igen becses magyar nyelvemlék a XV. sz. elejéről. Tartalma nagyrészt a Besztercei szójegyzékével egyezik (l. o.). Kétezernél több magyar szót foglal magában, köztük igen sok ritkát s elavultat. Csak 1890-ben födözték föl Felső-Ausztirában, Schläglben, az ottani premontrei rendház könyvtárában. Közzétette Szamota István 1894., magyarázatokkal s a kézirat fényképével (a magyar tud. akadémia kiadása).
fürdőhely Wiesbaden (ettől 9 km.-nyire) porosz kerületben, a Taunus egy szép völgyében, indifferens 28-32°-os thermákkal, amelyek vizét idegbajok, görcsök, neuralikus fájdalmak, női és bőrbajok, köszvény és reuma ellen használják. V. ö. S., mit besonderer Berücksichtigung seiner Kur- und Badeanstalten (Wiesbaden 1888); Baumann, S. (1894).
Lőrinc, bibornok, nagyváradi latin szertartásu püspök, szül. Új-Aradon 1824 márc. 27. Középiskoláit Aadon és Szegeden, a teologiát a pesti egyetemen végezte. Itt, mint a papnövendékek magyar iskolájának legmunkásabb tagja, irodalmi dolgozataival széles körben keltett feltünést. 1846 őszén levéltáros volt Lonovich csanádi püspök udvarában, ahol Mihalovich későbbi zágrábi bibornok-érsek és Fábry későbbi kassai püspök nagyrabecsülését vívta ki. Pappá szentelték 1847 ápr. 3. U. a. év jul. Nagy-Szentmiklóson nyert kápláni állomást, ahol nagy buzgalommal folytatta tanulmányait, habár a közbejött nehéz politikai viszonyok nem igen kedveztek neki. 1849 szeptemberében oravicaim 1850-ben pécskai és ismét nagyszentmiklósi, végre temesvár-belvárosi káplán, egyúttal a püspöki liceumban a dogmatika tanára és a szentszéknél a szegények ügyvédje lett. 1852. kedvelt tudománya: az egyházjog és egyháztörténelem tanárává és szentszéki ülnökké nevezték ki. Búvárkodásait ugyszólván emberfölötti erővel folytatta, egészségét is megrendítette a folytonos, megfeszített szellemi munka. Ennek folytán megvált a tanári pályától és 1859. mercyfalvi, 1863. gyarmatai plébános s egyszersmind kerületi alesperes lett. Hivatalos munkái ami szabad időt engedtek, mind tanulmányozásra fordította, különösen jogbölcseleti, egyházjogi s művelődéstörténelmi tanulmányokba merülvén. Ekkor kezdett a vármegyei közéletben is szerepelni, s Bonnaz püspöknek is oly bizalmas papja volt, hogy plébániáján gyakran felkereste. 1867. megszerezte az egyházjogdoktori koszorut. Doktori értekezése: Az egyházjavak jogcíméről hazánkban nagy feltünést keltett az irodalmi körökben. Midőn a kt. autonomiai mozgalmak megindultak, egyházmegyéjének papsága két ízben 1868. és 1870. autonomiai követté választotta. Ekkor tünt föl először nagyobb körben. Álláspontjára nézve a nagygyülésen a bizottság többségének (főpapi) munkálatai mellett tartott hatásos beszédet. Észrevételek címen egy röpirat jelent meg, állítólag Chyszy Kálmán tollából, a többség munkálatai ellen; erre S. egy Válasz-szal felelt s nyugodt, tárgyilagos fejtegetéseivel méltó ellenfélnek bizonyult be a kitünő tollu publicistával szemben. E szereplése által annyira magára vonta a magasabb körök figyelmét, hogy 18772. csanád-egyházmegyei kanonokká nevezték ki. Kanonoki állásában, megszabadulva az aprólékos teendőktől, még nagyobb buzgalommal látott tudományos foglalkozásokhoz. Nyugalmát azonban nem sokáig élvezhette, mert 1873 márc. 17. szatmári püspökké nevezték ki. 1877. elnöke, 1894. tiszteletbeli elnöke a Szt.