l. Magen.
az ugyanily nevü járás székhelye Marienwerder porosz kerületben, a Schwarzwasser és Visztula összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 6716 lak., cukor- és cipőgyárakkal, kosárfonókkal.
az ugyanily nevü járás székhelye Mannheim badeni kerületben, a Leimbach és vasút mellett, (190) 5109 lak., szivar-, konzerv-, sörgyártással, spárgatermesztéssel; egy nagy hercegi kastéllyal a XVII. sz.-ból, amellyel versaillesi ízlésben készített szép kert van összekötve. A kastély egykoron kedvelt lakóhelye volt a pfalzi választóknak.
1. Alfréd, tanár, szül. Nagy-Becskereken 1864 márc. 22. Budapesten végezte egyetemi tanulmányait és 1887-89. u. o. tanársegéd volt az egyetemi kémiai intézetben. 1889 óta tanár a pozsonyi főreáliskolánál, 1895 óta pedig vezetője a pozsonyi állami vegykisérleti állomásnak. Munkái: Adatok a szulfitek és tioszulfátok konstituciójához és A kálium átalakulásának sebessége. Mind a kettő a magyar tudományos akadémia kiadásában jelent meg 1889 és 1894-ben. Külföldi szaklapoknak is munkatársa.
2. S. János Henrik, pedagogus és iró, szül. Új-Bessenyőn (Temes) 1839. Versecen 1856. tanítói oklevelet nyert, majd 1865. a tanári oklevelet és 1878. a bölcsészettudori címet is megszrezte. Kezdetben Csáován és Nagybecskereken működött mint tanító. 1869. Eötvös a budai tanítóképző igazgatójává nevezte ki, honnan 1871. a pesti állami gimnázium német nyelvtanára lett. 1887. a segesvári kerületben képviselővé választatván, állásáról lemondott. Igen sokat irt, főkép német nyelven. Főbb művei: Bilder aus der Geschichte Ungarns (Budapest 1874); Geschichte des Temeser Banats (Nagybecskerek 1861); Die letzten Regierungsjahre der Kaiserin-Königin Maria Theresia (2 köt., Bécs 1871); Die Katholiken-Autonomie in Ungarn (Pest 1870); Statistik von Ungarn (Budapest 1876); Das Unterrichtswesen Ungarns (u. o. 1880). Szerkesztett pedagogiai lapot magyar és német nyelven s több német enciklopedikus vállalatban ő ismerteti állandóan a magyarországi állapotokat.
város Frankfurt porosz kerületben, a Schwemme termékeny völgyében, vasút mellett, (190) 8355 lak., jelentékeny posztógyártással, vasöntéssel, gép- és téglagyárral, közelében barnaszénbányával. Az egykori S. tartomány 1335 óta a glogaui fejedelemséghez tartozott; midő 1675 nov. 16. György Vilmos hercegben a Piaszt-családnak liegnitzi ága kihalt, S.-nak Liegnitz, Brieg és Wohlauval együtt a Brandenburggal 1537. kötött szerződés értelmében a nagy választó birtokába kellett volna jutnia, de I. Lipót e hercegségeket mint cseh hűbért Csehországhoz csatolta. Az ebből eredt viszálykodásnak az 1786-iki egyesség vetett véget; e szerint S.-t a választó megkapta azon föltétel alatt, hogy Liegnitz és a többi hercegségről lemond; előbb azonban Frigyesnek a brandenburgi trónörökösnek titkos reverzálist kellett adnia arról, hogy trónra léptével S.-ról le fog mondani. Ez 1695. meg is történt, amiért III. Frigyes 250 000 frt kárpótlást kapott. 1742. Nagy Frigyes Sziléziával együtt S.-t is visszaszerezte.
falu Oppeln porosz kerületben, vasút mellett, (1890), nagyobbára lengyel lak., jelentékeny szénbányászattal és Bethlenfalva nevet viselő nagy vasművel.
