1. Ármin, hirlapiró, szül. Keszthelyen (Zala) 1845 aug. 3. Tanulmányait Keszthelyen, Győrött és Budapesten végezte, 1874 óta hivatásszerüleg foglalkozik hirlapirással; 1876 óta a Pester Lloyd országgyülési tudósítója. Sokat fordított magyarból és franciából németre, nevezetesen magyarból Jókai műveinek nagy részét, franciából Zolának Rougon-Macquart ciklusát.
2. S. Eduárd, tudományos utazó, szül. Miskolcon 1831., megh. Bécsben 1862. Pesten a piaristáknál tanult, azután honvéd lett s magát Szt.-Tamás ostrománál kitüntette. 1849. orvosnövendék lett Bécsben, hol különösen Hyrtl támogatta. 1856. megnyervén az oklevelet, a közhórházban alkalmaztatott s oly hirnévre tett szert, hogy 310 folyamodó közül őt szemelték ki a Novara-expedició orvosának. 1857 ápr. 30. kelt útra; 1859 aug. 2. tért vissza betegen. Csak annyi ideje volt, hogy utazásának orvosi és antropologiai részét kidolgozhassa. Fő művei: Reise der österr. Fregatte Novara um die Erde (Bécs 1861); Über Körpermessungen zur Diagnostik der Menschenrassen (u. o. 1859, angolul is, mintegy 7000 mérésről szóló jelentés); A system of anthropological investigations (u. o. 1862).
3. S. Gusztáv, jogtudós és iró, szül. Budapesten 1858. Iskoláit u. itt végezte, egyetemi tanulmányai bevégezte után tanulmányait Németországban folytatta. 1884. Budapesten ügyvédi irodát nyitott, ugyanekkor a budapesti egyetemen a római jogból magán tanári képesítést nyert, 1893. u. o. rendkivüli tanári címet nyerte, 1894. a Hoffmann Pál nyugdíjaztatása folytán megüresett római jogi tanszékre nyilvános rendes tanárrá neveztetett ki. Művei: A végrendelkezési szabadság a római jogban (1881); Magánjogi esetek (1886); Magánjogi fejtegetések (1890); A jogi szemináriumok kérdéséhez (1884); A tulajdonfentartás (1885); Pénzbeli tartozások (1887); Új irányok a magánjogban (1884); A tulajdonátruházás (1889); Az animus domini (1885); Az újabb birtokirodalomhoz (1889); A házassági jogról szóló javaslat birálata ellenjavaslattal (1894); és különféle szakcikkek a hazai szaklapokban. 1895 óta a magyar polgári törvénykönyvet szerkesztő állandó bizottság tagjaként is működik. E lexikonba jogtudományi cikkeket ir.
4. S. János Mihály, evang. lelkész, szül. Kőszegen (Vas) 1774 jun. 16., megh. Eperjesen 1858 febr. 21. Tanulmányait Sorponban és a vittenbergai egyetemen végezte, ahol bölcsészetdoktori oklevelet szerzett, majd a jenai egyetemen, ahol Fichte, Schelling, Griesbach s Ilgen voltak tanárai. 1800. az eperjesi egyházközség lelkészévé választotta meg s ott működött 1850-ig, nagy érdemeket szerezvén nemcsak a község, de általában a hazai evang. egyház körül, ugy is mint kitünő egyházi szónok és a felsőmagyarországi szabad királyi városoknak 20 éven át szeniora. Félszázados lelkészi működése alkalmából a jenai egyetem teologiai kara tiszteletbeli doktorrá avatta, a király pedig a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki és nyugdíjat engedélyezett neki. Egyházi beszédein kivül több vallásos és oktatásügyi munkája jelent meg német nyelven.
1. Bernát Vilmos, német afrikai utazó, szül. Reinsdorfban (Graz mellett) 1844 aug. 12-én. 1876. pap Freiburgban (Szászország), ahol 1880 óta európai és északafrikai utazásai után az ottani bányászati akadémián földtani előadásokat is tartott. A külügyi hivatal megbizásából Prittwitz-Gaffron hadnagy és a svéd Kuutson kiséretében 1885. egy expedició élén a Kamerun mögötti vidéket kutatandó, útra kelt, azonban a bafarami vidék benszülöttei visszatérésre kényszerítették. 1888. a Fokvárosból a Damara-vidékre induló, aranytelepeket kutató expediciót vezényelte. 1890. Gefreesban Felső-Frankoniában ujra papi hivatalt vállalt. Nevezetesebb munkái: Wimpheling der Altvater des deutschen Schulwesens (Gotha 1875); Algerien nach 50 Jahren französischer Herrschaft (Lipcse 1881, 2. kiadás 1885); Montenegro (u. o. 1883); Nord-Russland (Osnabrück 1887); Dobrudscha (Lipcse 1886); Quer durch Bithynien (Berlin 1889); Kamerun (Lipcse 1886, 2. kiadás 1888); Im deutschen Goldlande (Berlin 1889).
