lásd Robbanó szerek (XIV. köt. 594. old.).
Albert, német gazda és szakbeli iró, szül. Rehnában (Mecklenburg) 1831., hol atyja gyógyszerész volt. Gimnáziumi tanulmányai után Hove nevü bérlőhöz gazdasági gyakorlatra ment és az 1851-52-ik tanévet a hohenheimi gazdasági akadémián, a következőt pedig a jenai egyetemen töltötte, mire két évig gazdatiszt volt. Az 1855-ik évben a Lupitz nevü jószágot vette meg, hol kiváló sikerrel gazdálkodott, minek következtében Németország legkiválóbb mezőgazdái közé számíttatik. A müncheni akadémia neki 1890. a német mezőgazdaság emeléséért a Liebig nevére alapított nagy aranyérmet itélte oda. 1893 óta a német birodalmi gyülés tagja. Főbb művei: Die Kalidüngung auf leichtem Boden (4. bővített kiad. Berlin 1890); Reinerträge auf leichttem Boden (1881); Die Behandlung des Stickstoffs in der Landwirthschaft (1887); Verbilligung der landwirthschaft Production (1887); Die Kalk-Kali-Phosphatdüngung (Drezda 1892). A szaklapokban számos cikke jelent meg.
Móric, német szobrász, született Leobschützben 1825 nov. 4. Miután a poseni ipariskolát végezte, Berlinben Drakénak volt tanítványa, 1854. pedig Rómába ment, honnan Berlinbe visszatérvén, alkotta legnevezettesebb műveit, 3 nagy szoborcsoportot és egy képszalagot a berlini nemzeti képtár épületén. Egyéb művei: Ganymedes elrablása; Az éj; A gyermek Bacchus párduccal; Caritas (berlini nemzeti képtár); Nagy-Frigyes emlékszobra Thornban; a königgrätzi csatából való jeleneteket ábrázoló dombormű a berlini győzelmi oszlopon stb.
1. Ferenc Eilhard, német zoologus, szül. Eldenában 1840 márc. 22-én. 1863 magántanár a rostocki egyetemen, 1865. u. o. az anatomia, később a zoologia rendes tanára; 1873. a zoologia tanára Grazban, 1884. Berlinben. Nevezetesebb munkái: Die Hautsinnesorgane der Fische und Amphihien; Cordi erphora lacustris, továbbá publikációi a tengeri szivacsoktól és a Hexactinellidák monográfiája (Reports of the expedition of H. M. Ship Challenger).
2. S. Frigyes Ágost (álneve Laun Frigyes), német regényiró, szül. Drezdában 1770 jun. 1., megh. u. o. 1849. szept. 4-én. 1797-1800. Lipcsében tanulmányokat folytatott, Drezdában 1807. az országos gazdasági, ipar és kereskedelmi bizottságnak titkára lett. 1820. királyi tanácsosi címet nyert. Nevezetesebb munkái: Der Mann auf Freiersfüssen (Freiberg 1801); Gespensterbuch (4 kött., Lipcse 1810-114). Össezs művei előszóval Tiecktől jelentek meg (6 köt., Stuttgart 1843). 1837. jelentek meg emlékiratai: Memoiren (3 rész, Bunzlau).
