János, a bécsi egyetemen a gégegyógyászat tanára, szül. Nagy-Kanizsán 1835 ápr. 10., megh. Bécsben 1893 máj. 2. Orvosi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. 1863-1867. Oppolzer asszisztense volt. 1866. a bécsi egyetemen magán tanár, 1880. rendes tanára lett a gégegyógyászatnak. 1860. alapította a Wiener medicinische Presse c. szaklapot, melyet 1886-ig szerkesztett. majd 1887. Internationale klinische Rundschau s 1890. Klinische Zeit- und Streitfragen címü lapokat indította meg. Különösen a lélekzőszervek betegségeinek tanulmányozásával foglalkozott, s kiváló érdemeket szerzett a gége- és tüdőbetegségek kezelésének tanulmányai által. Nevezetesebb művei: Die pneumaat. Behandlungen der Lugen- und Herzkrankheiten (Bécs 1875); Zur Diagnose und Therapie der laryngo- und Tracheostenosen (u. o. 1877); Die Lungensypilis und ihr Verhältniss zur Lungenschwindsucht (u. o. 1880).
Gyula, (carolsfeldi), német festő, szül. Lipcsében 1794 márc. 26., megh. Drezdában 1872 máj. 24. Először atyjának S. Veit János történeti festőnek (1764-1841) volt tanítványa, 1811 óta pedig a bécsi akadémián tanult, hol az akadémiai elvekkel ellentétben, főleg a régi német és alföldi festők műveit tanulmányozta. Jellemző képei a korból: Szt. Rókus alamizsnát osztogat (lipcsei városi muzeum) és Keresztelő szt. János családja Krisztus családjánál (drezdai képtár). 1818 elején Rómában ment, ott Overbeckhez és Corneliushoz csatlakozott. Annak hatása alatt készülnek vallásos szellemtől áthatott képei: A kánai menyegző; A három keresztény és a három pogány lovag; Ruth, Boas szántóföldjén (hamburgi műcsarnok) stb.; ennek befolyása alatt pedig nagy, monumentális festményei Ariosto Örjöngő Rolandjából a római massimi-villában. 1827. a történeti festés tanára lett a münchnei akadémián és I. Lajos bajor király megbizásából a müncheni új királyi palota néhány földszinti dísztermét a nibelungok mondájából és a középkori német történetből vett, részint freskó-, részint viaszfestményekkel díszítette. 1846-ban a drezdai akadémia tanára és az ottani képtár igazgatója lett. Drezdában készült festményei közül legismertebbek: Krisztus a kereszttel találkozik szt. Péterrel; Siegfried búcsuja Kriemhildától; a londoni Szt.-Pál-templom üvegfestményei számára készített kartonjai; Luther Wormsban (müncheni Maximilianeum) stb. Művészetének legbecsesebb és legnépszerübb alkotásai a Nibelung-énekhez és a bibliához készített fametszetü képei, amelyekben legtisztábban mutatkozik drámai ereje, erős hite, a nélkül, hogy túlzásba esnék. Mig festményeiben bánt a festői technika hiánya, rajzaiban a fölfogás és az ábrázolás eszközei teljes összhangban vannak. V. ö. Valentin, a Dohme-féle Kunst un Künstler-ben; Briefe aus Italien von S. 1817-29 (Gotha 1886); Zeichnungen von S. mit Einleitung von Jordan (Lipcse 1878). - Bátyja, S. Lajos Nándor, festő (1788-1853), atyjának és a bécsi akadémiának tanítványa, Bécsben dolgozott, hol a császári Belvedere-képtár első őre volt.
Sándor, kanonok és archeologus, szül. Steelében 1843 febr. 22. A papi pályára lépett; jelenleg kölni kanonok és a Zeitschrift für christliche Kunst szerkesztője, melynek hasábjain különösen kölni műkincsekről értekezik. Munkái: Katalog einer Sammlung von Geweben und Stickereien aus dem Mittelalter und der Renaissance (18769; kiadta a hires trieri Ada-kéziratot (1889). Újabban magyar műkincsekkel is folalkozott. Ide vonatkozó munkálatai: Az aacheni magyar kápolna műkincsei (az említett Zeitschrift 1892. évfolyamában); egy román bronztartó a magyar nemzeti muzeumban (Zeitschrift für bildende Kunst 1893); A hajdunánási szinére (Arch. Értesítő 1893).
Albert (galgóci), technikus, szül. Bécsben 1841 febr. 6. magyar (nyitravármegyei) családból. Bécsben végezte a műegyetemet. 1862. a déli vasút szolgálatába lépett; 1866. az akkor szervezett m. kir. vasútépítészeti igazgatósághoz ment át mint mérnök, onnan pedig 1873. a magyar kir. államvasutak igazgatóságához s négy éven át mint vezértitkár működött. Ez időben irta meg a magyar mérnökegyesület közlönyében megjelent értekezéseit a lupkowi alagút építésétről és a fogaskerekü vasúti rendszer alkalmazásáról a nagy forgalomban. 1877. rábizták a magyar államvasutak kereskedelmi osztályának vezetését. Ezen minőségében a magyar államvasutaknál az utolsó évtizedek alatt keresztül vitt. 1889. a zónatarifa keresztülvitelében Barossnak legkiválóbb munkatársa volt. 1890. az ismeretes osztrák-magyar tarifaharcban a Neue Freie Presse ellen polemizálva, feltünést keltő cikksorozatot irt a Pester Lloydba a magyar álláspont védelmére. Azóta is a külföldi szakirodalomban állandóan képviselte a magyar vasúti ügyeket. Számos oly kartell és egyezmény, mely az államvasutak díjszabási hatalmi állásának alapját vetette meg, az ő vezetése alatt jött. létre. 1881. kir. tanácsos címet nyert, 1886. miniszteri tanácsossá neveztetett ki. 1892. magyar nemességet nyert galgóci előnévvel.
német darabszámmérték, 1 S. = 60 darab.
Klein Róza, szinésznő, szül. Kolozsváron, megh. Nyáregyházán (pest) 1854. Kleinné nevü bábaasszony nevelte fel, ki nevét is reáruházta. Schódel, ki akkor Kolozsváron zenetanító volt, már 5 éves korától kezdve tanította a rendkivül csengő hangu gyermeket s 15 éves korában nőül vette és Olaszországba vitte, hol teljesen kiképzete nemcsak az ének művészetében, hanem a játékban is. 1837., midőn a pesti nemzeti szinház megnyilt, már elismert hirü művésznő volt s jelentékeny sikert aratott, kivált drámai és tragikai szerepekben. Jobb szerepei voltak: Borgia Lukrécia, Lady Macbeth, Szilágyi Erzsébet, Norma, Linda stb. 1848 nyarán Normában lépett fel utoljára a nemzeti szinházban, ezután a magán életbe vonult vissza. V. ö. Vasárnapi Ujság 1868. és 1887. évfolyamait.
Ágoston, festő, a század második és harmadik tizedében dolgozott Pesten s művei után olyan nevezetességre tett szert, hogy az utcát, melyben lakott, róla nevezték el Képiró-utcának. Legnagyobb műve a Nemtő által fölébresztett és munkássága serkentett Pannonia. Rajzolgatott az Aurora és Hebe évkönyvek számára is, de legnagyobb tevékenységet mint arcképfestő fejtett ki.
A. Gray (növ.), l. Sabadilla.
(ejtsd: soherai), county New-York É.-amerikai államban, 1690 km2 ter., 35 500 lak., S. (4000 lak.) székhelye.
(lat.) a. m. iskola.