János Lukács, német orvos, szül. Bambergben 1793 nov. 30., megh. u. o. 1874 jan. 23-án. 1819. würzburgi egyetemi magántanár; 1820. u. o. tanár; 1824. az ottani Julius-kórház vezénylő orvosa; 1833. politikai okoknál fogva Svájcba menekült és tanár és igazgató lett a zürichi orvosi klinikán; 1839. tanár és igazgató a berlini Charité orvosi klinikáján; 1841. királyi udvari orvos, titkos főorvostanácsos és előadó tanácsos a minisztériumban. 1858. Bambergbe nyugalomba vonult. Ő az orvostan természettudományi irányának egyik alapítója. Előadásainak kiadása: Klinische Vorträge im Charitékrankenhause zu Berlin, szerkeszti és kadja de Güterbock (Berlin 1842, 3. kiad. 1843-44.). Bambergben 1874 nov. 30. leplezték le szobrát. V. ö. Virchow, Gedächtrnissrede auf S. (Berlin 1865); Rothlauf, J. L. S. in seinem Leben und Wirken geschildert (Bamberg 1874).
(Krásná Lipa), város Rumburg (ettől 4 km.-nyire) cseh kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 6843 német lak., gyapju- és pamutszövőkkel, cérnafonással, kelmefehérítőkkel és festőkkel; szép plébániatemplommal.
Alajos, osztrák festő, szül. Bécsben 1826 márc. 11. Tanulmányait a bécsi akadémián végezte, 1848. részt vevén az olaszországi hadjáratban, az olasz népéletet kezdte tanulmányozni, és bár később Magyarországon is járt, két évet töltött Párisban, Olaszországon kivül Ausztria egyes tartományaiban és a Keleten is járt, az maradt festményeinek kedvenc tárgya. Legkitünőbb művei: A pote tedescói csatából hazatérő tiroli diákok; Hazatérő honvédek; Lodronei vihar (bécsi muzeum); Török szüret; Török kávéház; Rabszolgavásár; Lúdvásár Krakóban; Halpiac Chioggiában; Népszinház Chioggiában; Olasz halászok hazatérése; A taorminai főtér; Tuniszi piac stb.
Károly Henrik, porosz igazságügyminiszter, szül. Broichban (a Ruhr mellékén) 1833 jan. 6. Jogot végzett s az államügyészi pályára lépett, majd a minisztériumba rendelték, hol kodifikálást végzett. Cellében törvényszéki elnökké és 1894. nov. porosz állam- és igazságügyi miniszterré tették.
Ferenc (Edler von Pernwald), osztrák drámairó, szül. Bécsben 1849 jun. 20. Eleinte tengerész-hadapród volt, négy év mulva kilépett a szolgálatból s a drámairásra adta magát. 1884. a bécsi városi szinház főrendezője lett, e szinház leégése után Berlinbe, majd Drezdába ment. Darabjai közül említendők: Das Mädchen aus der Fremde (18979); Sodom und Gomorrha (1879); Unsere Frauen (1880); Krieg im Frieden (1881, Moser G.-val együtt); Der Schwaabenstreich (1882); Roderich Heller (1883); Der Raub der Sabinerinnen; Frau Direktor Striese (1885, S. Pállal); Goldfische (1886, Kadelburg G.-val); Die berühmte Frau (1887, Kadelburggal); Cornelius Voss (1888); Das letzte Wort (1889); Das goldene Buch (szinmű, 1891); Zwei glückliche Tage (Kadelgurggal, 1893); Der Her Senator (Kadelburggal, 1894); Zum wohlthätigen Zweck (Kadelburggal, 1895). - Öccse Pál, szül. Bécsben 1853 márc. 19. Eleinte katonáskodott, aztán zsurnaliszta lett Bécsben. Bátyjával számos darabot együtt irt: Der Raub der Sabinerinnen; Frau Direktor Striese. Önállóan is adott ki néhány egyfelvonásos vígjátékot és újabban novellákat, minők: Aus der grossen und d. kleinen Welt (Berlin 1891); Ringstrassenzauber (Bécs 1894); Schlechte Rasse (lipcse 1894); Geberden der Liebe (Bécs 1895); Befärbte Frauen (Gotha 1895); Allerleibuch (Berlin 1895); Die goldene Evaa (1894, szindarab); Edi und Fredi, zwei Musteerknaben (1896).