Hermann, német közgazdasági iró és politikus, szül. Delitzschben 1808 aug. 29., megh. Potsdamban 1883 ápr. 20. 1848. a nemzetgyülésnek, 1849. a porosz országgyülésnek tagja, 1850. kerületi főnök volt. 1861. újra a porosz képviselőházban, 1867. pedig a parlamentben ült, ahol először Berlin egyik kerületét, később pedig Wiesbadent képviselte. A német előlegezési egyletek 1859. weimari gyülésén a szövetkezeti eszme ügyvivőjévé választották, mely állásában haláláig nagy buzgósággal és eredménnyel működöt. Az 1848. nemzetgyülés a munkásosztályok nyomorának vizsgálatára kiküldött bizottság elnökévé választotta meg, amely minőségében arról győződött meg, hogy a munkásosztályok általános nyomorának oka a tőkeszerzés nehézségeiben keresendő. Ennek elhárítása céljából már 1849 óta szakadatlanul és nagy buzgósággal alapított mindenféle nyersanyagokat és félgyártmányokat beszerző szövetkezeteket, majd fogyasztási, előlegezési és hitelszövetkezeteket (l. Szövetkezet). Társadalmi és népies irodalmi munkásságával hatalmas ellenzéket támasztott Lassalle (l. o.) termelő szövetkezeteivel szemben; Lassalle ugyanis az állam támogatásával szervezendő termelési szövetkezeteket propagálta nagy hévvel, mig S. az önsegély alapjára helyezte minden gazdasági tevékenységét. Fontosabb művei: Associationsbuch für deutsche Handwerker und Arbeiter (Lipcse 1853); Vorschuss- und Kreditvereine als Volksbanken (Lipcse 1876, 5. kiad.); Jahresbericht über die deutschen Erwerbs- und Wirtschaftgenossenschaften (Lipcse 1859-82); Die Gesetzgebung über Erwerbs- und Wirtschaftgenossenschaften (Berlin 1869); Neue vollständige Anweisung für Vorschuss- und Kreditvereine (Lipcse 1870). Szülőföldjén 1891. szobrot állítottak emlékének. V. ö. Bernstein, S.-s Leben und Wirken (Berlin 1879).
Hermann János Frigyes, német jogtudós, szül. Jenában 1824 szept. 23., megh. Heidelbergában 1888 okt. 28. Tanulmányait Jenában és Lipcsében végezte, 1848. Jenában habilitáltatta magát, ahol 1850. rendkivüli tanár lett, 1857. a boroszlói egyetem rendes tanára, 1869. a porosz főrendiház tagja és koronaszindikus, 1878. tanár Heidelbergában. Nevezetesebb munkái: Das Recht d. Erstgeburt in d. deutschen Fürstenhäusern (Lipcse 1851); Die staatsrechtliche Stellung des Fürstentums Neuenburg (Jena 1854); Neuenburg, eine geschichtl.-staatsrechtl. Skizze (Berlin 1856, 3 kiad. 1857); Die Hausgesetze der regierenden deutschen Fürstenhäuser (3 köt., Jena 1862-82); System des deutschen Staatsrechts (1 köt., Lipcse 1885); Einleitung in das deutsche Staatsrecht stb. (u. o. 1867); Das preussische Staatsrechts (2 köt., 5 részben u. o. 1870-77, 2. kiad. 1888-90); Das Erb- und Familienrecht der deutschen Dynastien des Mittelalters (Hslle 1871); Aus der Praxis des deutschen Saats- und Privatrechts (Lipcse 1876); Lehrhuch des deutschen Staatsrechts (2 köt., u. o. 1881-86). Ezenkivül irta: Natioonalökomonische Bilder aus Englands Volksleben (Jena 1853), valamint Mohl Róbert életrajzát (Heidelberga 1886).
István (Müggenburg), botanikus, szül. Viduevacon (Horvátország) 1802 aug. 19-én, megh. Vinkovcén (Szlavonia) 1892 febr. 5-én. Korán elárvulván, Olmütz kiskatonai intézetébe lépett, 1821-ben a piemonti harcban részt vett s lassanként kapitányi rangra emelkedett. Egy éjjeli tűzvész oltásába mind a két karja megbénult s a hadi szolgálatról lemondani kényszerült. 1858-ig mégis Vinkovcén, Karánsebesen és Kamenicen mint a katonaiskola igazgatója működött, ezután teljesen nyugalomba vonult. A mikologiával 1831. kezdett foglalkozni. A külföld botanikai folyóirataiba számtalan mikologiai cikket irt (Systematiche Aufzählung der Schwämme Ungarns, Bécs, Verhandlungen der Zoologischbotanischen Gesellschaft VII. stb.). Kanitzcal és Knappal kiadta Die bisher bekannten Pflanzen Slavoniens (Bécs 1866). Nagy gombászati munkájának kéziratát (1700 faj) a magyar tudományos akadémia vette meg (1869), azóta Hazslinszky és Kalchbrenner többet kiadott belőle. V. ö. Életrajzát az Oesterreichische botanische Zeitschrift-ben (1880); Kalchbrenner, A magyar gombászat fejlődése (12. old.).
latin növénynév után Schumacher Keresztély Frigyes (1757-1830) nevének rövidítése. Európa É-i részének flóráját ismertette.
