L. (növ.), a S. maritima v. Urginia (Liliaceae) föld alatti hagymája. Készítenek belőle a mi gyógyszerkönyvünk szerint is hivatalos acetum S., oxymel S., extractum S.-t. Tartalmaz scillitoxint, scillint, scillaint, scillipitrint és illó olajat; ezek közül a scillitoxin azonos az u. n. scillainnal és olyan szivméreg, mint a gyűszücske hatóanyaga, a többiek helybeli izgató és húgyhajtó hatásu glikozidák. A vörös vagy fehér S. egyformán jó lehet. A S.-méz (oxymel) gyermekeknél kis kanalankint adva jó hánytató. L. még Gyöngyjácint.
(ejtsd: szilli-, franc. Sorlingues), 1. mintegy 140 zátonyból és kis szigetekből álló angol szigetcsoport, 40 km.-nyire Land's Endtől az Atlanti-oceánban, a La Manche- és Bristol-csatorna bejáratai közt, összesen 1440 ha.-nyi területtel. A sziklás szigetek fátlanok, igen szelid éghajlatuak (a leghidegebb hónap középhőmérséklete 7,7 °, a legmelegebbé 16,4 °), de gyakran vannak nagy szélviharoknak kitéve, amiért köztük sok a hajótörés. Hatnak kivételével lakatlanok; az összes lakosság száma (1891) 2160, akik búzát, árpát, zabot, burgonyát és különösen különféle zöldséget termesztenek a londoni piac számára. A lovak és szarvasmarhák kicsinyek. A gyapjut posztóvá és harisnyákká dolgozzák fel. A nagyobb szigetek: St. Marys 1911 lak., Hughtown v. Newton városkával, a szigetek fő helyével, kikötővel és a 31 m. magas Hugh-Hillen egy erősséggel; Tresco vagy Trescaw 315 lak., St. Martins 194 lak., Bryher 91 lak. és St. Agnes 130 lak. és világító toronnyal. Egy másik világó torony van a Bishop-Rockon, a szigetcsoport DNy-i végében. Cinnek vagy cinbányáknak rajtuk semmi nyoma. A X. sz.-ban Athelstan király csatolta őket Angliához. - 2. S., a Társaság-szigetekhez tartozó lakatlan korallsziget, 15 km2 területtel.
(állat), a rövidnyelvü gyíkok alrendjébe tartozó család, oldalbarázda nélkül; pleurodont fogazattal; kétcsúcsú v. bemetszett nyelvvel, részben vagy egészen pikkelyes testtel, jól fejlett alsó és felső szemhéjjal, szabályosan pikkelyezett fejjel, 2-4 lábbal vagy lábak nélkül. E családba mintegy 67 nem és 320 faj tartozik, a melyek száraz, homokos talajt szeretnek. Ide tartozik a Scincus (l. o.), továbbá az Anguis (l. o.), mely hazánkban is közönséges.
Laur. (állat), a gyíkok rendjének egyik neme a Scincoidea családból, kúpos fejjel, hasán lapított testtel, fürészfogazott, lapos 5 ujjal és hengeres farkkal. Egyik faja a K. Skink (Sc. afficinalis Laur.), 15 cm. hosszu, szine szürkés, de ibolyaszinü harántsávokkal díszített, amelyek azonban halál után megfeketednek. Hasa szennyes-zöld. Hazája É.-Afrika a Vörös-tengertől az Atlanti-oceánig. Otthon érzi magát a Szahara-pusztán is. Igen fürge, óvatos s ha üldözik, gyorsan a homokba furakodik. Téli álmot alszik.
l. Pislogás.
(ol., ejtsd: solto), zeneelőadási műszó, a. m. könnyedén, merészen, tekintet nélkül a kötött előadásra.
(ejtsd: szájóto), 1. az Ohio jobboldali, 325 km. hosszu mellékfolyója Ohio É.-amerikai államban; a lewistoni viztartó közelében ered, sok kisebb folyót (Whetstone, Darby, Paint stb.) vesz föl és Portsmouthnál torkollik. - 2. S., county Ohio É.-amerikai államban, 1664 km2 területtel, 36 500 lak., Portsmouth székhellyel.