-László-társulatnak, melynek közgyüléseit, irányt adó megnyitó beszédeivel, melyek a legfontosabb kérdéseket éppen idejében egy-egy nagy szabásu tanulmányban hozzák tisztába, nagy eseményekké tette. Ez időtől már a magyar püspöki karnak vezéralakjai közé tartozik. Különösen a főrendiházban nem volt fontosabb, kivált az egyházat érdeklő tárgy, melynek vitájában egy-egy feltünő tudományu s kimagasló ékesszólásu beszéddel ki nem vette volna részét. A közoktatási törvény, a zsidók és keresztények közötti házasságra vonatkozó törvényjavaslat s az egyházpolitikai újabb törvények tárgyalásai közben elévülhetetlen dicsőséget szerzett az egyháznak, hazának s nevének. A kötelező polgári házassági javaslatra a király felszólítására készített memoranduma a küzdelmeknek mondhatni tengelyévé vált. 180. v. b. t. tanácsos, 1884. a vaskorona-rend I. oszt. lovagja, 1885. a budapesti egyetemen tiszteletbeli teologiai doktor, 1886. római gróf és pápai trónálló főpap, 1887 ápr. 8. nagyváradi püspök, 1893 jun. 12. bibornok, első a nagyváradi püspökök sorában. Ugy a szatmári, mint a nagyváradi egyházmegyében a bérmálás kiosztása alkalmával mindig maga intézett és intéz szent beszédet a bérmálandókhoz és egyházmegyéjének összes kormányzati és szentszéki ügyeit személyesen vezeti. Új templomok, iskolák, lelkészségek hirdetik egyes számtalan jótéteményein kivül apostoli buzgalmát. Szatmári püspök korában megszerezte a hires Török-féle nagy könyvtárt s ezt a szatmári egyházmegyének adományozta, mire ott a Laurentiana könyvtár létesült belőle. Szatmáron nagy anyagi áldozatokkal rendbehozta az internátussal egybekötött tanítóképző intézetet, a nagyváradinak pedig saját házat szerzett; 1891. Nagyváradon kisdedóvónőképző intézetet alapított, 1896-ban 30 ezer forintot adományozott Debrecen városának nagy szabásu apácazárda létesítésére a magasabb nőnevelés érdekében. Előbb a nagyváradi egyházmegye szükségleteinek fedezésére 100 000 forintos alapítványt tett; a sz.-somlyói r. kat. gimnáziumot hagy anyagi áldozattal rendbe hozta s évi fentartási költségeinek mintegy harmadrészét viseli; a debreceni kat. főgimnázium létesítésén épp most fáradozik. Szt. László király halálának hétszázados évfordulója alkalmából, melyet országos ünneppé tett, székesegyházának 10 ezer frtnyi költségén egy művészi nagy Szent-László-hermát készíttetett s káptalanával együttesen Szt. László királynak szép szobrot emelt Nagyváradon. Most készül egyházmegyéje aranymiséjére, melynek emlékére, a még munkában levő belső felszerelésen kivül, már készen áll az általa Bihar-Püspökiben emelt gyönyörü román stilü plébániatemplom. Úttörő részt vett a magyar közművelődési egyesületek megalapításában a még szatmári püspök korában szervezett Széchenyi-társulattal. Alelnöke az országos vöröskereszt-egyesületnek, elnöke volt az országos zeneakadémiának, a poliklinikai egyesületnek stb. Általában véve a fontosabb társadalmi mozgalmak nélküle meg nem indulnak s mindenütt kiveszi a maga részét, ahol a közügyek előmozdításáról s a szegények gyámolításáról van szó, különösen a házi szegények kapnak tőle igen sokat, ami minden évben ezrekre rúg. Végül megemlítjük, hogy beszédjeiből két hatalmas kötet önállóan is megjelent: S. püspök beszédei. Közrebocsátja Bunyitay Vince (Budapest 1890) cím alatt; az első egyházi, a második nevezetesebb egyházpolitikai beszédeit tartalmazza. Ezeken kivül kiválóbb beszédei: A rabszolgakereskedésről, A munkáskérdésről, Az autonomiáról, A katolicizmusról és hazaszeretetről, Az evolucióról, a Bukovinai és csángó magyarokról, A papság teendőiről, Hinni és tudni, Eszmék a középkor kulturéletéből stb. címüek.
az ugyanily nevü járás székhelye Köslin porosz kerületben, a Wipper és vasút mellett, (1890) 5431 lak., vasöntőkkel, bőr-, sör-, tégla-, kályhagyártással, kolbászkészítéssel és húsfüstölőkkel.
