Burghart báró, német politikus, szül. Herrengshausen várkastélyban (Lippstadt mellett) 1825 okt. 21., megh. Münsterben 1895 márc. 17. Husz éves korában katonai szolgálatba lépett, melytől tizenkét év mulva mint főhadnagy vált meg, hogy azontúl minden idejét alsti jószágára fordítsa. 1863. tagja lett az országos gazdasági egyesületnek, majd megalapítá a vesztfáliai parasztegyletet, mely kiváló érdemeinek elismeréséül a birodalmi tanács tagjává neveztetett ki. Egyidejüleg nagy politikai tevékenységet fejtett ki a klerikális centrumpárt érdekében, minek folytán a pápa titkos kamarássá nevezte ki. 1870 óta a képviselőháznak, 1875 óta a birodalmi gyülésnek volt buzgó tagja. De 1885. kilépett a birodalmi gyülésből, minthogy párthiveinek magatartását agrár kérdésekben nem helyeselte. 1889. ugyan ismét tagja lett a birodalmi gyülésnek, de Windthorsttal való meghasonlása folytán 1891. végképen visszavonult a nyilvános élettől. Beszédei összegyüjtve Osnabrücjben jelentek meg 1872-1879.
Károly, német festő, szül. Düsseldorfban 1800 okt. 16., megh. Münchenben 1850 okt. 7-én. A düsseldorfi akadémián, azután Párisban Grosnál és Ingresnél, Münchenben Corneliusnál és Hers Henriknél tanult és 1847-ben a müncheni akadémia tanára lett. Történeti genreképei közül említést érdemelnek: Stuart Mária és Riccio; V. Károly a kolostorban; III. Pál pápa és Luther arcképe; Cromwell a dunbari csata előtt (königsbergi muzeum); Az anabaptisták kihallgatása Münster bevétele után stb.
az ugyanily nevü járás székhelye a württembergi Jagst kerületben, a Rems és vasút mellett, (1890) 4741 lak. Dohány-, varrógép-, vasbutor- és bőrgyártással; gót evangélikus templommal, amelyet gyönyörü portálé díszít.
János Keresztély, hollandi festő, szül. Dordrechtben 1787 nov. 11., megh. u. o. 1838 dec. 22. Schouman tanítványa, mesterével együtt két nagy csataképet festett, a franciák visszavonulását Dordrecht alól 1814. és Algir bombázását a hollandiak és angolok által 1716., utóbb azonban tengeri képek festésére adta magát és kiváló sikerrel ábrázolt különösen tengeri viharokat. Életrajzát fia, S. Jakab irta meg Leven van den zeschilder J. C. S. címmel (Dordrecht 1840).
latin növénynevek után Schott Henrik Vilmosnak, a bécs-schönbrunni császári kertek igazgatójának a neve. Szül. Brünnben 1794 jan. 7-én, megh. Schönbrunnban 1865 febr. 5-én. 1817. Braziliát utazta be. 1821. számos élő és szárított növénnyel tért Bécsbe vissza. Nevezetesebb munkái: Rutaceae (Bécs 1834); Genera filicum (u. o. 1834); Synopsis, Icones, Genera és Prodromus systematis Aroidearum (u. o. 1856, 1857, 1858, 1860, 4 mű sok képpel); Endlicherrel Meletemata botanica (u. o. 1832).
1. Frigyes Ottó, német kémikus és üvegtechnikus, szül. Wittenben (Vesztfália) 1851 dec. 17. A technikát látogatta Aachenben és tanulmányait folytatta a würzburgi és lipcsei egyetemen; 1875-77. Haspéban Vesztfáliában egy technikai gyárban működött és 1877-78. Oviedoban Spanyolországban kémiai gyárat állított fel; 1884. Jenában az üvegtechnika laboratoriumát alapította és vezette. S. különösen a tudományos célra szolgáló üvegnemüek körül a fontos újítások egész sorát hozta létre. A Wiedemann-féle Annalen c. folyóiratban és a Verhandlungen und Sitzungsberichte des Verenis zur Beförderung d. Gewerbfleisses és Zeitschrift für Instrumentenkunde c. közlönyökben közzé tett értekezéseken kivül irta még a Beiträge zur Kenntniss der unorganischen Schmelzverbindungen (Braunschweig 1881) c. munkát.
