(állat), a füles kuvik, l. Bagolyfélék.
angol súlymérték gyapotra = 20 angol kereskedelmi font.
(Schorel) Jan, van, németalföldi festő, szül. Scorelban (Alkmar mellett) 1495., megh. Utrechtben 1532. Utrechtben Mabusenél tanult, Nürnbergben pedig Dürer hatása alatt állott. Járt Velencében, sőt Jeruzsálemben is, egy ideig pedig Rómában tartózkodott és VI. Adorján pápa uralkodása alatt a pápai gyüjtemények őre volt, de Michelangelo és Ráfael művészetének hatása alá is került, mint azt hazatérte után az Alkmar melletti Warmenhuizen templomának falfestményei elárulják. Utolsó éveit Gentben, Haarlemben és Utrechtben töltötte. A karintiai obervillachi templom pompás szárnyas oltárának már 1520-ban festett képeit kivéve, a szent történetből vett festményei az olasz művészet befolyását mutattják. V. ö. Toman, Studien über S. (Lipcse 1889).
(ejtsd: szkórszbi) Vilmos, angol utazó, szül. 1789., megh. Torquayban (Devonshire) 1857 márc. 21. Atyját kisérte a cethalvadászatnál és 1806. Spitzbergától az addig legészakibb pontra, 81°30' jutott el. 1822-ben beutazta Grönland K-i partját a 74. és 69. szélességi fok között. 1823 óta a teologiát tanulmányozta, pap lett és 1844. és 1847. beutazta Amerikát és 1853. Ausztráliát. Munkái: Journal of voyage to the northern whale-fishery (Edinburg 1823); Account of the arctic regions (1820). Életrajzát unokaöccse irta meg: Life of S. (London 1861).
(növ.), l. Aszandkóró.
(állat), l. Skorpiók.
L. (növ.), fészkes virágu fű, mintegy 120 fajjal Európában, Afrika É-i, Ázsia Ny-i és közép tájain. L. Artifiola.
Dezső, pedagogus és iró, szül. Zentán (Bács-Bodrog) 1860 jan. 30. Középiskoláit Aradon és Budapesten végezte, u. i. az egyetemen jogot és bölcsészetet tanult, tanulmányai végeztével hosszabb külföldi utat tett, amelynek végeztével 1883. a tanügyi adminisztráció szolgálatába lépett s csakhamar a Torontál vármegye másod-, majd Zólyom vármegye, végre Heves vármegye királyi tanfelügyelője lett. Az irodalmi téren két irányban működött: egyrészt mint szépirodalmi, másrészt mint szakiró. Értekezései, fordításai a fővárosi és vidéki lapokban és folyóiratokban jelentek meg. Önállóan megjelentek: Tóth Ede és a népszinmű (Budapest 1883); Élet iskolája (Szeged 1888); Elbeszélések (Becskerek 1890); Amor Verus (regény, Budapest 1894). Torontál vármegyében 1888-93. évi működése folyamán különösen a szerb dolgok foglalkoztatták s a szerbek irodalomtörténetének feldolgozásához fogott, több idevágó értekezése a lapokban meg is jelent.
(lat.), a fekvő birtoknak egy másik földdel eszközölt jelképies átadása.
Duns Scotus (l. o.) követői.