Ernő, orvos, szül. Pesten 1837 nov. 21. Orvosi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte, utóbbi helyen 1861-ben orvosi diplomát nyert. Mint a bécsi közkórház alorvosa különböző osztályokon működött, leghuzamosabban Sigmond és Hebra tanárok mellett, 4 évi kórházi szolgálat után Egyiptomba utazott, hogy a Keleten előforduló endemikus bőrbajokkal behatóbban foglalkozzék. 1870. a bőrbántalmak tanából magántanári képesítést nyert, 1878. rendkivüli tanári címet kapott, 1891. pedig nyilvános rendkivüli tanárrá nevezték ki. Főorvosa a Szt.-István-kórház bőrbetegosztályának, kir. tanácsos, stb. Irodalmi művei: Bőrkórtan (Budapest 1894); A himlő, Tehénhimlő, Lepra, Poklosság (Belgyógyászat kézikönyve 1894). Értekezései a hazai tudományos folyóiratokban, továbbá az Eulenburg-féle Realencyklopäd. d. gesammt. Heilkunde-ben (Bécs és Lipcse 1888) és külföldi szaklapokban jelentek meg.
Móric, német festő, szül. Bécsben 1804 jan. 21., megh. Münchenben 1871 febr. 8. Schnorr Lajosnál és a bécsi akadémián tanult, 1828. Münchenbe ment, ott egy ideig az akadémiát látogatta, majd a királyné könyvtárát Tieck műveiből vett jelenetekkel díszítette. 1832. rövid ideig Rómában tartózkodott. 1838. fejezte be a Kurt lovag háztűznéző útját ábrázoló naiv egyszerüségü, költői képét (karlsruhei műcsarnok). A következő években festette a karlsruhei régiségtár fal- és mennyezetképeit, a műcsarnok lépcsőházának festményeit stb. 1844-47. majnai Frankfurtban tartózkodott és ez időben keletkezett nehány leghiresebb képe: a Nászutazás (München, Schack-féle képtár); A falkensteini lovaglás (lipcsei városi muzeum); A zenészek vagy a rózsa (berlini nemzeti képtár) stb. 1847. a müncheni akadémia tanára lett. A Wartburg helyreállítása után S. magyarországi szent Erzsébet életéből vett freskóképeket festett benne. Freskóképeinél még nagyobb népszerüségre tett szert német népmeséket elbeszélő pompás aquarell képsorozataival: A csipkerózsika (1854); A hét holló (1858, weimari muzeum) és A szép Meluzina története (1870, bécsi muzeum). Egyéb művei: a reichenhalli plébániatemplom freskóképei; német operák alakjait ábrázoló freskóképei a bécsi új operaházban stb.
1. Svájc egyik kantonja, Zug, Zürich, St.-Gallen, Glarus, Uri és Luzern közt, 908 km2 területtel. A kanton egy kettős völgyből áll, amelyet egy hegység, a S.-i Alpok választanak el egymástól; ezek D-en meredek és kopárok, É. felé pedig lankásan ereszkednek le; legmagasabb csúcsaik (Nagy-Mythen 1903 m., Drusberg 2281 m., Flühberg 2097 m.) sem emelkednek az örökös hó határán túl. Folyói részben a Limmat, részben a Vierwaldstätti-tó környékéhez tartoznak; amazokhoz tartozik a Sihl és a Wäggi-völgyi Aa, ehhez a Muota a Starzlenbachhal és a Seewen, a Lowerzi-tó lefolyása. Az éghajlat a hegyeken zord, a Vierwaldstätti-tónál igen enyhe. Az egész területből 72,67% termékeny; 122 km2 erdő, 535 szántó, kert, rét és legelő. A fő keresetforrás az állattenyésztés és havasi gazdálkodás. Az 1886-iki összeirás szerint volt 1026 db. ló, 30 661 szavasmarha, 6401 sertés, 7438 juh, 9484 kecske és 3320 méhkas; jelentékeny még a mesterséges haltenyésztés. A gabonatermesztés csak a mélyebb völgyekben fizet és azért a szükségletet nem elégíti ki; gabonán kivül termesztenek burgonyát, kukoricát, répát, kendert, lent, borsót és babot. Szőllőt csakis a Zürichi-tó melletti dombokon, gyümölcsöt főképen a Vierwaldstätti-tó mellett találni. A bányászat homokkövet, meszet és gipszet szolgáltat. Az einsiedelni völgyben nagyobb tőzegtelepek is vannak. Az ásványvizek a seeweni