János Jakab, svájci természettudós, szül. Zürichben 1672., megh. u. o. 1733. mint városi főorvos (archiater) és a mennyiségtan tanára. Róla nevezték el az általa Homo diluvii testis neve alatt leirt, megkövült óriás szalamandert Andrias S.-inek. Legnevezetesebb művei: Naturgeschichte des Schweizerlandes (2. kiad., 3 köt., Zürich 1752); Physica scra iconibus illustrata (4 köt. Augsburg és Ulm 1731-35); Piscium querelae et vindiciae (Zürich 1708).
Gáspár, német festő, szül. Aachenben 1810 aug. 22., megh. Düsseldorfban 1887 jun. 12. A düsseldorfi akadémián tájképfestővé képezte ki magát és főleg Lessing Károly meg Schirmer romantikus irányát követte. Beutazván Németországot, Hollandiát, Tirolt és Olaszország északi részét, főleg azokat a motivumokat dolgozta föl, amelyekhez valami rege fűződik. Festményeinek (nagyrészt aquarellek) reprodukció Németországban nagyon népszerüek. A kölni muzeumban 25 aquarellképe van a Rajna mondájából és történetéből.
József, német festő, szül. Düsseldorfban 1846 szept. 7. A düsseldorfi akadémián tanult, azután Sohn Vilmosnak volt tanítványa, beutazta Belgiumot, Hollandiát és Olaszországot, 1881. pedig, miután 1879 óta a casseli művészeti akadémia tanára volt, Berlinben telepedett le. Genreképei közül különösen finom fölfogásuak: Régi dal; A vándor dalnok; Parkban sétáló leányok; Mulatságos olvasmány; Az Úrnapja (1879, berlini nemzeti képtár) stb. 1883-86. a casseli igazságügyi palotában megfestette a négy világi fő erény allegoriai képeit.
Kristóf Gottlieb Adolf báró, német jogtudós, szül. Nörnbergben 1811 jan. 7-án; 1836. magántanár Erlangenben, 1840. rendkivüli, 1843. rendes tanár, 1856. a teologia díszdoktora; ismételve tagja volt az alsóháznak, 1884. báro lett, 1881. nyugalomba lépett. Munkái: Lehrbuch der Institutionen (8 kiad. Erlangen 1883); Beiträge zur Bearbeitung des römischen Rechts (u. o. 1851-1871 és 1884-86); Sammlung kirchenrechtlicher Abhandlungen (u. o. 1873); Das gemeine deutsche Eherecht (u. o. 1882).
Gusztáv, orvostanár, szül. Tőke-Terebesen (Zemplén) 1832 márc. 11., megh. Budapesten 1894 jan. 28. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után Benedek-rendi papnövendék lett, de alig egy év mulva kilépett és orvosi tanulmányokhoz fogott, melyeket a bécsi egyetemen elvégezvén, 1861. orvosi diplomát nyert. 1860. Rokitansky második, 1865. pedig első segéde lett. Ebben az időben az élet- és kórszövettanból tartott magánelőadásokat; a 60-as évek végén a bécsi egyetemen magántanár lett. 1870. a pesti egyetemhez rendkivüli tanárrá nevezték ki a kórszövettan előadására. 1871. a Rókus-kórház és egyuttal a törvényszéki boncnok is lett. 1874. pedig a kórboncolástan rendes tanárrá nevezték ki. Irodalmi dolgozatai: Adatok a Cyclops fejlődéséhez (Orv. Hetilap 1873); Adatok a kórbonctani kazuisztikához (Orv. Hetilap 1873 és 1874). Azonkivül magyar és német nyelvü szaklapokban megjelent számos értekezés. Emlékezetes a tisza-eszlári pörben való szereplése.
(ejtsd: szheveningen), hires fürdőhely és egykor halászfalu D.-Hollandia németalföldi tartományban, az Északi-tenger partján, 2 km.-nyire Hágától, amellyel szép fasor (Oude Weg), ló- és elektromos vasút köti össze. 17 277 lak., számos nagy szállóval, amelyek közt az 1886. újra épített gyógyház a legjelentékenyebb. A tengerfenék homokos volta és az erős hullámcsapás miatt évenkint több mint 20 000 vendég látogatja. 1653 aug. 8. itt vívtak ki győzelmet az angolok a németalföldi hajóhadon. 1673. pedig Ruyter ellen az egyesült francia-angol flotta vívott eldönthetetlen ütközetet.
Bajorországban a bajor uralkodóház ősi fészke, hol 1123-ig a hercegek székeltek, mig III. Ottó Wittelsbachba nem költözött át. Várát állítólag Arnulf császár építtette s két fiának (?), Arnulfnak és Vernernek jegyesét Ágnes és Beatrix hercegnőt egybekelésük előtt itt kereszteltette meg (Arnulf bajor herceg 912-938). II. Henrik császár huga Gizella hagyomány szerint szintén itt esküdött meg Szt. Istvánnal. A Magyarországba küldött térítők egy része in innen került ki.
(ejtsd: szki-) János Virginio, olasz csillagász, szül. Saviglianóban (Piemont) 1835 márc. 4. Matematikai és csillagászati tanulmányait Torinóban és Pulkovában végezte és 1859. a milanói csillagvizsgáló második csillagásza, majd 1862. igazgatója lett. 1861. felfedezte a Hesperia kis bolygót, tulajdonképeni hirnevét azonban azon fontos összefüggés kiderítésének köszöni, mely a hullócsillagok és üstökösök között fennáll. Az erre vonatkozó tanulmányok Secchihez intézett leveleiben, külön pedig Note e riflessioni intorno alla teoria delle stelle cadenti (Firenze 1867) címü könyvben jelentek meg. Gyönyörüek históriai tanulmányai is (I precursori di Copernico nell' antichta, Milano 1876), különösen pedig a Mars topográfiájának megállapítására eszközölt megfigyelései. Ő tőle ered a Mars térképein divatos nomenklatura, ő fedezte fel a Mars szárazföldeit átszelő csatornákat és azon fölötte fontos tényt, hogy a Merkur 88 nap, a Vénus 225 nap alatt, mindkét bolygó tehát keringési idejével egyenlő idő alatt forog egyszer tengelye körül, ugy hogy mindkét bolygó a Nap felé mindig ugyanazon oldalát fordítja. 1889 óta szenátor.
(ejtsd: szkiávona), a velencei dogék szlavon testőrségének kardja a XVI. és XVII. sz.-ban, az egész kezet védő rostélyozott markolatlappal és széles pengével.
(ejtsd: szkiávone) Andrea (tulajdonképen Meldolla v. Medolla), olasz festő, szül. Sebenicóban (Dalmácia) 1520 körül, megh. Velencében 1582. Velencében tanult, egy ideig Tizian műhelyében dolgozott és hogy kenyerét megkeresse, eleinte ládákat és egyéb butorokat díszített többé-kevésbbé művészies festményekkel. A müncheni képtárban levő, a Parnasszust ábrázoló képe is talán egy zongora díszéül szolgált. Függő képei vivliai, mitologiai és tájképi tárgyuak. Leghitelesebb képei: Krisztus keresztelése és Krisztus kihallgatása (velnecei akadémia); A pásztorok imádása (Firenze, Uffizi-képtár), Ábel halála (Firenze, Pitti-képtár); Madonna (bécsi muzeum); a berlini muzeumban levé két nagy tájkép stb. Kitünő, gondos kivitelü rézkarcai nagyrészt tájképei tárgyuak.