az ugyanily nevü járás székhelye Erfurt porosz kerületben, az Erle és Nahe torkolatai közelében, a Türingiai-erdő D-i lábánál, vasút mellett, (1890) 3759 lak., ólomfehér-, üveg-, papiros-, fizikai eszköz-, porcellán-, fajátékszerkészítéssel, sörgyártással, régi erődítményeinek maradványaival; Henneberg-féle kastéllyal, Erzsébet hennebergi grófnő emlékével. S.-t mint kliatikus gyógyhelyet is látogatják. V. ö. Gessner, Gesch. d. Stadt S. (1861).
l. Schlei.
Vilmos, német-angol erdész, született Plonheimban (Rheinhessen tartomány) 1840 febr. 28-án; meglátogatta a darmstadti felsőbb ipariskolát, a karlsruhei technikát és a giesseni egyetemet; 1862 óta hesseni erdészeti szolgálatban állott. 1866. angol-keletindiai szolgálatba lépett, 1881. keletindiai erdőfelügyelő lett, 1885. Angliában a Cooper's Hill politechnikumon tanár. Nevezetesebb munkái: A manuel of forrestry (3 köt., London 1889-95)- Afforestation of Great Britain and Ireland (Dublin 1886); Forrestry in the volonies and in India (Proceedings of the Royal Coloniaal Institute os London, 1890). Ő alapította az első indiai erdészeti lapot: The Indian Forester, melyet 1875-79. szerkesztett.
(Schlik) Ferenc (bassanói és fehér-templomi) gróf, osztrák altábornagy, szül. Prágában 1789 máj. 23., megh. Bécsben 1862 márc. 17. A diplomáciai pályára készült, de több hajlamot érezvén a katonai pályához, az előbbit ezzel cserélte fel. 1809. lett hadnagy. Az e század elején viselt háboruk mindegyikében részt vett. Jobb szemét a wachaui csatában vesztette el. 1848. Krakó kormányzója volt altábornagyi ranggal. A magyar szabadságharc kitörése után Dukla táján gyüjtött megjelenése s kassai győzelme Pulszky és Mészáros felett nem kis aggodalmat okozott a honvédelmi bizottmánynak. Klapka ugyan 1849 jan. feltartóztatta, Guyon pedig febr. 5. S. egyik hadosztályát a Branyiszkóról leszorította; de azután S.-nek mégis sikerült előrenyomulnia és Windischgrätzcel egyesülni, akivel együtt vívta ki a kápolnai győzelmet. A szabadságharc végéig a fő seregnél maradt.
Alapította Pesten Schlick Ignác (szül. Budán 1821 ápr. 13., megh. Pesten 1869 dec. 23.) a 60-as évek elején. 1869. részvénytársasággá alakult 500 000 frt alaptőkével, mely idővel 2 millió frtra emelkedett fel 10 000 db. 200 frtos részvénnyel. 1882. a Külső-váci-úton 29-37. sz. 23 312 négyszögölnyi óriási telken újból felépíttetett, 1890, 1893 s 1896. tetemesen megnagyobbíttatott s 1895. a m. kir. államvasutak lipótvárosi pályaudvarával külön vágánnyal összeköttetett. 1896. az előállított gyártmányok számlaértéke 5 millió frtot tett ki, 2000 munkás, 520 lóerejü gőzgép s 350 munkagép 240 000 métermázsa nyers vasat dolgozott fel, az évi munkabér 760 000 frtot tett ki. A gyár osztályai és az azokban előállított nevezetesebb alkotások a következők: Gőzgépek és gőzkazánberendezések osztálya, itt készültek az utolsó 15 év alatt a legtöbb vizlecsapoló és ármentesítő társulat szivattyutelepei, ilyenek a körös - tisza - marosi, heves - szolnok - jászvidéki, felsőszabolcsi, felsőbodrogi, felsőberecki stb. ármentesítő társulatok szivattyutelepei. Közúti és vasúti hidak építése, nevezetesebb vasúti hidak: a Dráva-híd, Szamos-híd, a bocskói, máramaros-szigeti, verécei, tiszafüredi Tisza-hidak, az újesti Duna-híd, továbbá a következő közúti hidak: a bocskói Tisza-híd, a kolozsvári, szatmári, csengeri Szamos-hidak, a zágrábi Száva-híd, a városligeti nagy kiállatási híd stb., nevezetesek továbbá a szétszedhető és szállítható katonai hidak is. Vasszerkezetek, nevezetesebbek: az iparcsarnok, a lipótvárosi bazilika, az új országház kupolái, a központi vásárcsarnok, a fiumei tárházak, keleti pályaudvar, számos az országban levő lovassági kaszárnya vasszerkezetei. Vagonok osztályában készült a m. kir. államvasutak, továbbá számos helyi érdekü vasút vagonparkjának nagy része, különösen teherszállító kocsik, tartánykocsik, továbbá a közúti villamos vasút kocsijai. Vasöntvények, itt készülnek különösen a vizvezetéki csövek, a káposztásmegyeri vizművek csöveinek nagy része is innen került ki. Fémöntvények, nevezetesebb alkotásai: a Deák-szobor, a Victoria szobra Deák síremlékén, Ybl szobra, Károli Gáspár gönci emlékszobra, Vetter tábornok síremléke, az új országház szobrai és díszítései stb. Végül nagy gazdasági gépek, mindennemü épületbádogos-munkák és szegecselt vasgerendák előállításának osztálya, ahol számos gőzcséplő, gazdasági gép és eszköz készült. A nagy szabásu vállalat élén Dessewffy Aurél gróf elnök, az alapító fia Schlick Béla vezérigazgató, Vajda Béla és Winter Adolf helyettes igazgatók állanak.
