nátruimszulfantimonát, szulfoantimonsavas nátrium, Na3SbS4 + 9H2O. A S.-t főleg az antimonpentaszulfid készítéséhez használják.
város, Felső-Hessen tartomány Lauterbach kerületében, a Fulda mellett, (1890) 2556 lak. Van a városkában négy régi vár, közelében az új Hallenburg, Görtz gróf székhelye.
(von Görtz), régi német lovag- és grófi család, mely már a XI. sz. végén birta a Fulda mellékén fekvő S.-i vagy slitesei uradalmat. A család több ágra oszlott, melyek közül azonban, az egy S.-Görtz-ág kivételével, a XVI. sz.-ban valamennyi kihalt. Ebből az ágból is csak egy férfiu volt még életében, Frigyes, akinek unokája Vilmos Boldizsár a családot azután újra felvirágoztatta (megh. 1631.). A család két ága (S. és S.-Rittmarshausen) később grófi rangra emelkedett és ma is virágzik. Van azután egy másik ág, mely jelenleg a S. gennant von Görtz und Wrisberg nevet viseli. Ebből származott a diplomata és utazó S. Károly (1822-85), ki a Reise um die Welt c. munkát irta (3 köt., 1851-1854). Ez utóbbi ág mellékágából szül. S. Fülöp Frigyes (megh. 1695.), aki a bárói rangot kapta. Ennek fia volt S. György Henrik, genannt von der Görtz báró, svéd miniszter (szül. 1668., kivégezték Stockholmban 1719 márc. 12.). Ez 1706. XII. Károly svéd király szolgálatába állott, ki őt pénzügyminiszterévé és miniszterelnökévé tette. S. megfelelt feladatának, de a hajóhad és a hadsereg meg a király orosz háboruja oly roppant költségbe verték az országot, hogy az állami adósság rendkivül megnőtt. Károly halála után pedig a rendek a gyülölt idegent igazságtalan vádak alapján halálra itélték. S. (von der Görtz) János Eustach, porosz gróf, szül. 1737 ápr. 5., megh. Regensburgban 1821 aug. 7. Mint II. Frigyes király követe több német udvarban, később az orosz udvarban, Hágában és utoljára a német rendek regensburgi gyülésén működött. Munkái közül említendők: Mémorie ou précis historique sur la neutralité armée (Basel 1801); Mémoires et actes authentiques relatifs aux négociations qui ont précédé le partage, de la Pologne (Weimar 1810) és Mémoire hist. relatif aux négociations en 1778 (Frankfurt 1820). Hagyatékából megjelent: Aus den hinterlassenen Papieren des Graf J. E. S. von Görtz (2 köt., Stuttgart 1827-28).
az ugyanily nevü járás székhelye Marienwerder porosz tartományban, az Amtssee és vasút mellett, (1890) 3249 lak., fémöntéssel.
Tivadar, báró, osztrák-magyar lovassági tábornok, szül. Bécsben, szül. Bécsben 1817., megh. u. o. 1894 febr. 2. A katonai pályára lépett és a 4. sz. huszárezredben felvitte az ezredes rangig. 1848. Bécsben harcolt a felkelők ellen; azután Magyarországba küldetett, hol az oroszok oldalán Lipótvár, Aszód, Hatvan és Debrecenbe vonult. 1864. Károly Ferdinánd főherceg, 1875. pedig Erzsébet főhercegnő udvarmestere lett. 1876, táborszernagyon 1887. pedig lovassági tábornok rangjára emelkedett.
1. Frigyes Kristóf, német történetiró, szül. Jeverben 1776 nov. 17., megh. Heidelbergában 1861 szept. 23. Teologiát végzett Göttingában (1794-97) s azután egy ideig nevelő, majd konrektor volt a jeveri iskolában. 1812. tanár lett a frankfurti liceumon, 1814. városi könyvtáros. Innen 1819. egyetemi tanárnak hivták meg Heidelbergában, hol haláláig működött és nagy tiszteletnek örvendett. Első munkái teologiai tartalmuaak voltak, igy: Abälard und Dulcin (Gotha 1807); Leben des Theodor nov Beza und des Peter Martyr Vermli, s csak ezután tért át történelmi tanulmányokra. Első műve e téren: Geschichte der bilderstüremenden Kaiser des oströmischen Reichs (Frankfurt 1812), melyet követtek: Weltgeschichte is zusammenhängender Erzählung (u. o. 1817-24, 9 köt., 2. kiad. 1839-1841); Geschichte des XVIII: Jahrhunderts (Heidelberga 1823, 2 köt., 2. kiad. ily cím alatt: Geschichte des XVIII. Jahrhunderts u. des XIX. bis zum Sturz des französischen Kaiserresichs, u. o. 1836-48, 6 köt., 5. kiad. 1864-66, 8 köt.); Universalhistorische Übersicht der Geschichte der Alten Welt u. ihrer Kultur (Frankfurt 1826-1834, 9 rész); Zur Beurteilung Napoleons und seiner neusten Tadler u. Lobredner (u. o. 1832-1835, 3 köt.); Dante (Lipcse 1855); Weltgeschichte für das deutsche Volk (Frankfrut 1844-56, 18 köt. és Register, 4. kiad. átdolgozva és folytatva Jäger és Wolff által, Berllin 1884-88, 19. köt.). Ez a munka, mely egyúttal leghiresebb munkája és nevét Németországban annyira népszerüvé tette, nem tünik ki sem igazi kritikai szellem, sem remek művészi előadás által, s hogy mégis annyira népszerüvé lett, azt az egész átható, higgadt liberális felfogásnak, egyszerü gondolkozásnak és a benne nyilvánuló igazságszeretetnek tulajdoníthatjuk. Ebbeli előnyeivel S. e műve a lehető legnagyobb befolyást gyakorolta, mely azonban az utóbbi évtizedekben a kritikai iskola felülkerekedése és a moralizáló irány elhagyása óta nagyon csökkent.
