1. Károly Gyula, költő és irodalomtörténeti iró, szül. Pozsonyban 1825 jan. 11. Tanult Lipcsében, Halléban és Berlinben. Kittünő stiliszta létére ő fogalmazta. 1849. Haynaunak Pozsonyban kelt proklamációt. 1852-61. a pozsonyi főreáliskolának volt tanára, majd a bécsi evangélikus iskolák igazgatója lett s 1867. a bécsi műegyetemen tanári széket nyert. Megjelentek tőle: Geschichte der deutschen Litteratur für Schule und Haus (Pest 1853); Deutsche Weihnachtspiele aus Ungern (Bécs 1858); Darstellung der deutschen Mundarten des ungarischen Berglandes (u. o. 1864); Wörterbuch der Mundart von Gottschee (u. o. 1870); Die deutsche Dichtung des XIX. Jahrhunderts (Lipcse 1875); Goethes äussere Erscheinung (Berlin 1877) s mások. Azonkivül kiadta Goethe Faustját és Goethe drámáit jegyzetekkel. 1894-ig titkára volt a bécsi Goethe-társulatnak, melynek évkönyveit is szerkesztette.
2. S. Tóbiás Gottfried (álnevén Öser Keresztély), szül. Pozsonyban 1791 jun. 14., megh. u. o. 1850 máj. 2. tanár, tanfelügyelő, majd iskolaügyi tanácsos volt. Művei: Leben und Thaten Emerich Tökölis (dráma, Lipcse 1839); Weihegeschenk für Frauen und Jundfrauen (u. o. 1838, 22 kiad. 1880, kiadta Grube); Briefe über die Hauptgegenstände der Ästhetik (12. kiad. Grubetól, u. o. 1870). Irt irodalomtörténeti iskolakönyveket is, igy: Geschichte der deutschen Poesie in Umrissen (3. kiad., átdolgozta Schäfer, u. o. 1870, 2 köt.). Neje, leánynevén Langwieser (álnevén Öser Teréz, szül. 1805 máj. 9., megh. Bécsben 1885 jan. 27.) több dolgozatot irt a nevelésügyről, igy: Über praaktische Kindererziehung (2. kiad. Hamburg 1873).
természetrajzi latin nevek után Schröter János Sámuel (1735-1808) német mineralogus és konchiologus nevének rövidítése.
1. Corona, német énekesnő, Goethe barátnője, szül. Gubenben 1751 jan. 14., megh. Ilmeauban 1802 aug. 23-án. 1763-ig atyjától nyert oktatást a zenében, ez időtől pedig Hiller Ádám tanítványa volt. Lipcsében mint koncerténekesnő énekelt mindaddig, mig 1776. Goethe közbenjárására a weimari szinházhoz szerződtették, ott mint operaénekesnő aratott diadalokat. Operai szerepén kivül egyes drámai szerepekben is nagy hatást volt képes elérni, igy 1779. Goethe Iphigeniájában stb.
2. S. János Hieronismus, német csillagász, szül Erfurtban 1745 aug. 30., megh. Lilienthalban (Bréma) 1816 aug. 29. Göttingában jogot végzett, de a mellett Kästnernél matematikát és főkép asztronomiát tanult. 1778-ban a hannoveri kormány szolgálatba lépett és később Lilienthalban jogügyi tanácsossá és kerületi főnökké lett. Itt magáncsillagvizsgálót épített és főkép a nagy bolygók és a Hold felületeit észlelte és sokban hozzájárult azok pontosabb fizikai ismereteihez. legnagyobb munkája: Seleno-topographische Fragmente (2 köt., Lilienthal 1791. s Göttinga 1802), ezenkivül megjelentek: Kronographische Fragmente (Göttinga 1808) és Hemographische Fragmente (u. o. 1816). A Marsról való észleleteit van de Sande Bakhuyzen adta ki: Beiträge zur genauern Kenntnis und Beurtheilung des Planeten Mars (Lejda 1882). Csillagvizsgálóján volt többi közt rövid ideig Bessel is alkalmazva.
1. Antal (kristelli), lovag, osztrák kémikus, szül. Olmützben 1802 nov. 26., megh. Bécsben 1875 ápr. 15., Előbb tanársegéd volt a bécsi egyetemen, azután tanár a grazi Johanneumon és a bécsi műegyetemen: végül pedig a bécsi pénzverő intézet igazgatója lett. Ő fedezte fel az amorf (vörös) foszfort és számos ásványt vizsgált meg. Műve: Die Chemia nach ihrem gegenwärtigen Zustande (2 köt., 1847-49).
