latin növénynevek után Schmidt János Károly és Kunze Gusztáv nevének rövidítése, Schmidt szül. Bernstadtban (Oberlausitz) 1793 ápr. 6., megh. mint a Shuttleworth-herberium őre Bernben 1850 dec. 2. Munkái: Allgemenie Ökonomisch-technische Flora (Jena 1827-29); Konzeval: Mycologische Hefte (Lipcse 1817-23) és Deutschlenads Schwämme (1816-18, szárított gyüjtemény); l. Kunze (1).
Ferenc, a német-csehek buzgó pártvezére, szül. Leipán 1826 dec. 3., megh. Prágában 1894 ápr. 5. Miután jogi tanulmányait a prágai egyetemen befejezte, ügyvéddé lett s 1861. szülővárosa által a csehországi tartománygyülés tagjává választatott, mely őt azonnal beválasztá az országos bizottságba. Önzetlen buzgóságának köszönheté, mellyel a németség ügyét szolgálta, hogy nemsokára első vezérüket tisztelték benne mindazok, kik a németek ügyét Csehországban szivükön hordozták. Elnöke volt a prágai német kaszinónak, valamint a cseh főváros össze német nemzeti egyleteinek, valamint a cs. és kir. állami törvényszéknek és bizottsági tagja a cseh ügyvédi kamarának; a birodalmi gyülésnek ellenben soha sem volt tagja. Leipában emlékszobrát fogják közelebb leleplezni, melyet Trantzl bécsi szobrász készített. A pártvezérségben Schlesinger Lajos követte őt.
Hugó, sebész, szül. Gödöllőn 1852. Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, ahol 1875. orvosi diplomát nyert. 1877. a Rókus-kórházban segédorvos lett. A boszniai hadjárat után, melyben mint főorvos vett részt, ismét visszament a Rókus-kórházba, hova 1880. tanársegédnek nevezték ki. 1883. a sebészeti műtéttanból magán tanárrá habilitálták. 1884 óta a pozsonyi országos kórház sebészeti osztályának főorvosa. Irta: Vezérfonal sebészeti műtétekhez (Budapest 1883).
1. Ferdinánd, svájci költő (álnevén: Draumor), szül. Muriban (Bern mellett) 1823 jul. 22-én, megh. u. o. 1888 márc. 19. Mint kereskedő meggazdagodott Braziliában, 1852. főkonzul lett Rio-Janeiróban. 1872 óta sokat élt Párisban. Művei: Poetische Fragmente (Llipcse 1866, 2 kiad. 1865); Kaiser Maximilian (költemény, 1868); Requiem (bölcseleti költemény, 1869, 2. kiad. Lipcse 1870); Gesammelte Dichtungen (Berlin 1873, 3. kiad. 1879).
2. S. Károly Adolf, német pedagogus, szül. Ehingenben (Württemberg) 1804 jan. 19., megh. Stuttgartban 1887 máj. 23. Tanult a tübingai egyetemen, 1838. az esslingeni pedagogium, 1852. az ulmi gimnázium, 1859. a stuttgarti gimnázium rektora lett, 1877. prelátus címmel nyugalomba vonult. Legnagyobb érdeme egy nagy közoktatásügyi enciklopédia kiadása (Encyklopädie des gesammten Erziehungs- ung Unterrichtswesens, Palmerrel és Wildermuthtal, Gotha 1858-75, 11 köt., második kiadása Lipcsében 1876-87, 10 kötetben, a 7-ik kötettől Schrader vezetése alatt). Ebből az enciklopédiából a népiskolaügyre vonatkozó cikkek külön is kiadattak (Pädagogisches Handbuch, 2. kiad. 1883-84, 2 köt.). Agg korában hozzáfogott, hogy a pedagogia történetét is megirja, de ebből csak az első kötet jelent meg. (Geschichte der Erziehung, 1-ső köt.: Die vorschriftliche Erzeihung, Baurral, Stuttgart 1884).