2. S. Berthold, német ferencrendi barát, szül. breisgaui Freiburgban a XIV. sz. elején (mások szerint Dortmundban), valódi neve állítólag Ancklitzen Konstantin lett volna, kolostori neve Berthold, és a S. nevet kémiai munkákkal való foglalkozása miatt vette fel. Állítólag bűvészet miatt börtönbe jutott. 1330. a lőport találta volna fel, de annak összetétele már előtte is ismeretes volt. Egyesek mainzi származást tulajdonítanak S.-nak, mások állítják, hogy nürnbergi ferendrendi barát volt; s vannak akik azt állítják, hogy Kölnben, megint mások, hogy Goslarban találta volna fel a puskaport. Breisgaui Freiburgban 1853. szobrot emeltek neki.
3. S. Berta l. Bianchi (1).
4. S. Károly Henrik Vilmos, német prot. hittudós és egyházpolitikus, szül. Wieckben (Rügen szigetén) 1812 nov. 19., megh. Gothában 1885 márc. 25. Miután a diákszövetségekkel való összeköttetései miatt reá mért fogságbüntetést kiállotta (1837), a Hallische Jahrbücher munkatársa lett s 1842. Halléban a magán tanári képesítést megszerezte; azonban már 1845. az államkormány a protestáns barátok gyülésein való részvétele miatt megtiltotta neki a tanítást. 1848. a torguai kerület a német nemzeti gyülésbe választotta képviselőül; 1849. pedig a hallei egyetem hittani karánál nyert rendkivüli tanári állást; 1856. Gothába hivatott meg fő egyháztanácsosul és udvari lelkészül, hol 1858. fő udvari lelkésszé, 1876. fő szuperintendenssé neveztetett ki. A protestáns egyesület (l. o.) alapításában jelentékeny része volt. Művei közül kiemelendők: Über das Wesen der Religion (1847); Lessing als Theolog (1854); Zur Geschichte der neuern Theologie (4. kiad. 1869), mely műve Kovács Albert fordításában magyar nyelven is megjelent (Pest 1871); Predigten aus der Gegenwart (1859-1879, 7 gyüjtemény).
a Saale 45 km. hosszu baloldali mellékfolyója Schwarzburg-Rudolstadt hercegségben. A Türingiai-erdőben Scheibétől K-re ered, fölveszi a Lichtét és Rinnét és S. falunál torkollik. Völgye egész Türingiában egyike a legszebbeknek.
az Iglawa baloldali mellékvize, illetőleg a Thaya egyik forrásfolyója Morvaországban. A cseh-morva dombvidéken a Zakovahegyen ered, Brünnél fölveszi a Zwittawát és Pausram alatt torkollik.
német falu és kastély a rudolstadti hercegségben,a königseei járásban, a Scwarza völgyében, 693 lakossal. A kastély a S.-i hercegek törzskastélya, szép kilátással a Trippstein magaslatáról. A S. és Blankenburg közt elterülő völgyrészt meredek palakőszikláival a Türingiai-erdő egyik fénypontja.
régi német fejedelmi család, melynek első hiteles őse, Sizzo, S. és Käfernburg grófja, 1160. halt meg. Őt fiai Henrik és Günther követték a kettős grófságban. Günthertől származtak az 1385. kihalt käfenburgi ág sarjai, mig a S. grófi ág Henrikben tiszteli ősatyját, Henrik utódai közül XII. Henrik fia említendő, Günther, akit 1349. német ellenkirállyá választottak. XL. Günther, S. és Arnstadt grófja (megh. 1552), a Gazdag és Kövérszáju melléknévre tett szert. Ő a ma is virágzó ágak törzsatyja. Idők folyamán, János Günther idején az arnstadti ág a S.-Sondershausen ág nevét kapta (l. o.); VII. Albert pedig a S.-Rudolstadt ágat alapítá (l. o.).
