város Magdeburg porosz kerületben, vasút mellett, (1890) 3291 lak., cukorgyárral, gipsz- és mészkőbányával, sör- és szeszgyárral.
Tivadar, német természetbuvár, szül. Neussban 1810 dec. 7., megh. Kölnben 1887 jan. 14-én. Orvosi és filozofiai tanulmányokat végzett Bonn, Würzburg és Berlinben. 1838. Löwenben a boncolástan tanára lett, 1848. Lüttichbe hivták ugyanilyen minőségben s u. o. 1858. az élettan tanszékét is átvette. Megalapította a szövetek tanát Mikroskopische Untersuchungen über die Übereinstimmung in der Struktur u. dem Wachstum der Tiere und Pflanzen (Berlin 1839) c. nagy művében. Felfedezte a pepszint.
l. Idegrostok.
termékeny félsziget Schleswig DK-i partján, a Schlei és az Eckernfördei-öböl között.
Lajos, német szobrász, szül. Münchenben 1802 aug. 26., megh. Scwaneck kastélyban 1848 nov. 28. A müncheni akadémián tanult, azután Adam Albrecht csataképfestőnek lett tanítványa, egy évet töltött Olaszországban, azután számos domborművet készített a müncheni gliptotéka számára és egyéb munkákon kivül elkészítette Shakspere szobrát, mely a müncheni nemzeti szinház előcsarnokában áll. 1832-34. Rómában tartózkodott és itt kezdte el legnagyobb műveinek egyikét, a regensburgi Walhalla északi és déli oromfalának csoportozatait, melyek azonban csak 1842. készültek el. 1835. a müncheni művészeti akadémia tanára lett. Számos szobor- és domborművet készített a müncheni új királyi palota számára; oromfalak csoportozatait a müncheni kiállítási épületre és a propileumra. 1850-ben leplezték le hires, de nem éppen sikerült művét, Bavaria óriási bronzszobrát Münchenben. Egyéb művei: Habsburgi Rudolf márványszobra a speieri székesegyházban; Frauenlob költő emlékszobra Salzburgban; Károly Frigyes badeni nagyherceg szobra Karlsruhéban; Lajos hesseni nagyherceg szobra Darmstadtban; Geothe szobra majnai Frankfurtban; Jean Paul szobra Baireuthben; Tilly és Wrede hadvezérek szobrai a hadvezérek csarnokában Münchenben; XIV. Károly János svéd király szobra Norköpingben, számos mellszobor, dombormű stb.
Ádám Frigyes, német erdész, szül. Bambergben 1851 nov. 2. Tanulmányait Aschaffenburgban és Münchenben végezte; 1881. tanár Giessenben, 1886. a Neustadt-Eberswalde-féle erdészeti akadémián és az erdészeti kisérletező osztály vezetője ugyanott. Munkái: Grundriss der Forst- und Jagdgeschichte Deutschlands (Berlin 1893); Handbuch der Forstverwaltungskunde (u. o. 1884); Handbuch der Forst- und Jagdgeschichte Deutschlands (u. o. 1885-88); Leitfaden der Holzmesskunde (u. o. 1889).
község és látogatott nyaralóhely Lübeck oldenburgi hercegségben, vasút mellett, (1890) 1878 lak., csontliszt- és gépgyártással.
Márton, statisztikus, szül. Késmárkon 1759., megh. Pesten 1823. Szülővárosa iskoláinak befejezése után Göttingába küldték. Visszatérve hazájába 3 évig Prónay László báró gyermekeinek nevelője volt és 1784. késmárki, 1786. soproni tanár lett, honnan II. József a budapesti akkor még kat. egyetemhez kitüntetésként a diplomatika tanárává nevezte ki; egyúttal egyetemei könyvtárnoknak is. Ebben az állásban maradt haláláig, igen nagy tevékenységet fejtve ki. 1808. nemessé is tették. Halála után 12 000 kötetből álló könytárát a késmárki liceumnak hagyta 15 000 forint alapítvánnyal, s ezenkivül 15 000 forintot, a késmárki szegény leányok kiházasítására. Önállóan megjelent művei: Introductio in artem diplomaticam praecipue hungaricam (Pest 1790, 2. kiadás Buda 1802); De gente Croiaca (A Crouy hercegek rokonságáról az Árpádokkal, u. o. 1791); Statistik des Königreichs Ungarn (u. o. 1798, 2. kiadás 3 kötetben, 1809-11, 3. kiadás 1815), a maga korában kitünő mű, melyből a második kiadás után Frankfurtban 1813-16. francia fordítás is jelent meg; De Scultetiis per Hungariam quondam obviis (Pest 1815).
