József Antal, zoologus, született Podhörsitzben (Csehország) 1757., megh. Pesten 1807 december 27-én. 1788-89. és 1807-08. a pesti egyetemen a természetrajz tanára volt. Dolgozatai: Geschichte der schädlichen Kolumbatzer Mücken im Banat als ein Betrag zur Naturgeschichte von Ungarn (1795); Conspectus ornithologiae Hungariae sive enumeratio avium quas in Regno Hungariae observavit et secundum systema Linnaei digessit (1795).
Keresztély Frigyes, német kémikus, szül. Metzingben (Württemberg) 1799 okt. 18-án, megh. Baden-Badenben 1868 aug. 29-én. 14 éves korában egy kémiai gyárban állott be, később azonban Tübingában és Erlangenben természettudományokkal foglalkozott. 1824-25. tanár volt Keilhauban (Rudolstadt mellett), ezután beutazta Francia- és Angolországot és 1828. a baseli egyetemen a kémia tanárává lett. Tanulmányozta a vas passzivitását, 1840-ben felfedezte az ózont és ennek tüzetesebb tanulmányozása közben a lőgyapotot és a kollodiumot. Munkája: Beiträge zur physikalischen Chemie (1844).
keményítőoldattal elegyített híg káliumjodid-oldat (1: 200). Olyan anyagoknak a kimutatására szokták használni, amelyek a káliumjodidból jódot választanak ki (p. ózon, szabad klór, salétromossav stb.), minek folytán a S. megkékül. Schönbeinnek ozonométere e kémszerbe áztatott papirosszalagokból áll, amelyeknek kisebb-nagyobb mértékben való megkéküléséből a levegő ózontartalmát közelítőleg meghatározni szokták.
több német és osztrák község, köztük a jelentékenyebbek: 1. Morva-S. (Sumperk), az ugyanily nevü kerületi kapitányság székhelye, a felső Morva mellékvize a Tess és vasút mellett, (1890) 10 493 német lak., jelentékeny vászoniparral, selyem- és pamutárukészítéssel, sörgyártással és lentermeléssel, szövőiskolával. - 2. Mecklenburgi S., Ratzeburg hercegség fővárosa, a hajózható Maurine és vasút mellett, (1890) 2846 lak. - 3. Felső-luzsicai S., város Liegnitz porosz kerületben, a Rotwasser mellett, (1890) 1348 lak., szivar- és cipőgyártással.
(Schomberg) György, pozsonyi prépost, megh. u. o. 1480 körül. Ezt a német származásu humanista tudóst Hunyadi Mátyást királyunk hivta meg hazánkban, titkárának fogadta és a nevezett prépostságot adományozta neki. S. vállvetve Vitéz János érsekprimással, érdemeket szerzett a pozsonyi egyetem megalapítása körül. Később elvesztette Mátyás kegyét, sőt a prépostságtól is megfosztatott. De azután ezt újra visszanyerte és Mátyás megbizásából több fontos diplomáciai küldetésben járt. A pozsonyi dóm sekrestyéjében szép emlékszobrot emeltek neki.
Gusztáv, német közgazda, szül. Stettinben 1839 jul. 21. Tanulmányozta a jog- és államtudományt; 1865. asszesszor, 1868. rendes tanár Baselben; 1870. egyetemi tanár Freiburgban, 1873. Tübingában. Munkái: Arbeitsämter (Berlin 1871); Finanzverhältnisse der Stadt Basel im XIV. u. XV.Jahrh. (u. o. 1879) stb. Másokkal együtt adja ki Handbuch der politischen Ökonomie (2 köt., Tübinga 1882, 3. kiadás 3 kötet, 1890). S egyúttal a Zeitschrift für die gesammte Staatswissenschaft társszerkesztője.
l. Brekenhof.
régi nemesi család, melynek őse S. Eucharius 1180-ban Nassau vidékén említtetik. A család a birodalmi grófságot 1701-ben kapta. Tagjai közül említendők: S. Fülöp János (szül. 1605., megh. 1673), aki 1642. würzburgi püspökké, 1647. pedig mainzi érsekké lett. Az I. Lipót és XIV. Lajos között vívott harcokban a franciák pártján állott. (v. ö. Guhrauer, Kur-Mainz in der Epoche von 1672, Hambrug 1839, 2 köt.). Unokaöccse Lothár Ferenc (szül. 1655., megh. 1729.) 1695-1729. szintén mainzi érsek volt. Ennek öccse Frigye Károly S. gróf birodalmi kancellár és bambergi püspök volt. Jelenleg a családnak három ága van: S.-Wiesentheid, Bajorországban, Hessenben, Nassauban (feje Arthur gróf, szül. 1846 jan. 30.); S.-Bucheim Ausztriában és Magyarországon (feje Ervin Frigyes Károly gróf, és a cseh ág, melynek feje Károly gróf (szül. 1840 ápr. 10.). Ennek öccsei S. Frigyes gróf (l. o.) és Ferenc gróf, prágai érsek (l. o.).