a német birodalom egyik fejedelemsége, 940 km2 területtel. Két nagyobb és több kisebb egymástól elkülönített részből áll. A nagyobbak az Oberherrschaft és Unterherrschaft; amaz Szász-Meiningen, Szász-Weimar, Szász-Altenburg és Schwarzburg-Sondershausen közt fekszik. A Türnigiai-erdő É-i lejtőjén fekszik; Wurzelberg (836 m.) a legmagasabb csúcsa; magasabbak még a Cursdorfkoppe, Burzelberg és Schweinskopf. A Saale öntözi, amely itt veszi föl a Rinnével bővült Schwarzát és az Ilmet, a Leutenberg nevü exklavéban pedig a Loquitzot. Az Unterherrschaft a porosz Szásztartomány, Schwarzburg-Sondershausen és Szász-Weimar közt terül el. D-i részében a Hainleite és É-on a Kyffhäuser takarja. A Saale az Unstruttal, továbbá a Helme öntözik. Természeti szépségekben különösen a Türingiai-erdő É-i lejtője gazdag. Az éghajlat az Unterherrschaftban enyhébb és a föld termékenyebb, ellenben az Oberherrschaftban az ipar fejlettebb. A felszínnek mintegy 42%-a szántó és rét. Az erdőgazdaság sok helység lakosságának fő foglalkozása. A bányászat az Oberherrschaftban vas-, rézérceket, márványt és palát, az Unterherrschaftban barnaszenet szolgáltat. A lakosság (1890) 85 863 (41 570 férfi, 44 293 nő), esik 1 km2-re 91; az Unterherrschaftra esik 17 061, az Oberherrschaftra 68 262. Ezek a 3 járás közt a következőképen oszlanak meg: Rudolstadtra (464 km2) esik 39 080, Königseere (268) 29 182 s Frankenhausenre (208) 17 601. 1895. a lakosok száma volt 88 590. Az ipar foglalkozik pamut- és gyapjufonással, vasöntéssel, gép-, üveg-, sör-, bőrgyártással, posztószövéssel, porcellán-, szivar-, festék- és kémiai cikkek készítésével. A fejedelemség a nevét viselő család férfiágában örökös és alkotmányos. Alkotmánya az 1816-iki rendi alkotmányon alapszik, amelyet 1854 márc. 21. és 1870 nov. 16. módosítottak. E szerint a tartományi gyülés 16 képviselőből áll, akik közül 4-et a legtöbb adót fizetők és 2-t a többi választók közvetlen titkos szavazással 3 évre választanak. Az aktiv és passziv választói jog a 25-ik életévhez van kötve. A német szövetségi tanácsba egy meghatalmazottat és a birodalmi gyülésbe egy képviselőt küld. A végrehajtó hatalmat a fejedelem a minisztérium által gyakorolja. A bevételek és kiadások az 1894-96-iki budget szerint 2 757 700 márkát tesznek ki. A főváros Rudolstadt (l. o.). Az államadósság 3 907 088 márka. A kiválóbb iskolák egy gimnázium és egy tanítóképző Rudolstadtban és egy magán nevelőintézet Keilhauban Rudolstadt mellett.
A S.-i fejedelmi dinasztia alapítója Schwarzburgi VII. Albert volt a XVI. sz.-ban. utódai közül I. Lajos Frigyes 1711. fölvette az atyjának Albert Antalnak (megh. 1710.) adományozott fejedelmi címet; a fejedelmi jogokat azonban csak utódja János Frigyes gyakorolhatta. Midőn ez utóbbi 1767. gyermektelenül elhalt, az uralom rokonára II. Lajos Güntherre szállott. Ennek egyik utóda II. Lajos Frigyes a rajnai szövetséghez csatlakozott 1807 ápr. 18., de már a következő évben elhunyt. Fia Frigyes Günther a bécsi kongresszus határozatainak megfelelőleg rendezte a Poroszországhoz és Szász-Koburg-Gothához való viszonyát; azonkivül 1816 jan. 2. országának alkotmányt adott. Az 1848. év S. nyugalmát is fölzavarta; e mozgalom eredménye az 1854-iki alkotmány volt, amely szerint a választói jog kiszélesbíttetett. 1864. a szabad ipart és a német kereskedelmi törvényt honosították meg. 1866. S. Poroszországhoz csatlakozott; 1867. pedig az északnémet szövetségbe lépett be. 1867. jan. 28. halt meg Frigyes Günther és öccse Albert (szül. 1798.) követte őt a trónon. Ez teljesen a győztes Poroszországhoz simult. 1869 nov. 26. egyetlen fia, György Albert váltotta őt fel a kormányban (szül. 1838 nov. 23., megh. 1890 jan. 19.), kinek halála után a trón unokatestvérére György hercegre szállott (szül. 1852 aug. 21.). Ennek neje Anna, Schönburg-Waldenburg hercegnő. Gyermekei mostanig nincsenek.