3. S. Kristóf, német ifjusági iró, szül. Dinkelsbühlben 1768 aug. 15., megh. Augusburgban 1854 szept. 3. Dillingenben tanult, 1791. pappá szentelték s thannhauseni iskolafelügyelő lett, 1816. pappá nevezték ki Sadionba (Ulm mellett), 1827. augsgurbi kanonok s 1832. egyszersmind egyházi fő iskolafelügyelő lett. Számos ifjusági iratai közül nevezetesebbek: A husvéti tojás; Genovéva; A karácsonyest; Tannenburgi Róza; A virágkosár (utolsó összes kiadásuk Regensburg 1885, 28 köt.). Ez iratokat több nyelvre is lefordították. Az első magyar gyüjteményes kiadás ily cím alatt jelent meg: S. ifjuságot érdeklő irományai (magyar nyelvre szabadon Csontos Istvántól, 1-8. köt., Kassa 1828).
4. S. Lipót, német kat. teologus és iró, szül. Zürichben 1808 jun. 9., megh. Giessenben 1869 dec. 20. Több helyütt plébános volt, 1839. a kat. teologiát s 1843. a bölcsészetet is tanította Giessenben. 1849. mainzi püspökké választották, de nyilt szabadelvüsége miatt a pápa nem erősítette meg, mire lemondott a teologiai tanszékről és csak a bölcsészetit tartotta meg. meghalt a nélkül, hogy az egyházzal kibékült volna. Munkái közül megemlítendők: Über die jüngste Mainzer Bischofswahl (Giessen 1850); Der Geist des Katholizismus oder Grundlegung der christlichen Irenik (4 köt., u. o. 1848-50); Grundzüge der Einleitung in die Philosophie (u. o. 1860); Das Gesetz der Persönlichkeit (u. o. 1862); Ultramontan oder katholisch (u. o. 1867) stb.
5. S. Mátyás, német festő, szül. Seeben, a tiroli paznauni völgyben, 1835 nov. 14. Pilotynak volt tanítványa és a tiroli népéletből vett, többnyire humoros ábrázolásaival csakhamar olyan népszerüségre tett szert, hogy ezen a téren csak Defregger mulja fölül. Genreképeivel szereti a papokat nevetségesekké tenni. Legkedveltebb művei: A feszületfaragó és a papok; A szerelmes pár a pap előtt; A menyasszony vizsgálja; A protestáns zillerthaliak kivándorlása hazájukból 1887.; A vadász üdvözlete; A plébános ur borotválkozik; A plébános ur nadrágja stb. Jelenleg Münchenben él.
Adolf, a Bihar-hegység kikutatója, szül. Königswart csehországi községben 1802., megh. Budán 1863. Bécsben tanult jogot, 1827. u. o. a bölcsészeti tanszék segédtanára, majd helyettese lett, 1832. pedig a könyvbiráló hivatalnál alkalmaztatott. 1833-tól Lobkowitz hercegnél nevelő volt s még ily minőségében alapította meg 1844. az Österreichische Blätter für Literatur u. Kunst címü folyóiratot, mely 1848. megszünt, midőn S. a hivatalos Wiener Zeitung szerkesztője lett. Rövid idő mulva a tudományos akadémia jegyzője lett, ahonnan 1857-ben Pestre a József-műegyetemre nevezték ki a földrajz tanárává. E minőségében kutatta ki a bécsi akadémia és Albrecht főherceg támogatásával a Bihar-hegységet 1858-, 1859- és 1862-iki években, melyről Das Bihargebirge (Bécs 1863) v. alapos és még ma is jól használható munkája jelent meg. S. általában sok földrajzi művet irt, különösen barlangok kikutatásával foglalkozott, miért közönségesen Höhlen-S. név alatt ismerik. Többi önálló művei közül nevezetesebbek a következők: Reisehandbuch durch dea Königreich Ungarn (Bécs 1834); Das Kaiserthum Österreich (2 köt., Stuttgart 1837-43); Zur Höhlenkunde des Karstes (bécs 1854). A bécsi akadémia évkönyveiben ismertette továbbá többek közt az aggteleki, szilicei és abaligeti barlangokat s az Österr. Revueben Magyarország más barlangjait és a budai melegforrásokat; utóbbi műve már befejezetlen maradt.