1. János (visegrádi és kosteletzi), kiváló humanista iró, a dunai tudós társaságnak tagja, szül. 1466 jan. 24., megh. 1525 aug. 29. (mások szerint 1540). Jómódu cseh nemesi családból származott, tanulmányait a prágai egyetemen végezte és u. o. 1484. baccalaureus lett. A XV. sz. végén II. Ulászló magyar király szolgálatában lépett és a budai udvari kancelláriában nyerve alkalmazást, tizenhat évet töltött a királyi udvarban, élénk összeköttetésben állva korának humanistáival, első sorban Celtessel és a budai királyi könyvtár felhasználásával élénk irodalmi tevékenységet fejtve ki. 1504 okt. 4-én megnősült (neje Strassnitz Magdolna) és azontúl visszavonultan élt kosteletzi kastélyában. S. egyike volt kora legkiválóbb humanistáinak. Saját művei közül kortársai körében legtöbb hatást ért el egy a lélekről szóló, prózában irott Microcosmus címü munkájával, melyet, miután kéziratban husz évig forgott barátai közt közkézen, Ursinus Velinus felszólítására kiadott és Thurzó János olmützi püspöknek ajánlott. A kiadás lappang, s igy a munkát nem ismerjük, de kortársak reánk maradt birálataiból tudjuk, hogy a görög forrásokon kivül arabokat (Averroës) is használt. V. ö. Abel Jenő, Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság (akadémiai értekezés, Budapest 1880), hol a korábbi irodalom teljesen fel van véve és kritikailag méltatva.
2. S. Ottokár báro, osztrák orientalista, szül. Bécsben 1825 jul. 20., megh. 1894 dec. 18-án. 1842. a keleti akadémiában lépett, 1848. Attaché Konstantinápolyban, 1860-ban visszatért Bécsbe, ahol 1861-ben jogi tanácsos és a keleti akadémia igazgatója lett, 1870. főkonzul volt Bukarestben, később miniszteri tanácsos a külügyi hivatalnál, 1882. miniszteri ranggal nyugalomba lépett. 1865 óta a magyar tudományos akadémia kültagja volt. Munkái: Frühlingsgarten, Dsámi persa költő műve, német fordítással (Bécs 1846), továbbá fordításokat Szédiból (Fruchtgarten, u. o. 1852) és Ibn-Jeminből. Török nyelven irta népjogairól szóló könyvét, továbbá Manuel terminologique français-ottoman (u. o. 1870); Firdusi, Jussuf und Suleika (u. o. 1889).
Detre Ferenc Leonhard, német botanikus, szül. Xantenben 1794 nov. 27., megh. Halléban 1866 okt. 12. Berlinben tanult, 1819. a királyi herbarium őre lett, 1828. a botanika tanára, 1833. a botanikuskert igazgatója Halléban. Nevezetesebb munkái: Animadversiones botanicae in Ranunculaceas (Berlin 1819-20); Adumbrationes plantarum, Filices capenses-szel (u. o. 1825-32); Flora Berolinensis (u. o. 1823-24); Hortus Hallensis (Halle 1841); Flora von Deutschland (Langethal és Schenk társakkal, 2400 táblával, Jena 1841-64, 5. kiadás Halliertól, Gera 1880-87); De Candolle Prodromus-a részére az ezüstfaféléket dolgozta fel; 1826-tól Halléban a Linnaea-t adta ki, Mohllal együtt pedig a Botanische Zeitung-ot (Berlin és Lipcse 1843 óta).
latin állatnevek után Schlegel Hermann (1804-84) a lejdai muzeum igazgatója nevének rövidítése. Főbb művei: Essai sur la physionomie des serpens (Amsterdam 1837); Fauna van Nederland (Lejda 1859); Musée d'histoire naturelle des Pays-Bas (u. o. 1862-67); Bonaparte Canino herceggel együtt tette közzé: Monographie des Loxiens (u. o. 1850).