a Cornelia genshez tartozó család a régi Rómában, mely nevét (pálca) onnan kapta, hogy valamelyik Cornelius világtalan atyját botjánál fogva vezette (pro baculo regebat). A család tagjai közül említendők: Cneius Cornelius S. Asina, melléknevét egy arannyal megterhelt szamárról vette, melyet kézi zálogul hajtott a forumra. Kr. e. 260. Lipara mellett karthagói fogságba került; szerencsésebben harcolt 254-ben mint konzul Szicilia szigetén. Fia Publius Cornelius S. Asina, mint konzul Kr. e. 221. diadalmasan harcolt az isztriai kalózok ellen. Lucius Corn. S. Kr. e. 259. meghódította Korzikát és Szárdiniát. Ennek és a 298. konzulságot viselt S. Barbatusnak síremlékei viselik magukon a nyelv- és irodalomtörténetileg egyaránt becses feliratokat. Publius Corn. S., az előbbinek fia, Kr. e. 218. konzul Massiliából (Marseille), ahová seregét tengeren átszállította volt, kisérletet tett, hogy Hannibalnak Itáliába való betörését megakadályozza; mikor pedig Hannibal kitért neki, gyorsan Itálában termett, hogy ellenfelét az Alpesek aljában fogadja. Mikor a Ticinusnál vereséget is szenvedett, meg is sebesült, óvatosan a Trebia mögé vonult, ahol kollégája Sempronius vette által a parancsnokságot és szintén csatát vesztett. Ezalatt S. sebéből kiépült és Hispaniába ment, ahol testvére Gnaeus már erősen szorongatta a púnokat, Hannót Scissisnél és az ellenséges hajórajt az Ebro torkolatánál megvervén. Miután a karthagói kézen levő hispaniai túszokat kiszabadították és emberséges bánásmódjukkal a föld népét saját ügyüknek megnyerték volt, győzelmet győzelem után arattak. Először Hasdrubalt verték meg Iberánál, aztán Magót Illiturgis és Intibilis mellett (216, 215). A diadalok még egyre követték egymást, egyszerre azonban megfordult a kocka. Eleinte Publius esett el egy véres csatában, mire Gnaeus lassankint visszavonult, de útközben az ellenség lesbe csalta, puszta, járatlan vidéken körül kerítette és vitéz ellentállás után levágta (212). V. ö. Frantz, Die Kriege der S.-nen in Spanien (München 1883); Genzken, De rebus a P. et Cn. Corneliis Scipionibus in Hispania Gestis (Freiburg 1879).
Publiusnak fia volt Publius Corn. S. Africanus major, aki már kora ifjuságában kitünt hadi tetteivel. A Ticinus partján merész lovasrohammal megmentette atyjának életét, Cannae mellett pedig mint tribun egyike volt azoknak, kik a kétségbeeséstől meg tudtak menekülni. Fiatal kora dacára köztiszteletben állott és midőn atyjának és nagybátyjának halála után boszuló hadsereg indult Hispaniába, a nép rábizta e sereg vezérletét. 210. kötött ki az Ebro torkolatánál és hadvezéri működését fényes fegyverténnyel kezdette, elfoglalta Új-Karthagót, a púnok egyik fészkét. A hispaniai hadi foglyokkal kiméletesen bánt, ami a bennszülött törzsfőket Róma részére hódította. Következett a baeculai győzelem Hasdrubal felett (209), kinek Itáliába való átkelését S. nem tudta ugyan meggátolni, de azért viszont meghódította egész Hispaniát és erősen készült egy afrikai expedicióhoz, melyet csak a katonák lázongása miatt nem valósíthatott meg. De mihelyt tehette, erős sereget állított fel és bár római vetélytársai még a hamis vádaskodástól sem rettentek vissza, mégis átkelt Afrikába (204). Az ottani fejedelmek megoszlottak, s mig Massinissa tárt karokkal fogadta S.-t, Syphax Karthago pártjára állott. Utikát hasztalan ostromolták a rómaiak, de nyilt csatákban győztek és csakhamar olyan félelmet ébresztettek Karthagóban, hogy Hannibalt visszahivták, egyelőre azonban békére alkudtak, hogy időt nyerjenek. S. megadta a fegyverszünetet, de mikor ezt a karthagói csőcselék arra használta, hogy merényletet kövessen el a római hajók ellen, folytatta az ellenségeskedést, s az időközben visszatért Hannibalt Zama és Naragara közt 202. olyan határozottan megverte, hogy az maga ajánlotta hazájának a békét, amely aztán a karthagóiakra nézve meglehetősen megalázó feltételek alatt jött létre (l. Karthago és Pún háboruk). S. Rómában fényes fogadtatásra talált, megkapta a triumfus jogát, s az Africanus melléknevet, majd ismételten princeps senatus lett. 193. őt küldték ki birónak a Massinissa és Karthago között fölmerült pörös ügyben, 190. pedig, mikor Antiochus sziriai királlyal került döntésre a dolog, S. lett testvérének Luciusnak (l. alább) legátusa, kire a fővezérséget bizták. A Magnesia melletti csata megtörte Antiochus erejét, de azért Rómában az eredménnyel még sem voltak egészen megelégedve és mind a két S.-t vád alá helyezték, mintha Antiochustól meg lettek volna vesztegetve. A pered eredményére vonatkozólag csak annyit tudunk biztosan, hogy S., akit Tib. Gracchusnak közbevetése óvott, visszavonult a közügyektől és Kr. e. 183-ban meghalt Liternum mellett fekfő mezei jószágán. Utolsó napjait a görög irodalommal való foglalkozás édesítette meg, melynek népszerüsége rovására is buzgó hive volt és maradt. (V. ö. Gerlach, P. C. S. Africanus der Altere u. seine Zeit, Basel 1868; Mommsen, Die S.-nen prozesse, Römische Forschungen, Berlin 1879). - Testvére Lucius Corn. S. Asiaticus nevéhez fűződik a Magnesia melletti győzelem, melyet a rómaiak a sziriai Antiochuson arattak, s melyet a győztes S.-k vád alá helyezése követetett. A perből Lucius hires bátyjánál kevésbbé szerencsésen került ki, vagyon vesztésre itélték, ugy hogy ezentúl barátainak és rokonainak jótékonyságára volt utalva. Kr. e. 184. még egy lépést tett az elvesztett tekintély felé, Catóval szemben fellépett cenzornak, de hasztalan, sőt győztes ellenfele még a lovagrendből is kitaszította.