1. Ágoston, fizikus és matematikus, szül. Ferencfalván (Krassó) 1845 febr. 3-án. 1859. a kegyes-tanítórendbe lépett; tanulmányait befejezve a rend magyar-óvári, selmecbányai, temesvári, kecskeméti, kolozsvári gimnáziumaiban volt tanár s négy évig a kolozsvári tudományegyetemen működött mint az újabb matematikai módszerek magán tanára; 1880 óta a budapesti kegyesrendi gimnáziumban tanár. A budapesti matematikai és fizikai társaság alelnöke, az újonnan szervezett országos közoktatási tanács tagja, a magyar pedagogiai társaság választott tagja. Tanügyi lapokban közölt cikkeken kivül nagyobb dolgozatai: A thermodynamika elvei (1872); Die mechanische Wärmetheorie mit Rücksicht auf ihre naturwissenschaftliche Bedetung (1873); Tanulmány a fényéterről (1873); A geometriai térképzet tapasztalatai jellege és az elemző geometria módszere (1881); Adalékok a középiskolai természettanhoz (1885); Természettan a középiskolák használatára (1887); Fizika és fizikai földrajz (8. kiad., 1896); Rajzoló geometria a gymnasiumok I., II., III. és IV. osztályai számára (2. kiad. 1896), ez utolsót Mendlik Ferenc reáliskolai tanárral együtt szerkesztette; ezeken kivül Mocnik számtanát, algebráját s rajzoló geometriáját az új tantervhez alkalmazva átdolgozta.
2. S. Ferenc, építész, szül. Temesváron 1827 febr. 14. Tanulmányait Bécsben és Münchenben végezte és Budapesten mint építész működik. nagy érdemei vannak a két nagy magyar matematikus Bólyai Farkas és János jelentőségének ismertetése körül a külföld előtt. Életrajzukat a Grunert-féle Archiv für math. und Physik címü folyóirat 48-ik kötetében 1868. irta meg Aus dem Leben zweier ungar. Mathematiker Johann und Wolfgang Bólyai de Bólya címen. Ez az értekezés csakhamar felköltötte a külföldi tudósok figyelmét a hires Gauss ifjukori barátjára: Bólyai Farkasra és művére. Hoüel J. bordeauxi tanár S. dolgozatát francia nyelve fordította (1868), Forti Rómában olasz nyelvre és Bruce Halsted dr. Texasban 1896. angol nyelvre. S. a Petzval József jubileuma alkalmából annak életrajzát irta meg a Természettudományi Közlönyben (1887).
3. S. Sándor, mineralogus és geologus, műegyetemi tanár, szül. Szegeden 1855 jan. 29-én. Középiskolai tanulmányait Szegeden, egyetemi tanulmányait a budapesti egyetemen s műegyetemen és Strassburgban végezte, utóbbi helyen a természettudományokból doktori diplomát nyert, melyet honosíttatott. 1876. a nemzeti muzeum ásványtári osztályához segéddé, majd őrré nevezték ki, hol 1894-ig működött. Időközben 1885. magán tanár és 1890. nyilvános rendkivüli tanár lett a budapesti egyetemen. 1891. a magyar tudományos akadémia levelező tagjává választotta. 1894 dec. 16. kinevezték a műegyetemre az ásványföldtani tanszékre. Nagy számu értekezései a hazai és külföldi tudományos folyóiratokban jelentek meg. Szerkesztette 1885-94. a Természetrajzi Füzeteket és 1880. Inkey Bélával a Földtani Értesítő I. évfolyamát.