János Dániel, elzászi történetiró és régiségbuvár, szül. Sulzburgban 1694 szept. 6., megh. Strassburgba 1771 aug. 7. Basel és Strassburgban végezte tanulmányait, azután a strassburgi egyetemen tanár lett és beutazta a nyugat és déleurópai országokat. 1740. XV. Lajos udvari történetirónak nevezte ki. Fölötte becses és alapos munkái közül említendők: Alsatia illustrata (2 köt., 1751-619; ennek Alsatia diplomata c. folytatását hagyatékából kiadta Lamey (2 köt., 1772-75). Továbbá Historia Zao-Badensis (7 köt., Karlsruhe 1763-66). S. alapította a mannheimi és brüsszeli tudományos akadémiákat. Könyvtárát és kéziratait Srtassburg városára hagyta, de ezek a városnak bombáztatásakor 1870 aug. 24. elégtek. V. ö. Pfister, J. D. S. (Annales de l'Est, I. és II. köt.).
(scheppenstedt), város Wolfenbüttel braunschweigi járásban, az Altenau és vasút mellett, (1890) 3443 lak., 2 cukorgyárral, szeszégetéssel, malmokkal. S. igen régi város.
(ásv.), l. Turmalin.
latin növénynév után Schrader Henrik Adolf (1767-1836) nevének rövidítése. Leginkább Németország flótáját ismertette. Journal für die Botanik (5 köt., Göttinga 1799-1803) és Neues Journal für die Botanik (4 köt., Erfurt 1806-10) c. folyóiratot is adott ki.
1. Eberhard, német orientalista, szül. Braunschweigban 1836. Göttingában tanulmányozta a teologiát és a keleti nyelveket; 1862. a zürichi egyetemen magántanár- 1863. u. o. rendes teologiai tanár, 1875. tanár Berlinben, ahol a filozofiai fakultáshoz lépett át és az ottani akadémia tagja lett. S. különösen az assziriai és babiloniai ékiratok magyarázata körül szerzett érdemeket. Művei: Studien zur Kritik und Erklärung der biblischen Urgeschichte (Zürich 1863); Die assyrisch-babylonischen Keilinschriften (Lipcse 1872); Die Keilinschriften und das Alte Testament (Giessen 1872, 2. kid. 1883); ugyanaz angol nyelven: The cuneiform inscriptions and the Old Testament (2 köt., London 1885-89); Die Höllenfahrt des Isttas (Giessen 1874); Keilinschriften und Geschichtsforschung (u. o. 1878); Keilinschriftliche Bibliothek (1-3. köt. Berlin 1889-1892).
2. S. Gyula, német feső, szül. Berlinben 1815 jun. 16. Először a berlini akadémián tanult, azután Düsseldorfban Schadow Vilmosnak volt tanítványa, Franciaországban és Belgiumban is járt, 3 évet töltött Olaszországban, 1848. pedig a berlini akadémia tanára lett. Történelmi képei közül említendők: Caalais átadása; I. Károly angol királyi búcsuja családjától; Eszter Ahasverus előtt; Berlin és Köln városok hódolata (valamennyi a berlini nemzeti képtárban); Nagy Frigyes a kollini csata után (lipcsei városi muzeum); Wallenstein és Leni; Leonardo da Vinci halála; Az alvajáró Lady Macbeth; Oldenbarneveldt búcsuja stb. Képmásai közül különösen Humboldt Sándoré és Ranke Lipóté (berlini nemzeti képtár) nevezetes.
3. S. Ottó, német nyelvész, szül. Weimarban 1885. Tanulmányait Jenában és Lipcsében végezte. 1878. Jenában gimnáziumi tanár, 1887. u. o. egyetemi magántanár, 1889. rendkivüli tanár. Munkái: Die älteste Zeitteilung des indogermanischen Volks (Berlin 1878); Spachvergleichung und Urgeschichte (Jena 1883, 2. kiad. 1890; angolul Jeeevonstól, London 1890); Linguistisch-historische Forschungen zur Handelsgeschichte und Warenkunde (Jena 1886); Über den Gedanken einer Kulturgeschichte der Indogermanen auf sprachwissensch. Grundlage (u. o. 1887); Augusta, Herzogin zu Sachsen, die erste deutsche Kaiserin (Weimar 1890); V. Hehn. Ein Bild seines Lebens und seiner Werke (Berlin 1891). Englerrel egyetemben kiadta Hehn V. munkáját: Kulturpflanzen und Hausthiere in ihrem Übergang aus Asien nach Griechenland und Italien, so wie das üvrige Europa (6. kiad., u. o. 1894).