Alfréd gróf, porosz tábornok, szül. Grosskrauschenban (Sziléziai) 1833 febr. 28. A joachimsthali gimnázium elvégzése után a berlini egyetemre ment, 1853. pedig 2. dsidásez-rendbe lépett. Miután a hadi akadémiát is látogatta, mint segédtiszt a testőr lovasdandárhoz helyeztetett át, majd a nagy törzskar topográfiai osztályához került, az 1866-iki háboru kitörésekor pedig lovasszázados lett a törzskarnál. A prágai béke után mint katonai attaché Párisba ment, utóbb pedig a 10. hadtestbe osztatott be. Az 1870-1871-iki francia háboruban mint törzskari tiszt a mecklenburgi nagyherceg hadtestében szolgált s őrnaggyá lépett elő s a vaskereszt I. osztályu rendjét kapta. 1871 után a testőrdandárnál találjuk, mignem 1876. alezredessé nevezték ki az I. testőrdsidásezredben; 1881. ezrede lett; 1884. a nagy törzskar osztályfőnöke; 1885. dandártábornok; 1889. fő hadi szállásmester és altábornagy, végre 1891 elején Waldersee gróf utódjaként főnöke lett a törzskarnak. Idősebb fivére, S. Tivadar gróf, tábornok és ez idő szerint Berlin parancsnoka.
Henrik, német archeologus, szül. Neubuckowban (Mecklenburg-Schwerin) 1822 jan. 6-án, megh. Athénben 1890 dec. 26. Atyja protestáns lelkész volt, aki fiát a kereskedelmi pályára szánta és tényleg a kis S. 5 évig volt kereskedőtanonc Fürstenbergben, amig ellenállhatatlan utazóvágytól űzetve, elszegődött egy Venezuelába induló hajóra. Mikor útközben Texel hollandiai szigetnek táján hajótörést szenvedett, egy ideig roppant nélkülözéseket kell tűrnie, utóbb pedig Amsterdamban egy nagyon alárendelt irodai állást elfoglalnia. Itt tanulta meg saját szorgalma folytán jóformán az összes európai nyelveket és annyi kereskedem ismeretet, hogy főnökei 1846. ügynökül küldték Szt.-Pétervárra, hol csakhamar önálló üzletet nyitott és azt felvigároztatta. Beutazta az európai szárazföldet, Szíriát és Egyiptomot és miután már előzetesen a görög nyelv ókori emlékeivel megismerkedett volt, 1859. először fordult meg Hellaszban. 1864. szerencsésen üzleti vállalataitól visszavonulva, körülutazta a világot, majd 1866. Párisban telepedett le, hol öntanulmány útján szerzett régészeti ismereteit rendszeresítette és kiegészítette. Ekként elkészülve fogott hozzá gyermekévei óta ápolt ábrándjainak megvalósításához, a homerosi kor helyszinének felkutatásához. Az ókori kútfők teljes ismerete és a kutatás szerencsés divinációja bámulatos eredményekhez segítették. Miután Itakát felkereste volt, átment Kis-Ázsiába és 1870-ben Hisszarlik (l. o.) dombján kezdette meg Trója ásatását, melyet 1882-ig magában folytatott, majd Dörpfeld és Höfler segítségével nagyobb időközökben egész haláláig kiegészített. Életének ez volt legnagyobb műve (l. Trója), melynél azonban nem kisebb érdeküek ásatásai Mikenében (1874-76., utóbb 1888.), Itakában (1878), Orchomenoszban (1881-82) és Tiriszben (1884-85). Gyüjteményeivel bőkezüen bánt; java részét a német és görög nemzetnek ajándékozta, de mégis ugy hogy a trójai leletek túlnyomólag Berlinbe, a mikenebeliek Athénbe kerültek. Mindezen érdemeiért a rostocki egyetem 1879. tiszteletbeli doktorrá, Berlin városa 1881. díszpolgárrá választotta. Hamvai az athéni görög temető szomszédságában remek mauzoleumban pihennek. Schwerinben 1895. emlékszobrot állítottak neki. Művei, melyekben ásatásairól beszámolt, a következők: Ithaka, der Peloponnes und Troja (Lipcsse 1869); Trojanische Alterthümer (atlasszal, u. o. 1874); Mykenä (Gladstone előszavával, u. o. 1877); Ilios (u. o. 1881); Orchomenos (u. o. 1881); Reise in der Troas (u. o. 18819; Troja (u. o. 1883); Tyrins (u. o. 1886). Utolsó, 1890. évi ásatásainak eredményét már csak hagyatéka alapján adta ki (Lipcse 1891) Dörpfeld V. közreműködésével S. neje és kutatásainak hűséges társa, a görög eredetü Kasztromenosz Zsófia, aki férjének művét folytatja és élénk részt vesz minden régészeti mozgalomban.
község Lörrach badeni kerületben, 3 km.-nyire a Rajna jobb partjától, a Fekete-erdő lábánál, vasút mellett, (1890) 1102 lak. 1796 okt. 24-én Károly főherceg itt megverte Moreau francia hadait.
Max, l. Seydel.
falu a bajorországi felső-bajor kerületben, a S. (2,7 km. hosszu, 1 km. széles, 54 m. mély) É-i partján, az Alpok szélén, vasát mellett, (1890) 1825 lak., vement- és üveggyárral. Mint fürdő- és klimatikus gyógyhelyet sokan látogatják, turistaforgalma is nagy.