1. Erich, német irodalomtörténetiró, S. Oszkár természettudós fia, szül. Jenában 1853 jun. 20., Scherer Vilmos tanítványa volt s német és klasszikus filologiát tanult. Előbb magántanár volt Würzburgban; 1877. Strassburgban rendkivüli, 1880. Bécsben rendkivüli s nemsokára rendes tanár lett; 1885-86. a weimari Goethe-levéltárt igazgatta, 1887. a berlini egyetem tanárává nevezték ki. Munkái: Reinmar v. Hagenau und H. von Rugge (Strassburg 1874); Richardson, Rousseau und Goethe (Jena 1875); Lenz und Klinger, zwei Dichter der Geniezeit (Berlin 1878); H. L. Wagner (2. kiad., Jena 1879); Beiträge zur Kenntniss der Klopstockischen, Jugendlyrik (Strassburg 1880); G. E. lessing, Geschichte seines Lebes und seiner Schriften (S. fő műve, Berlin 1884-91, 2 köt. 3 részben); Charakteristiken (u. o. 1886). Kiadásai; Tagebücher und Briefe Goethes aus Italien an Frau von Stein und Herder (Weimar 1886); Goethes Faust in ursprünglicher Gestalt (u. o. 1888).
2- S. Ferdinánd, német iró, szül. Oderam. Frankfurtban 1816 okt. 2., megh. Berlinben 1890 jul. 30-án. Eleinte tanítóskodott és nagy érdemeket szerzett azzal, hogy a munkásosztályok javára népkönyvtárakat és egyesületeket alapított. Mint népies és ifjusági iró is kitünt, főleg nemzete történetére irányítva a nép figyelmét. Művei: Jugendbibliothek (képekkel, 36 köt., Berlin 1855-1867); Preussische Geschichte in Bild und Wort (3. kiad. Lipcse 1881-83, 3 köt.); Weltgeschichte für Schule und Haus (Berlin 1869-72, 4 köt., 3. kiad. 1882, 4 köt.); Volkserzählungen (2. kiad. u. o. 1867, 4 köt.); Volkserzählungen und Schilderungen aus dem Berliner Volksleben (2. kiad. Lipcse 1888, 2 köt.); Berliner Bilder (Bréma 1879, 2 köt.); kaiser Wilhelm und seine Zeit (3. kiad. Lipcse 1888); Frauengestalten aus Sage und Geschichte (Jena 1881).
3. S. Frigyes, német építész, szül. Frickenhofenban (Württemberg), megh. Bécsben 1891 jan. 23-án. A stuttgarti műegyetem tanítványa, kőfaragómester Zwirner alatt Kölnben, 1857. milanói tanár, 1859. Bécsbe ment, ahol 1862. a Szent-István-templomnak építőmestere lett és báróságot nyert. legjelentékenyebb építményei: a gót Lazarista-templom, a gót-olasz stilusban épült városháza nagy tornyaival. Utolsó műve volt a pécsi székesegyház restaurálása. V. ö. Reichensperger, Zur Chaarakterisirung des Bammeisters S. (Düsseldorf 1891).
4. S. Gáspár, német filozofiai iró (ki Max Stirner név alatt keltett némi föltünést), szül. 1806., megh. 1858. miután Berlinben előbb mint gimnáziumi tanár, később mint felsőbb leányiskolai tanító működött. Leghiresebb műve: Der Einzige und sein Eigenthum (1845, 2. kiad. 1882., újabban az olcsó Reclam-kiadásban is), melyben érdekes túlzással a legszélsőbb egoizmust hirdeti. A Hegel-féle iskolának u. n. bal oldalához tartozott, ennek is a legszélsőbb tagja. Tagadja, hogy az embereknek kötelessége volna istent vagy valamely eszmét, vagy valamely közösséget szolgálni. A világ és az emberek csak arra valók, hogy az én saját élvezete céljából fölhasználja.