Hazánkban a S. grófi család 1715. és 1741. honfiusíttatott. S. Anselm Ferenc leszármazói, valamint testvére, Ferenc Ervin maradékai a magyar rendek által 1841. honfiusíttattak. A család egyébiránt már a XVIII. sz. kezdete óta honos Magyarországban és S. Károly Frigyes gróf volt az első, aki honfiusítást nyert (1715). Ugyanő 1731. császári illetőleg királyi adományul kapta a Rákóczi-család munkácsi és szentmiklósi uradalmait, 1740. pedig Bereg vármegye örökös főispánságát. Ennek birtokában 1790-91. a rendek által megerősíttetett. E honfiusított ágnak feje S. Ervin Frigyes Károly, szül. S. kastélyban 1842 nov. 7., Károly gróf és neje Bolza Anna grófnő fia. Alsó-Ausztria örökös főasztalnoka, magyar főrendiházi tag, Bereg vármegye örökös főispánja, a munkácsi uradalom ura. Neje Traauttmansdorf-Weinsberg Franciska grófnő, szül. 1844., legidősebb fia Frigyes Károly (szül. 1869 febr. 23.). A gróf csak annyiban vesz részt a politikai életben, hogy a munkácsi kerületben mindig kormánypárti képviselőt választat.
1. S. Ferenc gróf, biboros, prágai herceg-érsek, Csehország primása, szül. Prágában 1844 jan. 24., u. o. jogi tanulmányokat folytatott, 1866. mint katonatiszt vett részt a Poroszország elleni háboruban, azután tanulmányait folytatva a teologiát hallgatta Innsbruckban és Rómában. 1873. pappá avatták. A következő évben Rómába ment, hogy teologiai tanulmányait folytassa. Néhány évig Planban volt káplán, aztán alrektor, 1882. a prágai érseki papnövelde rektora, 1883. budweisi püspök, 1885. párgai herceg-érsek, 1889. kardinális.
2. S. Frigyes gróf, osztrák államférfiu, az előbbinek bátyja, szül. Dlaskovitzban (Csehország) 1841 szept. 11-én. Prágában jogot végzett és azután a cseh feudális párt zászlaja alatt buzgólkodott, hivatalt azonban nem vállalt. Mind a mellett kinevezték 1884. Morvaország helytartójává, 1888. pedig osztrák igazságügyminiszterré. Mint a Taaffe-kabinet tagja federalisztikus szellemben működött. De midőn 1892. Weckelsdorfban a csehek akarata ellenére német biróságot léptetett életbe, az ifju csehek pártja a birodalmi gyülésen megbukott és S. az 1893 nov. kinevezett Windischgrätz-kabinetben is megtartotta tárcáját, melytől csak a német kabinet bukása után, 1894 jun. 19. vált meg. 1895 okt. 18. a közigazgatási főtörvényszék elnökévé tették.
hires császári kastély Bécsben (XIII. kerület, Hietzig), a város DNy-i részében. A kastélyt I. Lipót korában Erlachi Fischer tervei szerint kezdték el építeni és Mária Terézia uralma alatt 1750. Valmangini fejezte be. A kastélyban 1441 terem és szoba van, a többi közt a kék kabinet, Mária Terézia kedvelt-szobája, az a szoba, amelyben 1809. Napoleon lakott és fi a reichstadti herceg 1832. meghalt, egy szinház, a kápolna, a Guglielmi, a Hamilton festményeivel ékesített termek, a szertartás-terem stb. A kastélyt nagyszerü park (2670 m. hosszu, 1250 m. széles, 196,9 ha. területü) fogja körül, amelyben gyönyörü fasorok, márványszobrok és szoborcsoportok, művészi kutak, állatkert és botanikuskert, végül egy 25 m. magas, 135 m. hosszu, 1775. fölépített pompás gloriett van kolonáddal és szép kilátással. S. már Miksa császár korában vadászkastély volt. 1805 dec. 26. itt erősítették meg a pozsonyi békét, dec. 27. innen adta ki I. Napoleon a Bourbon-ház ellen és 1809 máj. 15. a magyarokhoz intézett proklamációját, amelyben őket szabad királyválasztásra hivja föl; végre 1809. az osztrák-francia háborut befejező békét itt irták alá. V. ö. Lerntner, Monogarphie d. kaiserl. Lustschlosses S. (Bécs 1875); Kronfeld, Das neue S. (u. o. 1891); Freudenreich J., Das kais, Lustschloss S. (Bécs 1895).
fejedelmi és grófi ház a szász királyságban, rendkivül nagy birtokkal (582 km2 ter., 210 000 lak.). A család oklevelekben először említett őse, Hermann a XII. sz. második felében élt. A XVI. sz.-ban IV. Ernő fiai a Waldenburg, az 1620. kihalt Glauchau és a Penig ágakat alapították. I. Lipót 1700. a családot birodalmi grófi rangra emelte, 1790. a Waaldenburg ág Ottó Károly Frigyes személyében a birodalmi fejedelmi rangot kapta. A Waldenburg ág jelenleg két ágra oszlik: S.-Waldenburg (luteránus, feje Ottó Károly Frigyes herceg, szül. 1819 okt. 22.) és S.-Hartenstein- (katolikus, feje Sándor herceg, szül. 1826 márc. 5. l. alább). A Penig-ág szintén két ágra oszlik: S.-Glauchau (luteránus, feje Kelemen gróf, szül. 1829 nov. 19.) és S.-Glauchau-Penig-Wechselburg (katolikus, feje Károly gróf, szül. 1832 máj. 13-án.). V. ö. Tobiás, Regesten des Hauses S. bis 1326 (Zittau 1865); Harschmann, Chronik der Stadt Waldenburg und des fürstlichen Hauses S.-Waldenburg (Glauchau 1880).