Ottó, főbányatanácsos, szül. Bezdánban (Bács) 1847., hol atyja mint mérnök vezette a Ferenc-csatorna zsilipjeinek építését. Elemi és középiskoláit Temesvárott, a felsőbb osztályokat a budai főgimnáziumban végezte. 1865. állami segítséggel a bécsi egyetemre küldetett, 1871. bölcsészetdoktori oklevelet kapott. 1869. mint véglegesen kinevezett tanársegédet a selmeci bányászati akadémián a természettan előadásával bizták meg; 1872. a mennyiségtan és természettan előadására rendkivüli tanárnak nevezték ki; 1890. bányatanácsos és első osztályu rendes tanár és 1894. címzetes főbányatanácsos lett. Tanári működésén kivül a m. k. természettudományi társulat felszólítására részt vett 9 éven át a hulló csillagok megfigyelésében, az észlelt adatokat közölte a m. tud. akadémia. Nyomtatásban megjelent művei: Selmecbánya klimatologiája és Hőmérsékmérések a selmecbányai bányákban.
1. Mária Espérance (álneve Elpis Melena), német irónő, szül. Southgateban (Hertfordshire) 1821 nov. 8. Mint Brandt hamburgi bankár leánya és miután második férjétől S. bankártól elvált, Rómában élt és különösen Garibaldival szemben tanusított önfeláldozó barátsága által vált ismertté. Nevezetesebb iratai: Garibaldi's Denkwürdigkeiten (2 köt., Hamburg 1861); Garibaldi in Varignano und auf Caprera (Lipcse 1864); Garibaldi, Mittheilungen aus seinem Leben (2 kötet, 2. kiadás Hannover 1886). 1865-ben Kréta szigetén telepedett le Khalepa faluban és itt különösen az állatvédelem ügyével foglalkozott. Etnográfiai művei: Kreta-Biener oder kretische Volkslieder stb. (München 1874); Erlebnisse und Beobachtungen eines mehr als zwanzigjährigen Aufenthaltes auf Kreta (Hannover 1891) stb.
2. S. Mária Zsófia, svéd regényirónő, szül. Borasban 1819 jul. 4-én, megh. Stockholmban 1894 máj. 7. Apja Birath Károly kereskedő volt. 1840. férjhez ment S. Gusztáv Magnus frenologushoz. Regényei népszerü gondolkodásmód, valamint ügyes előadás által tünnek ki; összegyüjtve (Lipcse 1865, 44 köt., és Stuttgart 1896-1872, 59 köt.) jelentek meg. Magyarul megjelentek: A sógornők, ford. Koltai Virgil dr.; Az övegy és gyermekei, ford. u. az.
3. S. Péter, humanista, l. Petrus.
4. S. Vilmos, német mondakutató, szül. Berlinben 1821 aug. 4. U. o. 1844. gimnáziumi tanár, 1864. Neuruppinban gimnáziumi igazgató, 1872. Posenben, 1882 óta Berlinben gimnáziumi igazgató. Legnevezetesebb munkái: Märk. Sagen (Berlin 1843); Norddeutsche Sagen (Lipcse 1849, Kuhnnal); Der heutige Volksglaube und das alte Heidenthum (Berlin 1850, 2. kiad. 1862); Über die griech. Schlangengottheiten (u. o. 1858); Der Urrsprung des Mythologie, dargelegt an griech. u. deutscher Sage (u. o. 1860); Die poetischen Naturanschauungen der Griechen, Römer und Deutschen in ihrer Beziehung zur Mythologie der Urzeit (u. o. 1864-79, 2 köt.); Der Ursprung der Stamm- und Gründungssage Roms stb. (Jena 1878); Prähistorisch-anthropol. Studien (Berlin 1884); Indogerm. Volksglaube (u. o. 1885); Prähistorische Mythologie, Phänomenologie u. Ethik (1885-86); Der Organismus der Gymnasien in seiner prakt. Gestaltung (u. o. 1876); Lietfaden für den detuschen Unterricht (15. kiad. u. o. 1891).