Publius Corn. Scipio Aemilianus Africanus minor, Aemilius Paulusnak másodszülött fia volt és adopció által került a S.-k családjába, amennyiben Africanus fia Publius örökbe fogadta. Szül. Kr. e. 185., megh. 129. Már mint 17 éves ifju kitünt a pydnai csatában. Egyébként a görög műveltségért buzgott, melybe Panaitios és a történetiró Polybios vezették be, de melyet a tisztes Cato erkölcsi elveivel akart párosítani. 151. mint önkéntes ment Hispaniába, hol férfias bátorságával általános tiszteletet vívott ki. Fokozta ezt a harmadik pún háboru, melyben eleinte mint ribun majd mint konzul vett részt, helyre állítván a hadsereg megbomlott fegyelmét és lerombolván az addig megdönthetetlennek tartott Karthagót. Igy lett 142. cenzor; szigoruan lépett fel korának fényűzése ellen, majd mint kormánybiztos megvizsgálta Ázsia és Egyiptom belső ügyeit. 134. lett másodízben konzul, mely minőségében Numantiára mérte a döntő csapást. Népszerüségben felülemelkedett minden római tábornokon, de már megindultak a Gracchusok agrárius mozgalmai, melyek ezt a népszerüséget elsöpörték. S. szerette a népet, de az agrárius mozgalmaktól féltette Rómának belső békéjét, s igy dacára annak, hogy akét Gracchusszal sógorsági viszonyban állott, nemcsak elvi ellenzést fejtett ki törekvéseikkel szemben, hanem tényleg is megakadályozott egy tervezett telekosztást. Ennek folytán erőszakos halállal mult ki és a közvélemény nyiltan Papirius Carbót tekintette gyilkosának.
Lucius Corn. S., Kr. e. 83-ban konzul, mint ilyen konzultársával C. Norbanusszal hasztalan küzdött Sulla ellen, aki a seregétől cserben hagyott konzult elfogta, de utóbb szabadon bocsátotta; S. ezután számkivetésben halt meg Massiliában. - Publius Corn. S. Nasica Corculum, az idősbik Africanus veje, eleinte Aemilius Paulus alatt szoglált Makedoniában, majd Kr. e. 155-ben mint konzul meghódította a dalmátokat. Róma érdekében heves ellenzője volt Karthago elpusztításának. - Publius Corn. S. Nasica Serapio, nevének gúnyos függelékét (Serapio a. m. áldozati állatok kufárja) heves politikai ellenfelétől, Curiatius néptribuntól kapta; 138. mint konzul az újoncozásnál magára vonta a nép haragját, amely még fokozódott, midőn a Gracchusok törekvéseivel szemben ellenségesen lépett fel. A szenátus végre is csak ugy tudta a nép dühétől elvonni, hogy valami megbizással Ázsiába küldötte, hol 132. meghalt.
tévesen igy nevezett domboruműves diszkosz, l. Ezüstleletek.
(olasz, ejtsd: sirokko) v. sirocco, tikkasztó déli szél Olaszországban. Azelőtt azt hitték, hogy az egyenlítői légáramlatnak, az u. n. antipasszátnak a földhöz való leereszkedéséből keletkezik, sőt még régebben eredetét a Szahara sivatagba vezették vissza. Jelenleg meteorologiai értelemben nem tekintik külön szélfajnak. Csak névleg különbözik azoktól a szelektől, melyek a barometrikus minimum keleti oldalán más tájakon is támadnak, a déli negyedből fúnak és a hőmérséklet jelentékeny emelkedését idézik elő. Hogy Olaszországban forróbb, az a melegebb éghajlat következménye. Leggyakoribb a S. a téli félévben; az esőt rendesen megelőzi. D.-Olaszországban és Sziciliában a S. heves, igen száraz és forró. Emberre és állatra bágyasztólag hat és a növényzetet kiszárítja.