1. Henrik Keresztély, dán csillagász, szül. a holsteini Bramstedtben 1780 szept. 3., megh. 1850 dec. 28. Kezdetben jogot, majd matematikát és csillagászatot tanult Kopenhágában és Gaussnál Göttingában. 1810. az asztronomia rendkivül tanárává lett Kopenhágában, 1813. a mannheimi csillagvizsgáló igazgatója, majd 1815. a csillagászat rendes tanára Kopenhágában, de leginkább a dán királytól részére Altonában (Hamburg mellett) épített csillagvizsgálóban tartózkodott. Művei: Astronnomische Abhandlungen (Altona 1832-25, 3 köt.); Astronomische Ahrbücher (Tübinga 1836-44) és különösen a még ma is használatos Astronomische Hülfstafeln (Kopenhága 1820-29, 10 köt.). De legnagyobb érdeme az Astronomische Nachrichten alapítása (Altona 1822-50, halála után Petersen A. C., aztán Peters C. A. F., majd az Astronomische Gesellschaft égisze alatt Krüger [megh. 1896.] adták ki). Korának majd minden csillagászával levelezett, igy Gausszal, Bessellel és a magyar születésü Zach báróval. V. ö. Briefweschel zwischen Gauss u. S. (Altona 1860-65); Astron. Nachrichten, 36. köt.
2. Peder, griffenfeldi gróf, dán államférfiu, szül. Kopenhágában 1635 szept. 3., megh. Throndhjemben 1699 márc. 12. Borkereskedő fia. III. Frigyes dán király alatt irodai titkár, levéltárnok és könyvtárnok; 1671. nemességet nyert, 1673. birodalmi kancellár és gróf lett. V. Keresztély alatt a politikát vezette abszolutisztikus irányban, de ellenségeinek fondorlatai folytán kegyvesztes lett; 1676. mint felségárulót halálra itélték, de az itéletet kegyelem útján életfogytiglani fogságra változtatták. Életének utolsó évében visszanyerte szabadságát. V. ö. Jörgensen, Peder S. (Kopenhága 1893-94).
1. János Keresztély Gottlieb, német pedagogiai iró, szül. Gröbitzben (Weissenfels mellett) 1836 febr. 3. Papnak készült, Wernigerodéban igazgató, előbb 1867. Osterburgban, azután (1870) Alfeldben, Hannoverában, 1881. iskolatanácsos Trierben, 1893-ban pedig Magdeburgban. Nevezetesebb munkái: Lehrbuch der Pädagogik (8. kiad. Hannover 1890-91); Lehrbuch der deutschen Geschichte (u. o. 1878-79); Dr. Kehr, ein Meister der deutschen Volksschule (2. kiad. Neuwied 1888); Unsere Schulzucht (u. o. 1883). 1883 óta kiadja a Der rheim. Schulmann c. folyóiratot (Trier).
2. S. Klára, zongoraművésznő, S. Róbert felesége, szül. Lipcsében 1819 szept. 13., megh. a majnaparti Frankfurtban 1896 máj. 20. Már 13 éves korában nagy hangversenykörutakra indult. Főleg Beethoven és S. műveinek volt méltó tolmácsa. Férje halála után anyjához (akkor már Bargiel Valdemár nejéhez) Berlinbe, 1863. Wiesbadenbe költözött, 1878-92. a frankfurti Hochkonservatoriumon tanárkodott; szintén mindvégig játszott hangversenyeken. Vannak dalai, zongoradarabjai (koncertje is), triója stb. Kiadta férje összes szerzeményeit s ifjukori leveleit és Czerny iskolájából (300 mű) ujjgyakorlatot.
3. S. Miksa, porosz mérnöktiszt, szül. Magdeburgban 1827 jun. 27. Mint utásztiszt huzamosabb ideig Mainzban és Luxemburgban tartózkodott. Korán foglalkozott a vasnak az erődítési munkálatokban való felhasználásával és sikerült neki egy vértezett lövegpadot és egy minimális lőrésü lövegtalpat szerkeszteni. Később szerkesztett még egy forgótornyot is 2-15 cm. ütegek számára, amely hasonlóképen bevált. 1872. lemondott állásáról s Gruson gyárában foglalt el állást Bruckauban. Az 1882. Kunnenrsdorfban rendezett lőpróbák legjobban mutatták a S.-féle vértes lövegtalpak ellenálló képességét, 1885-86. pedig az ő vértes forgótorony aratott diadalt Mougin tornya fölött Bukarestben. Művei közül említendők: Bedeutung drehbarer Geschützstände (Pauzerlafetten) für eine durchgreifende Reform der permanenten Befestinung (2. kiad. Potsdam 1885).