1. Ágost Vilmos, német kritikus, műfordító és költő, S. Frigyes bátyja, szül. Hannoverben 1767 szept. 8., megh. Bonnban 1845 máj. 12. Göttingában teologiát és filozofiát tanult, 1798. rendkivüli tanár lett Jenában, 1798-80. öccsével, S. Frigyessel az Athenäumot adta ki. 1796. vette nőül Michaelis Karolinát, aki később tőle elvált és Shcellinghez (l. o.) ment férjhez. Azután Berlinben felolvasásokat tartott az irodalomtól és művészetről. Megismerkedvén Staël (l. o.) asszonnyal, 1804. elkisérte különféle utazásaiban; 1808. Bécsben felolvasásokat tartott a drámai művészetről és irodalomról, 1813. és 1814. mint titkos kabineti titkár a svéd trónörököst elkisérte hadjárataiban. 1818. a bonni egyetemen a művészettörténelem és irodalom tanára lett. A szanszkrit nyelv tanulása céljából többször ment Franciaországba és 1823. Angliába, 1827. Berlinben a képzőművészetek teoriájáról és történetéről olvasott fel. 1819. ismét megnősült, de csakhamar megint elvált nejétől. S. a romantikus iskola legelső és legkiválóbb képviselőihez tartozik. Esztetikai itéleteiben és jellemzéseiben éles látás és lapos tudás nyilvánul. Nagyon sokat tett a germanisztikai és szanszkrit tanulmányok fejlesztése érdekében. Műfordításai, s főleg Shakespeare-átültetései mesteriek. Munkái: Über setzung Shakesperes (Berlin 1797-1810, 9 köt., új bővített, jegyzetes kiad. Tiecktól, u. o. 1839- 1841, 12. s legújabb kiad. Bernaystól, u. o. 1890); Gedichte (Tübinga 1800); Charakteristiken und Kritiken (Königsberga 1801, 2 köt., S. Frigyessel); Musenalmanach auf 1802 (Tieck L.-sal); Berlines Vorlesungen über schöne Litteratur und Kunst (Minor-kiad., Heilbronn 1884, 3 köt.); Spanisches Theater (Calderon-féle drámák fordítása, Berlin 1803-09, 2 kötet, új kiad. 1845); Blumensträusse der ital., span. und portug. Poesie (u. o. 1804); Romantische Wälder (u. o. 1808); Vorlesungen über dramatische Kunst und Litteratur (Heidelberga 1809-11, 2 köt., 3 rész, 2 kiad. u. o. 1817, 3 rész); Poetische Werke (u. o. 1811-1815, 2 köt., új kiad. 1820); Observation sur la langue et la littérature provençales (Páris 1817); Indische Bibliothek (Bonn 1820-30); Vorlesungen über Theorie und Geschichte der bildenden Kunst (Berlin 1827); Kritische Schriften (u. o. 1828, 2 köt.); Reflexions sur l'étude des langues asiatiques (u. o. 1832) stb. S. összes művei Lipcsében jelentek meg (12 köt.); Oeuvres évrites en français (u. o. 1846, 3 köt.) és Opuscula quae latine scriptae reliquit (u. o. 1848) c. alatt Böcking E. s. francia és latin nyelvü dolgozatait adta ki.
2. S. Dorottya Friderika, német irónő, Mendelssohn Mózes leánya, S. Frigyes felesége, szül. Berlinben 1763 okt. 24., megh. Majna-Frankfurtban 1839 aug. 3. Egy Veit Simon nevü bankárnak volt felesége, de ettől 1798. elvált, hogy S. Frigyest követhesse, akiért nagyon rajongott. Elkisérte őt Jenába, Párisba, ahol 1804. a protestáns vallásra tért át és 1804. egybekelt S. Frigyessel. 1808. Kölnben mindketten katolikusokká lettek. Férje halála után S. 1830. Frankfurtbaa költözködött. Művei. Florentin (regény, 1 köt., Lübeck és Lipcse 1801); Geschichte des Zauberers Merlin (kiadta S. Frigyes, Lipcse 1804); Lothar und maler (kiadta u. a., Frankfurt 1805); Corinna (Staël asszony regényének fordítása, Berlin 1807-08, 4 köt., új kiad. 3 köt., 1852). Munkáit S. Frigyes a maga neve alatt adta ki. V. ö. Raich M., D. v. S. und deren Söhne Johann und Philipp Veit, Briefwechsel (2 köt., Mainz 1881).