a német birodalomhoz tartozó fejedelemség, 862 km2 területtel; két egymástól elkülönített részből, az Oberherrschaftból és az Unterherrschaftból áll. Az előbbi Erfurt porosz kerület, Schwarzburg-Rudolstadt, Szász-Meiningen, Szász-Weimar, és Szász-Koburg-Gotha közt a Türingiai-erdő É-i lejtőjén fekszik; legmagasabb csúcsa a Rehberg (875 m.); itt ered az Ilm a Wohlroséval, azonkivül öntözi a Schwarza az Ölzával és a Gera. Az Unterherrschaft Schwarzburg-Rudolstadt, Szász-Koburg-Gotha és Poroszország részei közt terül el. A Hainleite vonul át rajta, amely a Pössenben (461 m.) éri el legnagyobb magasságát. É-i lapályát a Wipper, a D-it a Helbe öntözi. Az Unterherrschaftban túlnyomó a földmívelés, az Oberherrschaftban az erdei és réti gazdálkodás meg az ipar. Az erdők 25 614 ha.-t borítanak. A bányászat jelentéktelen. Arnshalle sóbánya évenkint 3-4 t. sót ad. A lakosság volt 1890-ben 75 510 (36 674 férfi, 38 836 nő), 1 km2-re 88. Ezek a három járásban (Landratsamt) igy oszlottak meg: Sondershausen (519 km2) 37 895, Arnstadt (172) 22 050 és Gehren (171) 15 565 lak. Az ipar foglalkozik gyapju-, ólom, ónáruk, gépek, tűk, üveg, gyujtók, termométerek, porcellán, festékek, cipők, kesztyük készítésével; azonkivül vannak nagyobb számmal gőzfürészek, nagy serfőzők, répacukorgyárak és bőrcserzők. A fejedelemség az ugyanily nevü fejedelmi család férfiágában örökös és alkotmányos. Az 1857 jul. 8-iki alaptörvény értelmében a tartományi gyülés 15 tagból áll, akik közül 5-öt a fejedelem nevez ki élethossziglan, 5-öt a legtöbb adót fizetők és 5-öt többi választók közvetetlenül négy évre választanak. A tartományi gyülés elnöke és két választott tagja alkotják az állandó tartományi bizottságot. A német birodalmi szövetségtanácsba S. egy megbizottat, a birodalmi gyülésbe pedig egy képviselőt küld. A minisztérium öt osztályra oszlik, ezek: a fejedelemi és külügyek, a belügyek, a pénzügyek, az egyházi és iskolaügyek, az igazságügyek osztálya. Az évi bevételek és kiadások 1892-95-ben 2 764 455 márka. Az államadósság 2 699 700 márka. A nép- és továbbképző iskolákon kivül van két gimnázium, két reáliskola, két felsőbb leányiskola, egy tanító- és egy tanítónépképző, végül egy zenekonzervatorium. A fejedelemség fővárosa Sondershausen.
A fejedelmi dinasztia megalapítója a XVI. sz.-ban Günther. A fejedelemség többszöri felosztása után I. Keresztély Vilmos és II. Antal Günther, akik 1697. a fejedelmi méltóságra emeltettek, 1713. egymással oly szerződést kötöttek, hogy az egész fejedelemséget mindig az előszülött örökölje, a család többi tagja csak rangjukhoz illő ellátásban részesüljenek. I. Günther Frigyes Károly 1807. a rajnai és 1815. a német szövetségbe állott be. 1816. a rajnai és 1815. a német szövetségbe állott be. 1816. a Poroszországgal kötött egyesség értelmében a teljes szuverénitást nyerte el. II. Günther Frigyes Károly 1835. atyjától az uralmat átvevén, az állami élet minden terén megkezdte a reformokat. 1841 szept. 14. kibocsátotta az első alkotmányra vonatkozó törvényt, amely szerint 1843 szept. 7. össze is gyült a tartományi ülés. Ezt követték a közigazgatási és igazságügyi, később a közoktatásügyi téren a reformok. 1866. S. Poroszországhoz csatlakozott és azután belépett az észak-német szövetségbe. 1880 jul. 17. a fejedelem szembaja miatt lemondott a trónról, amelyet fia Günther Károly örökölt. V. ö. Apfelstedt, Heimatskunde des Fürstenthums S. (Sondershausen 1854-57).
l. Hántoló modor.
két helység Bajorországban; a nagyobbik S. an der Saale a Fichtel-hegységben, a felső Saale és vasút mellett épült, (1890) 3883 lak., pamufonóval és kelmefestővel, porcellán-, sör-, élesztőgyártással. A kisebbik S. am Wald a Frankenwaldban van, 1610 lak., pamutszövéssel, maláta- és sörgyártással.