4. S. Róbert, német zeneköltő, szül. Zwickauban 1810 jan. 8., megh. Bonn mellett Endenichben 1856 jul. 19. Könyvkereskedő atyja már zenésznek szánta, de 1826. elhalt s a ritka tehetséges ifju anyja akaratára jogot végzett Lipcsében és Heidelbergában. Csak 1830. birta rá anyját, hogy zenészpályáját ne gátolja. Vasszorgalommal készült zongoravirtuóznak Wieck Frigyesnél (jobb mutatóujját ki is törte) s tanulta a zene megtanulható művészi törvényeit Dorn Henriktől. A zeneszerzésen kivül szakirodalommal is foglalkozott, 1834. Wieck és mások közreműködésével Lipcsében a Neue Zeitschrift für Musik c. ma is tekintélyes folyóiratot alapította, 1835-44. maga szerkesztette is. 1840. szept. 12-én az anyja belegyezése nélkül vette nőül Wieck Klárát, akivel aztán együtt tették hangversenykörútjaikat Oroszországba és Németalföldre is. 1843. a Mendelssohn alapította új lipcsei konzervatorium a partituraolvasás tanára lett, de 1844. már Drezdába költözött és énekegyesületet alapított. 1850 őszétől 1853 őszéig düsseldorfi városi karnagy volt. Husz év óta lappangva megtámadott agyveleje és idegrendszere csakhamar felmondották a szolgálatot, 1854 febr. 27. öngyilkos szándékkal a Rajnába ugrott; kimentették s nemsokára elmekórházba vitték. Műveiben S. a formalizmus esküdt ellensége. Mint kész zeneköltő lépett a világba; műveinek érzelmi, költői tartalmat, a legfinomabb érzéshullámzás aprólékosan, művészien kihegyező erejét adta. Szeszély és féktelen szenvedély, csendes mély érzelem és lobogó képzelet egyaránt mesteri tolmácsra leltek S. teremtő erejében. Dallamalkotása, főleg összhangfűzései és ritmikája sok újat, sajátosságosat tartalmaz; de egészen modern az, hogy egy-egy szerzeménye, sőt egész csoportjaik is (mint a Davidsbündler, mely a régi iskolának hadat üzen), egy-egy eszme szolgálatában állnak. Elsők voltak zongoraszerzeményei (a főbbek: Papillons, Davidsbündler, Carneval, Phantasie C-dur, XII études symphoniques, 12 tanulmány Paganini után, 3 szonáta, Kreisleriana, Faschingsschwank stb.). Kamarazenéje: három vonósnégyes, zongoranégyes, két hegedüszonáta, három trio stb.; zenekari művei: négy szimfonia (B-, C-, Es-dur és D-moll), négy megnyitó, gordonka- és zongora-hangversenydarab stb.; ének- és zenekari művek: Genoveva opera; Das Paradise und die Peri (Moore szövegére); Der Rose Pilgerfahrt; Requiem für Mignon; Des Sängers Fluch (Uhland szövegére) stb.; Goethe Faustjának és Byron Manfredjének zenéje; karénekek hangszerkiséret nélkül; a magán- és kettősdalok (jó 200) legtöbbje remek. Műveinek első együttes kritikai kiadását a Breitkopf és Härtel cég számára neje rendezte sajtó alá. Irodalmi művei Gesammelte Schriften über Musik und Musiker c. alatt 1854 óta több kiadást értek, angolra is fordították. Életirói: Wasielewski (3 kiadás), Reimann Henrik (1887), Reismann Ágost (3 kiad.), Erler (S.-s Leben aus seinen Briefen, 2 köt. 1887); Wasielewski könyve még: Schumanniana 1884; Jansen S., Die Davidsbündler (1883) és S. levelei 1886; kis füzet, de ujjmutatóul célszerü, Vogel Bernáttól: S.-s Klaviertonpoesie (1887).