az ugyanily nevü járás székhelye Posen kerületben, (1890) 3882 lak., szeszégetéssel, tubákkészítéssel és szélmalmokkal. A XVI. sz.-ban a szociniánusok fő fészke volt.
Jenő, iró, szül. Znaimban 1851 nov. 5., ahol atyja a katonai mérnöki akadémia tanára volt, kinek halála után még gyermekkorában anyjával Zomborba költözött; ott és Budán tanult, Szabadkán érettségi vizsgát tett. Erre Bács vármegyénél gyakornok és irnok, később a zombori törvényszéknél irnok volt. E közben bölcsészeti tanulmányokkal foglalkozott, s a Magyar Philosophiai Szemlében több cikket tett közzé. 1887. a berlini filozofiai társaság pályázatán Das Geheimniss der Hegel'schen Dialektik címü munkáját megjutalmazták és a társulat kiadványai közé felvették. Trefort ekkor ösztöndíjat eszközölt ki számár, mellyel egyetemi tanulmányokat folytatott Budapesten és Berlinben. 1888. berlini tartózkodása alatt tette közzé Henrik Ibsen als psychologischer Sphist címü füzetét (Berlin) és már előbb Michelet und das Geheimniss der Hegel'schen Philosophie címen (Frankfurt 1888) feleletet irt a nevezett német bölcsésznek ellene intézett vitairatára. 1890 óta Budapesten az igazságügyminisztériumnál működött irodatiszti és könyvtárőri minőségben. 1892. tette közzé a Krisztus istensége a modern ember szellemében c. munkát (magyarul Budapesten, németül Lipcsében) és vallásbölcsészeti iskola létrehozásán működött a Szellem vallása c. művével. A modern anarkista mozgalom idealisztikus irányban átalakítására Lipcsében 1894-96. szerkesztette és kiadta Die Religion des Geistes címü folyóiratot s közreműködött a berlini Der Sociallist c. anarkista közlönyben. 1896. állami hivatalláról lemondott. A szellemi vallás szövetsége és az idealisztikus anarkia terjesztése céljából Budapesten iskolát alapított és a külföld különböző országaiban is hiveket szerzett. 1897 elején Budapesten Állam nélkül és Ohne Staat címen idealista anarkista hetilapot indított.
l. Zell.
Brunó, német építész, szül. Düsseldorfban 1858 nov. 21. Az ottani akadémián Lotz és Riffart alatt képezte ki magát. 1881 óta sok pályázatnál az első érmet nyerte. Építményei: Viktor Emánuel emléke Rómában; banképület St. Gallenban (1885-86); osztrák országos muzeum Linzben (1884-87); harcosok emléke Indianopolisban (1887-93); I. Vilmos császár emléke a Kyffhäuseren (1891-96); új zenecsarnok Zürichben 81892).
Gusztáv, német közgazdasági iró, szül. Heilbronnban 1838 jun. 24-én. 1864. rendkivüli, 11865. rendes tanára lett a hallei egyetemen az államtudományoknak; 1872-ben Strassburgba, 1882. Berlinbe ment egyetemi tanárnak, 1884. a porosz államtanács tagja lett s ma már ezeken kivül több német tudományos és irodalmi társaságnak tagja. Tudományos jelentőségét azok a munkái szerezték meg, amelyeket különböző általános és lokális gazdaságtörténeti kérdésekről irt. Munkái közül nevezetesebbek: Zur Geschichte des deutschen Kleingewerbe im XIX. Jahrhundert (Halle 1869); Über einige Grundfragen des Rechts und der Volkswirthschaft (Jena 1875). Az utóbbi időben sokat foglalkozott a német közigazgatás és közgazdság történeti kérdéseivel s ezekről több monográfiát irt a Zeitschrift für preussische Geschichte und Landeskunde, a Jahrbuch für Gesetzgebung, Verwalttung und Volkswirthschaft im Deutschen Reich és a Staats- und socialwissenschaftliche Forschungen c. folyóiratokba.
város Szász-Altenburg hercegség altenburgi járásában, a Sprotte és vasút mellett, 81890) 8707 lak., kötőpamutfonással, gomb-, szivar-, fapapucs-, fogkefe-, kesztyükészítéssel; gót városi templommal a XV. sz.-ból és ugyanazon időből való városházzal. S. a középkorban látogatott búcsujáró hely volt. V. ö. Höhn. Geschichtliche Entwickelung des gewerblichen lebens der Stadt S. (1892).
latin természetrajzi nevek után Schneider János Gottlob (l. o.) nevének rövidítése.
Károly, német művészettörténész, szül. Danzigban 1798 szept. 7., megh. Wiesbadenben 1875 máj. 20. Heidelbergában és Berlinben jogot tanult, azután Danzigban és Königsbergben jogászkodott, de egy olaszországi utazása alkalmával a művészettel is kezdett foglalkozni. 1858. Grüneisennel és carolsfeldi Schnorr festővel együtt a Christliches Kunstblatt címü lapot alapította, 1865. és 1866. Rómában tartózkodott, 1867. pedig Wiesbadenben telepedett le. Művei: Niederländische Briefe (Stuttgart 1834); egyéb kisebb-nagyobb cikkek és értekezések, különösen pedig a Geschichte der bildenden Künste (7 köt., Düsseldorf 1843-64; 2. kiad. 8 köt., u. o. 1865-1879) c. nagy művével korszakot alkotott a német művészettörténelem modern fejlődésében. V. ö. Lübke, Karl S. (Stuttgart 1879).
l. Franciaország (VII. köt., 568. old.).
az ugyanily nevü francia mekanikus testvérektől feltalált robbanó szer, melynek fő alkotórésze klórsavas kálium.