2. S. Lipót (kristelli) lovag, osztrák gégeorvos, szül. Grazban 1837 febr. 5. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte, hol különösen a gégebetegségek tanával behatóan foglalkozott, 1863-69. Skova tanár segéde volt, 1870. a gégegyógyászati klinika elnöke, 1875. rendkivüli tanár, 1878. a Rudolf-kórház főorvosa volt, 1881. a közkórház főorvosa, 1890. rendes tanár lett s a 3-ik egyetemi klinika elnöke. 1888. konzultációra hivták Sam Remóba Frigyes Vilmos porosz trónörökös, majd német császár betegágyához. Szaktekintély a gége és lélekzőszervek betegségében. Művei: Beiträge zur laryngoskopischen Chirurgie (Bécs 1868-69); Beiträge zur Behandlung der Larynx-Stenosen (u. o. 1876) és még számos cikket Ziemssen: Handbuch für specielle Pathologie u. Therapie c. művében.
(S. in Montafon), falu és a Montafon völgy főhelye Bludenz (ettől 14 km.-nyire) vorarlbergi kerületi kapitányságban, a Litz és Ill összefolyásánál, (1890) 1462 lak., pamutfonással. Mint nyaralóhelyet is sokan látogatják.
1. János Keresztély (kleefedi), német mezőgazda és szakbeli iró, szül. Zeitzben 1735., megh. u. o. 1787 ápr. 23. Pályafutását mint takácsmester kezdte meg, 1751. magánirnok és másoló lett Lipcsében, Hirschbergben és Bécsben. 1759. Thadden tábornok s azután Werner tábornok titkára, majd az angol segédhadseregnél hadbiztos lett. A béke megkötése után Berlinbe ment. 1762. a szabadkőmüvesség terjesztése érdekében több országban utazott, utóbb néhány német udvarnál tartózkodott és azután hessen-darmstadti udvari tanácsossá nevezték ki. 1768. Lipcsébe ment s a Zeitz melletti würgwtzi nemesi birtokot vette meg, melyen 1771. kezdett gazdálkodni és 1774. Pobles és Kreischa nevü nemesi birtokokat szerezte meg. Jószágain a legnagyobb buzgósággal látott hozzá a gazdálkodáshoz és a haladásnak minden irányban hódolva, az akkoriban felmerült újításokat alkalmazni iparkodott. Megszüntette az ugartartást, a közös legeltetést, új takarmánynövényekkel tett kisérletet, a repce, a dohány s buzér termelését karolta fel, behozta a szarvasmarha istállózását, a nemes juhok tenyésztését, a talaj megmunkálását tökéletesítette, a legnagyobb figyelmet fordította azonban a vörös lóher termelésére s e kitünő takarmánynövény terjesztésére. Németországban a vörös lóher apostolának neveztek el. 1784. a koburgi herceg titkos tanácsosnak nevezte ki és minthogy S. Ausztriában is sokat tett a vörös lóher termesztésének általánosítása érdekében, II. József császár «kleefeldi» előnév Würgwitzben (Zeit mellett) pedig szobrot állítottak emlékezetének. S. több folyóiratban sokat irt és fontosabb cikkei: Oekonomisch-kameralistischer Schriften (6 köt., Lipcse 1783-84) és Oekonomischer Briefwechsel (4 füz. u. o. 1786) c. munkáiban jelentek meg.
2. S. Keresztély Frigyes Dániel, német költő, szül. Obersontheimban (Limburg sváb grófságban) 1739 márc. 24., megh. Stuttgartban 1791 okt. 10. Nördlingenben, Nürnbergben járta a középiskolát, 1758 óta teologiát tanult Erlangenben, 1764. tanító lett Geislingenben, 1768. orgonista és zeneigazgató Ludwigsburgban, ahonnan egy parodiája miatt kiutasították. Ez óta az irodalomnak és zenének élt Heilbronnban, majd Mannheimban, Münchenben, Augsburgban és végül Ulmban. Deutsche Chronikjában (1774 óta jelent meg Augsburgban) Hohenheim Franciska ellen intézett egy támadása miatt 1777 jan. 22-én Scholl kolostori tisztviselő Blaubeurenbe csalta, elfogatta és Hohenaspergbe vitette, ahol S. tiz évig börtönben ült. II: Frigyes Vilmos porosz király közbenjárására 1787 máj. 11. szabadon bocsátották s az udvari zenekar és a stuttgarti szinház igazgatójává nevezték ki. Művei: Zaubereien (Ulm 1766); Todesgesänge (u. o. 1767); Gedischte aus dem Kerker (tudta nélkül adták ki, Zürich 1785(- Sämmtliche Gedichte (Stuttgart 1785 és máskor, 2 köt., új kiad. u. o. 1862, köztük: Die Fürstengruft, Der ewige Jude, Hymmus auf Friedrich den Grossen és 104 egyházi dal); S. zenei munkái közül említendők: Drei Hefte musikalische Rhapsodien (Stuttgart 1786); Ideen zur Aesthetik der Tonkunst, melyeket S. fia, Lajos adott ki (Bécs 1806).