és nudeni. A lakosok száma (1888) 50 307 (24 698 férfi és 25 609 nő), 1 km2-re esik 56; anyanyelv szerint 49 732 német, 156 francia, 350 olasz, 57 román és 12 egyéb. A születések száma 1891-ben 1460, a házasságoké 357 és a halálozásoké 1135. Az alkotmány demokratikus. A kantoni tanács (minden 600 lakosra 1 tag) a törvényhozó, a kormánytanács (7 tag, akiknek elnöke landamman címet visel) a végrehajtó hatalom. Mindkettőnek tagjait 4-4 évre választják. Minden törvény és minden olyan pénzügyi rendelet, amely 50 000 franknál nagyobb kiadást kiván, a népszavazás alá bocsátandó. A járások: Einsiedeln (8506 lak.), Gersau (1846 lak.), Höfe (4850 lak.), Küssnacht (2942 lak.), March (11 277 lak.) és S. (20 904 lak.). Minden járásnak megvan a járásbirósága; a legfőbb biróság a kantoni törvényszék, amelynek 9 tagját 6 évre választják. A kanton kiadásai voltak 1890-ben 413 000, bevételei 412 000, az adósság 2,4 millió és vagyona 351 000 frank. A közoktatási intézmények: 56 népiskola 1891-ben 7256 növendékkel, 11 felsöbb népiskola 9305 tanítvánnyal, 2 gimnázium (S.-ben és Einsiedelnben), 1 reáliskola (S.-ben), 1 tanítóképző.
2. S., az ugyanily nevü kanton és járás székhelye, 514 m.-nyi magasban, a Nagy-Mythen és Kis-Mythen lábánál, vasút mellett, (1888) 6663 lak., pamutiparral, nagy téglagyárakkal és marhavásárokkal; szép plébániatemplommal és megtekintésre méltó városházzal, amelyben 1534-től kezdődőleg 43 landamman arcképe, régi mennyezetfaragványok és külsején a svájci történelemből vett jeleneteket ábrázoló freskók láthatók, és régi úri házakkal. V. ö. Marty és Waser, S. u. seine Umgebung (Einsiedeln 1891).
Történelem. S. lakói alamannok. A középkor eleje óta S. szabad parasztjai a Habsburgok grófi hatalma alatt állottak. II. Frigyes császár 1240. a S.-ieknek megadta a birodalmi szabadságot, de a Habsburgok ezt nem ismerték el, amiért is S. lakói fellázadtak (1245-50), de a győzelmet a Habsburgok vívták ki. 1291-ben azután a kanton lakói Urival és Unterwaldennel megkötötték az örök szövetséget, amelyet 1315-ben a morgarteni ütközet után Brunnenben megújították. Ez idő óta S. a szövetség fejlesztésében, különösen a háboruiban olyan élénk részt vett, hogy nevét az egész szövetségre kiterjesztették. A reformáció itt nem talált talajra és a vallásháborukban S. mindig a katolikusok élén küzdött. 1798. a franciák ellen Reding Alajos vezérlete alatt bátran küzdött, de a túlnyomó erőnek kénytelen volt meghódolni és a helvét alkotmányt elfogadni, amely a meghódított részeket a várostól függetlenítette. 1803. azonban az elveszett részeket nagyobbára visszakapta és a kis Gersau köztársaságot is megszerezte. A jobbágyság azonban megszünt és a külső részek függésge Ó-S.-től megszünt, de a függő viszonyt 1815. újra helyreállították. 1833-ban azonban ismét megszüntették és a két részt egyenlő jogokkal ruházták föl. De a kanton mindig a konzervativ párttal tartott és 1845. is egyike volt a Sonderbund legbuzgóbb tagjainak. Az 1848-ik év itt változást teremtett és a demokrácia itt is túlsúlyra vergődött. 1872. és 1874. a szövetségi alkotmány reviziója alkalmával S. mindig az elutasítók pártján állott. Az 1876-iki alkotmány szerint a népszavazás kötelezővé tételével a tiszta demokrácia jutott uralomra.
Svájc keleti felében, a legnagyobb és legtejelőbb borzderes fajta (képét l. Szarvasmarhák mellékletén). Szine a kávésbarnába átmenő borzderes, a tehenek élő súlya 650-800 kg. évi tejelésük átlag 3000 liter. Magyarországon valaha sokan tenyésztették, de most már csak kevés helyen található meg.