5. S. György Frigyes, német rézmetsző, szül. Berlinben 1712 jan. 24., megh. u. o. 1775 jan. 25-én. A berlini akadémián, azután Párisban Larmessin rézmetsző vezetése alatt tanult és 1742. a francia akadémia tagja lett. 1744-ben udvari rézmetsző lett Berlinben, 1757. pedig Szt.-Pétervárra ment, hol rézmetsző iskolát szervezett, 1762. azonban visszatért Berlinbe. Mintegy 200 metszete közül legsikerültebbek rézkarcai, amelyekben Rembrandt modorát követte. V. ö. Jacoby, S.-s Werke (Berlin 1815); Wessely, Georg Friedrich S. (Hamburg 1887); Apell, Das Werk von Georg Friedrich S. (Drezda 1887).
6. S. Jakab Izsák, német nyelvész, szül. Rostockban 1779., megh. mint orosz államtanácsos és a szentpétervári akadémia tagja 1847 szept. 8-án. Fontosabb munkái: Forschungen im Gebiete der ältesten religiösen, politischen u. litterarischen Bildungsgeschichte der Völker Mittelasiens (szent-Pétervár 1824); Szanang Szecen Khungtaidsi khán 1662. irt mongol történelmi művének kiadása és német fordítása: Geschichte der Ostmongolen und ihres Fürstenhauses (u. o. 1829); Grammatik der mongolischen Sprache (u. o. 1831), az első mongol nyelvtan Európában; Mongolisch-deutsch-russisches Wörterbuch (u. o.1835); Bodga Gesser Chan's Thaten, eine ostasiatische Heldensage, mongol. Texz (u. o. 1836. németül u. o. 1839). Kórosi Csoma Sándor munkáin alapulnak S. Grammatik der tibetischen Sprache (u. o. 1839) és Wörterbuch der tibetischen Sprache (u. o. 1841) címü művei. Dsanglun der Weise und der Thor, tibetisch und deutsch (u. o. 1843), az első Európában nyomtatott tibeti szöveg.
7. S. János, német nyelvész, szül. Prenzlauban 1843 jul. 29. Bonnban és Jenában klasszikus filologiát és indogermán nyelvészetet tanult és 1868. Bonnban az utóbbi szakra habilitáltatta magát, 1873. rendkivüli tanárrá nevezték ki és még ugyanez év őszén Grazba rendes tanárnak hivták meg. 1876. a berlini egyetemen az összehasonlító nyelvészet tanára lett. 1884. a porosz királyi tud. akadémia tagjává választotta. Művei: Zur Geschichte des indogermanischen Volkalismus (2 köt., Weimar 1871-75); Die Verwandschaftsverhältnisse der indogermanischen Sprachen (u. o. 1872); Die Pluralbildungen der indogermanischen Neutra (u. o. 1887). Azonkivül több értekezése jelent meg tudományos folyóiratokban és a berlini akadémia kiadványai közt, igy: Die Urheimat der Indogermanen und das europäische Zahlsystem 81890).
8. S. János Frigyes Gyula, német csillagász, szül. Eutinben 1825., megh. Athénben 1884-ben. Eleinte Bilkben Benzerberg mellett működött, majd 1846. Bonnba került, hol egyebek között a berlini akadémia csillagtérképek felvételében működött közre. 1853. az unkrechteibergi csillagda, 1858. az athéni csillagvizsgáló igazgatója lett. Fáradhatatlan és rendkivül sokoldalu megfigyelő volt, észleletei az asztronomia minden terére, különösen a változó csillagokra vonatkoznak. Igen nagy sikerrel foglalkozott Görögország vulkánikus jelenségeivel is. Leghiresebb munkája, melynek élete javát szentelte, a porosz kormány által kiadott nagy holdtérképe.
