expedicióban mint a tudományos bizottság vezetője. Ekkor látta Braziliát, a Fokföldet, Kelet-Indiát, Khinát, Ausztrália nagy részét, Chilét, Perut és a Panama-szorost. Ezen útjáról hozta a kokalevelet, mely a kokaint szolgáltatja. Miután Triestben a gyüjtött anyagot feldolgozta és az osztrák kereskedelmi minisztériumban néhány évig osztálytanácsos volt, 1869. részt vett az osztrák-magyar kelet-ázsiai expedicióban, mellyel Sziamba, Khinába és Japánba eljutott. 1872. szmirnai, 1875. londoni, 1878. lipcsei, 1884. genovai konzulunkká lett és végre 1896. nyugalomba vonult. Fő művei: Reisen in Nordamerika (Lipcse 1854); Costarica (u. o. 1856); Nicaragua, Honduras, San-Salvador (Braunschweig 1857); Statistisch-kommerzeiller Teil der Novara-Expedition (Bécs 1864, 2 köt., 2-ik kiadás Lipcse 1867); Aus dem Natur- und Völkerleben im tropischen Amerika (Lipcse 1864); Fachmännische Berichte (Stuttgart 1872); Das wirtschaftliche Leben der Völker (Lipcse 1886).
(ol., ejtsd: szkerco). Régebben egyenlő értelmü volt a scherzandóval s inkább előadási műszóként szerepelt, későbben - a szonátaszerü forma kifejlődésével - annak egyes tételei közt a menuetet (l. o.) próbálta, mig végre mint önálló műforma is jelentős szerepre jutott. Mint önálló műforma Beethoven után fejlődött ki s első szerep jutott e tekintetben Schubertnek, utána Mendelssohn, Schumann, Chopin magasultak ki e műforma eszményítésében. A S. hangulata mindig szeszélyes, tréfás, enyelgő, de ezt a hangulatot ritkán tartja meg kezdettől végig, hanem ellentétes hangulattal szakítja meg s azután tér ismét vissza az eredetihez.
a. Niemen baloldali mellékfolyója, amely Lengyelországban ered; Schirwindttől a Jotyj torkolatáig, ahol ÉNy-ról Ny-ra kanyarodik, a K-i porosz tartomány és Lengyelország közt határul szolgál és Ragnit fölött torkollik.