3. S. Frigyes, német költő és kritikus, S. Ágost V. öccse, szül. Hannoverban 1772 márc. 10-én, megh. Drezdában 1829 jan. 11. Göttingában és Lipcsében filologiát tanult, később Drezdában és Berlinben élt, hol barátságot kötött Shleiermacherrel, 1800. a jenai egyetemen habilitáltatta magát a filozofiából. 1802. nejével Dorottyával, aki Mendelssohn leány volt, Párisba ment s ott a filozofiáról előadásokat tartott és az Európa c. havi folyóiratot adta ki. 1808. Kölnben áttért a katolikus vallásra, ugyanez évben Bécsbe ment, ahol az állami kancelláriánál udvari titkár lett; 1809. Károly főherceg fő hadi szállásán tartózkodott. 1810. és 1813. Bécsben felolvasásokat tartott a történelemről és irodalomról, 1815-18. az osztrák követség kiküldött tanácsosa volt a német szövetségi tanácsnál Majna-Frankfurtban; 1818. visszatért Bécsbe, 1820-23. szerkesztette a Concordia címü katolikus szellemü folyóiratot, 1826. és 1827. felolvasásokat tartott a filozofiáról. A kritikában S. nem oly élesen látó mint bátyja, de felülmulja őt mint irodalomtörténész és filozofus. A romantikus iskola alapvető eszméi tőle valók. Mint költő jelentéktelen, de nagy, örök érdemei vannak a filologia körül. Művei: Die Griechen und Römer (1 köt., Neustrelitz 1797); Geschichte der Poesie der Griechen u. Römer (1 köt., Berlin 1798); Lucinde, ein Roman (1 köt., u. o. 1799); Schriften von Dorothea S. (1 köt., Lipcse 1801); Über die Sprache und Weisheit der Inder (Heidelberga 1808); Gedichte (Tübinga 1809); Vorlesungen über neuere Geschichte (Bécs 1811); Deutsches Museum (u. o. 1812-13); Geschichte der alten und neuen Litteratur (2 köt., u. o. 1813); Philosophie des lebens (u. o. 1828); Philosophie der Geschichte (u. o. 1829); Philosophische Vorlesungen, besondres über die Philosophie der Sprache (u. o. 1830); Philosophische Vorlesungen aus den Jahren 1804-06. (kiadta Windischmann, 2 köt., Bonn 1836-37); Sämmtliche Werke (Bécs 1822-25, 10 köt., 1846); Prosaische Jugendschriften 1794-1802. (kiadta Minor, 2 köt., u. o. 1802); Briefe an seinen Bruder August Wilhelm (kiadta Walzel, Berlin 1890). V. ö. Haym, Die romantische Schule (Berlin 1870); Dilthey, Leben Schleiermachers (u. o. 1870).
(Schley), 40 km. hosszu, igen keskeny öble a Keleti-tengernek, amely DNy-i irányban fjordszerüen nyúlik be Schleswig hercegségbe. Egykoron hires tengeri kikötő volt, de a holsteiniak 1416. a dán hajók elől bejáratát betömték; most halakban való gazdaságáról ismeretes. A hajózásnak új lendületet akarván adni, több águ régibb torkolatától D-re 2 m. mély csatornát ástak; ez a Schlleimünde.
Ede, német festő, szül. Harbachban, (Landshut mellett) 1812 okt. 12., megh. Münchenben 1874 jan. 8. A müncheni akadémiának volt tanítványa, de csak egész rövid ideig, azután Rottmann és Morgenstern hatása alatt állott, de csakhamar egészen a természet tanulmányozására adta magát, szem előtt tartván a nagy hollandiai tájfestők, különösen Goyen modorát. Beutazta Németországot, járt Belgiumban és Hollandiában, Magyar-, Francia- és Olaszországban is, de képeinek tárgyát többnyire München környékéről vette. legkiválóbb művei: Holdvilágos éj Normandiában; Az Isar melléke Münchennél; Ködös reggel a starnbergi tónál; Herrenchiemsee; Pásztorkunyhó a hegyen (müncheni új képtár); Vizben gázoló gulya (drezdai képtár) stb.