9. S. Julian, német irodalomtörténész, szül. Marienwerdenben 1818 márc. 7., megh. Berlinben 1886 márc. 27-én. Königsbergában történelmet és filologiát tanult, azután Berlinben tanárkodott, 1847. pedig a lipcsei Graenzbote munkatársa lett, amelynek később Freytag Gusztávval együtt szerkesztését is átvette. 1861-től 1863-ig a Berliner Allgemeine Zeitungot szerkesztette. S. első nevezetes munkája volt: Geschichte der Romantik im Zeitalter der Reformation und Revolution (2 köt., Lipcse 1848). Számos, a hirlapokban megjelneet kritikai cikke szolgált alapul Geschichte der deutschen nationallitteratur im XIX. Jahrhundert c. művének (2 köt., Lipcse 1853; 4. kiad. Geschichte der deutschen Litteratur seit Lessings Tod, 3 köt., u. o. 1858; 5. kiad. teljesen átdolgozva (u. o. 1865-67, 3 köt.). Egy újabb kiadás, amelyben S.-nek Geschichte des Geistigen Lebens in Deutschland von Leibniz bis auf Lessing Tod (előbb 2 köt., Lipcse 1860-64) c. műve is benfoglaltatik, Geschichte der deutschen Litteratur von Leibniz bis auf unsere Zeit (5 köt., Berlin 1886 s köv.) c. alatt jelent meg. Nevezetes S.-nek Geschichte der französischen Litteratur seit der Revolution 1789 (Lipcse 1858, 2. kiad., 1873-74) c. műve. Szellemes és érdekes irodalomtörténei tanulmányok: Bilder aus dem geistigen Leben unserer zeit (4 köt., Lipcse 1870-75) és Porträts aus dem XIX. Jahrhundert (Berlin 1878) c. gyüjteményei.
10. S. Károly, német prot. teologus, szül. Strassburgban 1812 jun. 20., megh. u. o. 1895 márc. 11-én. A strassburgi szemináriumban 1837-ben magán, 1839. rendes tanár lett. Művei közül a kiválóbbak: Essai sur Jean Gerson (1839); Johann Pauler (1841); Gérard Roussel (1845); Histoire et doctrine de la secte des Cathares ou Albigeois (1849); Essai historique sur la société civile dans le monde romain et sur la transformation par le christianisme (1853); Die Gottesfreunde (1854); Peter Martyr Vermigli (1858); Wilhelm Fard und peter Viret (1860); Philipp Melanchton (1861); Leben und Schriften des Nikolaus von Basel (1866); Traités mystiques (1876); Histoire littéraire de l'Alsace a la fin du XV. et au commencement du XVI. siecle (1879, 2 köt.).
11. S. Károly, német pedagogus, szül. Osternienburgban (Anhalt) 1819 jul. 7., megh. Gothában 1864 nov. 8. Halléban s Berlinben hallgatta a bölcseleti s a hittudományokat. 1845. tanító lett a kötheni gimnáziumban, 1846. segédlelkész Edderitzben, 1850. visszatért korábbi pályájához s 1856. tanári címet kapott, 1863. gothai képzőintézeti igazgató, iskolatanácsos s tartományi tanfelügyelő lett. Művei közül említendők: Buch der Erzihung (Köthen 1854); Geschichte der Pedagogik (u. o. 1860-1862, 4 köt., a második kiadás Wichard lange, Köthen 1868, a negyedik Dittes és Hannak felügyelete alatt 1888. u. o. jelent meg; Lubrich Ágost magarra is átdolgozta, a protestáns felfogást katolikus szinezettel helyettesítvén); Geschichte der Erziehung und des Unterrichtes (u. o. 1863., 4. kiad. 1883).
12. S. (Schmidt-Ilmenau) Károly Adolf, német jogtudós, szül. Allstädtben 1818 nov. 4-én. Jogi tanulmányait Jenában végezte, ahol 1840. a római jog magántanára lett, 1843. u. o. rendkivüli, 1850. Greifswaldban, 1869. Bonnban, 1869. Lipcsében rendes tanár. Mint romanista a modern közjogot történelmének alapos ismeretére akarja alapítani. Nevezetesebb iratai: De successione fisci in bona vacantia (Jena 1836); Das Inferdicten verfahren der Römer (Lipcse 1853); Das formelle Recht der Noterben (u. o. 1862); Das Pflichtteilsrecht des Patronus (Heidelberga 1868); Das Hauskind in mancipio (Lipcse 1879) stb.