2. S. József, klekovski lovag, horvát botanikus és entomologus, szül. Heinrichswaldban (Morvaország) 1808 jan. 25-én, megh. Zágrábban 1882 ápr. 7-én. 1836. Paviában orvosdoktorrá avatták. Nemsokára Horvátországba jutott s előbb mint fürdőorvos (Varasd-Töplic), később mint vármegyei főorvos Kőrös és Zágráb vármegyében felváltva működött, 1864. helytartótanácsos és Horvátország protomedikusa lett, s ebben az állásában a politikai viszonyok megváltoztával a báni kormánynál is halálig megmaradt. Midőn a délszláv tudományos akadémia létrejött, rendes tagja, s nemsokára a természettudományi osztályának elnöke lett. Barátjával, Vukotinovics Lajossal nagy buzgalmat fejtett ki Horvátország termékrajzénak kutatásával, ő különösen mint botanikus és entomologus működött, Vukotinovics pedig mint botanikus, geologus és ökonomus. Mindkettőjüknek tekintélyes állása lévén, a kormány anyagi és szellemi támogatása folytán az országot többször beutazták. S. sok növényt gyüjtött és küldött a botanikusoknak és herbariumoknak. Irt entomoligiai munkát is. Életrajzát horvát nyelven Rossi Lajos irta meg.
igy is v. Schloth., fosszil organizmusok latin neve után Schlottheim Ernő Frigyes, von (1765-1832) nevének rövidítése. Műve: Die Petrefaktenkunde auf ihren jetzigen Standpunkt (Gotha 1820, pótlékkal 1822-23).
1. Ágost Lajos, német történetiró, szül. Graggstedtben 1735 julius 5., megh. 1809 szept. 9. Teologiai tanulmányait a göttingai és vittenbergai egyetemeken elvégezvén, 1755. mint nevelő Stockholmba, majd Upsalába ment, honnan 1759. Göttingába tért vissza. 1761. Oroszország hivatalos történetirójának, Müllernek meghivására mint nevelő Szt.-Pétervárra ment, hol az orosz nyelvet csakhamar elsajátítván, orosz történelmi tanulmányaival oly feltünést keltett, hogy az ó-orosz történet rendes tanárává nevezték ki. 1769. a göttingai egyetemen a politika tanszékét foglalta el s 1804. nyugalomba ment. Ugyanakkor I. Sándor orosz cár nemesi rangra emelte. Nagy számu művei közül kiemelendők: Geschichte det Deutschen in Siebenbürgen (Göttinga 1795), melyben az erdélyi szászok legrégibb történetére vonatkozó adatokat éles birálat alá vetette s bár a magyar nemzet iránt kétségkivül elfogult és igazságtalan volt, vizsgálataival a magyar őstörténelem tisztázását nem egy pontban elősegítette; Versuch einer allgemeinen Geschichte des Handels und der Schiffahrt (svédül Stockholm 1758, németül Rostock 1761); Allgemeine nordische Geschichte (Halle 1772, 2 köt.); Übersetzungen des russischen Chronisten Nestor bis zum Jahr 980 (Göttinga 1802-1809, 5 köt.). Életrajzát megirta fia Keresztély (Lipcse 1828, 2 köt.). V. ö. Zermelo, August Ludwig S. (Berlin 1875); Wesendock, Die Begründung der neueren deutschen Geschichtschreibung durch Gatterer u. S. (Lipcse 1876). - S. leánya Dorottya, Rodde lübecki polgármester neje, szül. 1770., megh. 1825 jun. 12., az orosz érmészetről irt művével keltett feltünést. V. ö. Reuter, Dorothea S. (Göttinga 1887). - S. fia Keresztély, szül. 1774., megh. 1831., tanár volt előbb a moszkvai, majd a bonni egyetemen.
2. S. Kurd, német történetiró és diplomata, szül. 1822 jan. 5., megh. Berlinben 1894 máj. 13. A göttingai, bonni és berlini egyetemeken a keleti nyelveket és a történelmet tanulmányozta s azután porosz diplomáciai szolgálatba lépett. Előbb ügyvivő volt Rómában, azután az észak-német szövetség miniszterrezidense Mexikóban, 1871. német követ lett Washingtonban, 1882. porosz követ a pápai udvarnál. 1892 óta nyugalomban élt. Bismarck bizalmas embereihez tartozott. Főbb munkái: Les premiers habitants de la Russie (Páris 1846); Choiseul u. seine Zeit (Berlin 1849, 2. kiad. 1857); Livland u. die Anfänge deutschen Lebens im baltischen Norden (u. o. 1850); Die Hansa und der deutsche Ritterorden in den Ostseeländern (u. o. 1851); Verfall und Untergng der Hansa (u. o. 1853); Friedrich der Grosse und Katharina II. (u. o. 1859); Die Familie v. Meyern (u. o. 1855); General von Chasot (u. o. 1856, 2. kiad. 1878).
(Sluknov), az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye, vasút mellett, (1890) 4889 német lak., pamutfonással, gyapju-, vászon-, pamut-, bársonyáru-készítéssel, szappan-, bőr-, sörgyártással, malmokkal és szienitbányával.
az ugyanily nevü járás székhelye Cassel porosz kerületben, az Elmbach és Kinzig összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 2674 lak., Bonifacius idejében alapított kolostorral, amely most iskolahelyiség. V. ö. Kullmann, Urkundliche Gesch. d. Klosters S. (Cassel 1878).