2. S. Vilmos, német nyelvtudós, szül Mainzban 1802 szept. 3., megh. Berlinben 1889 jan. 21. Szülővárosa gimnáziumán csak nélkülözésekkel vergődött keresztül, 1819. a giesseni egyetemre ment, onnan pedig Halléba teologusnak, de utóbb a keleti nyelvek tanulására adta magát, s ebben jobboldalán saját maga volt a mestere. Már husz éves korában doktor lett, de éveken át irói és magántanítói keresetre volt utalva. 1830. Berlinbe költözött, hol alkalma nyilt a török és persa nyelvet gyakorlatilag is meegtanulni. Első tudományos munkája: Versuch über die tartarischen Sprachen (Berlin 1836). S. 29 éves volt, mikor e művével a világ elé lépett. Hogy mily fogadtatásban részesült, bizonyítja az, hogy már 1838. a berlini egyetem rendkivüli tanárának, 1841. pedig, midőn De Lingua Tschuwaschorum címü munkáját irta, s berlini tudományos akadémia tagjának választotta. A berlini egyetemen 51 esztendeig működött. Előadásai a khinai, japáni, tibeti, mongol, mandsu, török, magyar és finn nyelvekre és irodalmakra terjeszkedtek ki. A magyar irodalmat figyelemmel kisérte s ismertette. Külső tagja volt a m. tud. akadémiának s a budapesti filologiai társaságnak. V. ö. Pomori Thewrewk Emil, Elnöki beszédei, 155. s köv. old.
az ugyanily nevü járás székhelye Felső-Hessen hesseni tartományban, a Nidda és vasút mellett, (1890) 2034 lak., húsfüstölőkkel, érdekes templommal, amelyet értékes oltárképek díszítenek.
(etjsd: saut), Brémábaan és Hamburgban a tengerészeti hivatal felügyelője. - S. by nagt, Hollandiában az ellentengernagy neve.
v. Misore-szigetek, szigetcsoport az Új-Guinea É-i partjába benyuló Geelvink-öbölben. Két nagy (Korido 2257 km2 és Biak 3480 km2) és több kisebb (Soek. Lain, Marcor) szigetből áll. Korido és Soek kivételével belsejük ismeretlen.
(ejtsd: szkóu) Joákim Frigyes, dán botanikus, szül. Kopenhágában 1787 febr. 7., megh. u. o. 1852 ápr. 28-án. 1808 óta a jogot tanulmányozta, de mellékesen a botanikával is foglalkozott. 1812. Schmithtel Norvégiába utazott, ez későbbi fő stádiumának, a növénygeográfiának vettette meg alapját. 1820. szülővárosa egyetemén magántanárnak habilitálták, 1821. rendes tanár, 1841. a botanikuskert igazgatója lett. 1830. kezdte meg Dansk Ugeskrift címü havi folyóiratát kiadni, mely eleinte hasznos ismereteket szándékolt közölni, de később a liberális párt fő közlönye lett. Azután a közben megszakadt Dansk Ugeskriftet folytatta, melynek 1847-52-iki kiadása Dansk Tidskrift nevet visel. Nevezetesebb művei: Beiträge zu einer allgemeinen Klimatologie (Kopenhága 1827); Grundträk til en almindelig Plantegeogrphie (u. o. 1822, németül Berlin 1823; az atlasza Kopenhágaa 1824, németül Berlin 1823); Skildring at Veirligets Tilstand i Danmark (Kopenhága 1826); Europa (2. kiad. 1835, németül Kiel 1833); Naturskildringer (egész sereg népszerü értekezés, Kopenhág, 1837, 2 kiad. 1866, németül Kiel 1840; Möller, Die Erde, die Planzen und der Mensch címen adta ki S. biográfiájával együtt, Lipcse 1854); Tableau du climat et de la végétation de l'Italie (Kopenhága 1839). V. ö. Pedersen P., naturskildringer; Clausen, S.-s offentlige Liv.