13. S. Miksa, német iró, szül. Eschlkammban (Bajorország) 1832 febr. 25. A müncheni politechnikumon tanult, azután a bajor hadseregben szolgált, amelytől 1874. mint kapitány vált meg. Azóta mint iró él Münchenben. A bajor népéletből vett elbeszéléseivel tünt ki: Volkserzählungen aus dem Bayrischen Walde (4 köt., 1863-69); Fräulein von Lichtenegg; Lat. Bauer. 1880 óta sok kulturhistóriai szempontból érdekes bajor felföldi és hegyi története irt, ilyenek: Der Schutzgeist von Oberammergau (1880); Der Leonhardsritt (1881); Altboarisch G'schicht'ln und Gedicht'ln (1884); Knappenlise (2. kiadás 1884); Georgi-Thaler (2. kiad. 1884); Fischerrose von St. Heinrich (1884); Die Miesenbacher (Stuttgart 1882); Kulturbilder aus dem Bayrischen Walde (1885); Humoresken (3 köt., 1886); Der Bubenrichter von Mittenwald (1886); Das Wunder von Reichenhall (1893); Am goldenen Steig (1893); Der Bettler von Englmar (1894); Der Mann im Grund (1895). Azonkivül irt humoreszkeket, népszinműveket stb. Összes műveiből 11 köt. (Lipcse 1884-91) és 15 köt. (München 1892-94) jelent meg.
14. S. Miksa, német festő, szül. Berllinben 1818 aug. 23. Schirmer Vilmos tanítványa; beutazta a Keletet, azután Olaszországot, Német- és Franciaország D-i részét és a jóni szigeteket, 1868. a weimari művészeti iskola, 1872. a königsbergi művészeti akadémia tanára lett. Művei részint D-i, részint É-i jellegü tájképek. A berlini új muzeumban görög és egyiptomi tájakat ábrázoló falfestményeket, az insterburgi gimnázium számára az Odisszeából vett tájképeket készített.
15. S. Móric, német filologus, szül. Boroszlóban 1823 nov. 19., megh. Jenában 1888 okt. 8-án. Boroszlóban és Berlinben filologiát tanult, azután gimnáziumi tanár lett. 1857. a jenai egyetemen a klasszika filologia rendkivüli, 1869. rendes tanára lett. Művei: Didymi fragmenta (Lipcse 1854); Hesychius szótárának kritikai kiadása (5 köt., Jena 1858-68); Hesychius műveinek kis kiadása (2 rész, u. o. 1863-84, 2. kiad. 1867); Arcadius Epitome-jének kritikai kiadása Herodianus Catholica prosodia-jából (u. o. 1860); Pindars, Olympische Siegesgesänge (görögül és németül, u. o. 1869); Die Sophokleischen Chorgesänge rhythmiert (u. o. 1876); Sophokles Oedipus Tyrannusának (u. o. 18711) és Antigone-jének (u. o. 1880) kiadása, Hyginus kiadása (u. o. 1872); Aristoteles Über die Dichtkunst c. műve (görögül és németül, u. o. 1875); Ein Memoire eines Oligarchen in Athen über die Staatsmaximen des Demos (u. o. 1876); Über den Bau der Pindarischen Strophen (Lipcse 1882).
16. S. Oszkár, német zoologus, szül. Torgauban 1823 febr. 21., megh. Strassburgban 1886 jan. 17-én; 1849. jenai, 1855 krakói, 1857. grazi, 1872. strassburgi tanár. Legnevezetesebb munkái: Hanbuch der vergleichenden Anatomie (9. kiad. Langtól, Jena 1882); Spongien des Adriatischen Meeres (Lipcse 1862, 3. kiad. Supplement, 1864-68); Das Alter der Menscheit und das Paradies (Ungerrel, u. o. 1866); Descendenzlehre und Darwinismus (3. kiad. u. o. 1884); Die naturwissenschaftlichen Grundlagen der Philosophie des Unbewussten (Lipcse 1876); Die Säugethiere in ihrem Verhältniss zur Vorwelt (u. o.) 1884.