Ferenc Péter, német zeneköltő, szül. Lichtenthalban (Bécs mellett) 1797 jan. 31-én, megh. Bécsben 1828 nov. 19. Tanító atyjától a hegedüjátékot, 1808-13. a császári udvari énekkar konviktusában az éneket s Ruziczka karnagytól egyéb hangszereket is tanult, sőt másokat betanított zenekari szólamokra. Mikor szopránja elváltozott, 3 évig atyja mellett segédtanítóskodott, azóta csak a zeneköltésnek (és tanításnak) élt. 1818, majd 1824 nyarát Zelézen töltötte, mint Esterházy János gróf családjának zeneoktatója; az ifjabbik grófkisasszony, Karolina, lángra is lobbantotta a művész szivét. Állandó foglalkozást nem birt kapni; szegényen, szinte folytonos nélkülözések közt futotta be 31 éves pályáját. 18 éves korából való az első műve gyanánt megjelent Erklönig (Goethe balladája énekre és zongorára), mely utóbb a halálos betegségét szenvedő Beethoven dicséretét is kiérdemelte; mintegy 500 dalában S. e műfaj újjáteremtője lett, a szöveg alaphangulatát és részleteit hiven kifejező, de mindig édes dallama és művészi zongoraszólamba önti. Bámulatos gazdag és eredeti képzelet, mély és egészséges érzés, összhangjának új volta jellemzi S. zenéjét. Karénekei (Mirjam's Siegesgesang, zenekarral; Gesang der Geister über den Wassern, férfihangokra vonós zenekarral stb.), 6 miséje s egyéb egyházi énekművei számottevők, ellentétben különben dallamos operáival (Alfons und Estrella csak 1854. Liszt adatta először Weimarban; Rosamunde, 1823; Der vierjährige Posten, Körner T. szövegére csak 1896. Hirschfeld Róbert átdolgozásában adták először Karlsruhéban; Fierrabras, 1823-ból, csak 1861. Bécsben először adva; Die Verschworenen, u. o. s ugyanakkor, azonban a régi cenzura megváltoztatta címét: Der Häusliche Krieg, a magy. királyi operában Cselre cselt címen adták). Szimfoniái közül a nagy C-dur s a töredék H-moll magas becsüek, valamint kamarazeneművei is (Vonósnégyesek, zongoraötös a második andantéban a Forelle c. dalra irt változatokkal, oktett stb.), zongoraművei (20 szonáta, Divertissement a l'hongroise, Moments musicals, impromptuk, keringők stb.). Dalai közül említendők: a Winterreise, Die schöne Müllerin s a S. halála után hirtelenében összeállított Schwanengesang c. ciklusokat. Összes műveinek első kritikai kiadása a Breitkopf és Härtel cégnél jelent meg; tématikus jegyzéküket Nottebohm állította össze. A jegyzéket bővítette Grave jeles Dictionary-jében. S. életrajzát először Kreissle irta meg 1861., illetőleg 1865., azután Reissmann Ágost, végre az ismert Universal-Bibiliothek füzetei közt Niggli Arnold; művei felől Rissé Ferenc (S. und seine Lieder, 2 füzet), Gumbrecht Ottó, Neitzel Ottó stb. irtak. 1897 jan. és febr. S.-kiállítást rendeztek Bécsben születésnapjának 100-ik évfordulója alkalmával, a budapesti filharmonikusok és zenekedvelők pedig Richter János vezetése alatt D-moll miséjét adták elő ez alkalommal.
az ugyanily nevü járás székhelye Bromberg porosz kerületben, a Gonsawka és vasút mellett, (1890) 3047 lak., gőzmalommal.
Ossip, l. Kirschner.
1. Ernő, német festő, szül. Hildesheimben 1843 okt. 2. Kezdetben a hannoveri technikai főiskolán építészetet tanult, 1870. u. o. tanár lett, de már 1872. a festészetre adta magát, Düsseldorfban tanult, 1882. lemondott állásáról és Münchenben, utóbb pedig Berlinben telepedett le. Műveinek tárgyát nagy részt a harmincéves háboruból vett jelenetek képezik. A legismertebbek: A nehéz inség idejéből (berlini nemzeti képtár); Életre-halálra; A nóta vége; Verbunkosok a harmincéves háboru idejében; Téli szálláson; Az ellenség előtt. Tőle valók Zieten és Seydlitz tábornokok képmásai a berlini nemzeti képtárban és a lipcsei csatát ábrázoló falfestmény a berlini fegyvermuzeumban. Legújabb művei: I. Frigyes német császár apoteozisa (danzigi muzeum); A möckerni csata (1895, berlini nemzeti képtár).