17. S. Vilmos Adolf, német történetiró, szül. Berlinben 1812 szept. 26., megh. Jenában 1887 ápr. 9-én. 1840. magán tanár, 1845. pedig tanár lett a berlini egyetemen. 1848. tagja volt a frankfurti parlamentnek; 1851. Zürichbe, 1860. Jenába ment tanárnak. 1874-76. a német birodalmi gyülésnek tagja volt. Művei közül megemlítendők: Geschichte der Denk- und Glaubensfreiheit im I. Jahrhundert der Kaiserherrschaft und des Christentums (Berlin 1847); Der Aufstand in Konstantinopel unter Justinian (Zürich 1854); Zeitgenössische Geschichten (berlin 1859); Tableaux de la révolution française publiés sur les papiers inédits dz département de la police secrete de Paris (3 köt., u. o. 1867-70); Epochen und Katastrophen (Berlin 1874); Pariser Zustände während der Revolutionszeit 1789-1800 (3 köt., Jena 1874-1876); Das Perikleische Zeitalter (2 köt., u. o. 1877-79); handbuch der griechischen Chronologie (kiadta Rühl, u. o. 1888); 1844;48. szerkesztette a Zeitschrift für die Geschichtswissenschaft és kiadta Becker Világtörténektének (Weltgeschichte, Berlin 1860-63, 18 köt.). 8. kiadását. Hátrahagyott irataiból Stern Alfréd a Geschichte der deutschen Verfassungsfrage während der Befreiungskriege u. des Wiener Kongresses (Stuttgart 1890) c. művét adta ki. V. ö. Landwehr, Zur Erinnerung an A. S. (Berlin 1888).
Ottó Rikárd, német iró, szül. Berlinben 1838 jun. 22. Eleinte könyvkereskedő, majd szinész volt, aztán hirlapiróskodott és több lap szerkesztője lett. Különösen mint humorista tünt ki, 1858 óta munkatársa a Fliengende Blätternek, 1885 óta az Ulk c. lapnak, amelyet 1895 óta szerkeszt. S. Számos humorisztikus-szatirikus költeményt, elbeszélést, mesét, ifjusági iratot irt, igy: Die Jungfernrede (Berlin 1884 és más ízben); Allerlei Humore (3. kiad. u. o. 1890); Auf der Bacillenschau (2. kiad. Lipcse 1885); Brummstimmen der Zeit (u. o. 1886); Nervöse Humoresken (u. o. 1889); Pessimistbeetblüten lüngst-deutscheer lyrik (u. o. 1887); Lachende Lieder (u. o. 1892); Skat-Album (u. o. 1894).
több helység neve Poroszországban; köztük a legjelentékenyebb S. im Riesengebirge, város Liegnitz kerületben, a Schneekoppe lábánál, az Eglitz völgyében, vasút mellett, (1890) 4592 lak., selyem-, szőnyeg- és vászonszövéssel, porcellánáru- sebészeti műszerkészítéssel; idegbetegek gyógyintézetével. S. azonkivül klimatikus gyógyhely.
Ferenc, egyházi iró, kat. áldozópap, szül. Gődön (Pest) 1867 okt. 23-án. Középiskoláit Budapesten és Nagyszombatban, a teologiát a bécsi Pazmaneumban végezte. Pappá szentelték 1892 okt. 14. Egy évig székesfővárosi hitoktató, 1893 nov. 1. budapest-erzsébetvárosi káplán, 1895 szept. egyúttal állami főreáliskolai hittanár. Önálló művei: A kálvária tragédiája (franciából, Budapest 1895); A hűtelen (u. o. 1895); Jézus élete (3 köt., Brünn 1896).