több county az É.-amerikai államokban, és pedig: Arkansasban (2392 km2 ter., 9500 lak., Waldron székhellyel); Illinoisban (630 km2 ter., 11 400 lak., Winchester székh.), Indianában (494 km2 ter., 8500 lak., Scottuburg székh.), Iowában (1144 km2 ter., 45 500 lak., Davenport székh.), Kansasban (1872 km2 ter., 100 lak.), Kentuckyban (624 km2 ter., 15 600 lak., Georgetown székh.), Minnesotában (1040 km2 ter., 14 600 lak., Shakopee székh.), Misszisszipiben (1508 km2 ter., 11 400 lak., Forest székh.), Misszuriban (1144 km2 ter., 9300 lak., Commerce székh.), Tennesseeben (1664 km2 ter., 6300 lak., Huntsville székh.) és Virginiában (1352 km2 ter., 18 500 lak., Estillville székh.).
1. skót grófi és hercegi cím, l. Buccleuch.
2. S. György Gilbert, sir, angol építész, szül. Gawcottban (Buckinghamshire) 1811., megh. Londonban 1878 márc. 27. Sok templomot épített Angliában, csúcsíves stilusban, továbbá a hamburgi Nikolai-templomot 144 m. magasságu tornyával. Utolsó műveinek egyike a londoni Albert-emlék építészeti része volt. Munkái: Gleanings from Westminster-Abbey (1862); The rise and development of mediaeval architecture (1879, 2 köt.).
3. S. János gróf, l. Eldon.
4. S. Walter, angol iró, szül Edinburgban 1771 aug. 15., megh. Abbotsfordban 1832 szept. 21. Gyenge, vézna gyermek volt, jobb lábára béna, s ezért a vidékre, Sandy-Knoweba, Kelso mellé vitték a nagyapjához. Később Kelsóba került, ahol megismerkedett Percy Reliques-jeivel és a határvidékek számos régi mondájával. Aztán az edinburgi High-Schoolt látogatta, majd jogot tanult és 21 éves korában ügyvéd lett. Egészsége jobbra fordulván, egy ideig katonáskodott is. Ez időtájt próbálkozott előszöt mint költő, fordítván német költőket. 1797. megnősült és Lasswaclére ment lakni; 1799. Selkirkshire sheriffje lett. 1802. jelent meg a határvidéki népies skót balladákat tartalmazó gyüjteménye; Minstrelsy of the Scottish border (3 köt.), amely nagy tetszést aratott. 1804. jegyzetekkel kiadta a Sir Tristrem címü ó-angol regényt; 1805. fellépett első nagyobb költeményével; The lay of the last minstrel, amelynek fényes sikere volt. Erre S. teljesen az irodalomnak szentelte magát. 1808. megjelent verses lovagi elbeszéléseinek legnagyobbszerüje: Marmion, a tale of Floddenfield és 18 kötetes Dryden-kiadása. 1809. kiadta Ralph Sadler életrajzzal ellátott államiratait és leveleit (3 köt.) s szorgalmasan dolgozott a tory-párt lapjába, a Quarterly Reviewba. 1810. megjelent The lady of the lake címü műve, amely a hegyvidéki természet fenséges rajzait adja, és amely S. dicsőségét a legmagasabbra emelte. 1813. költővé akarták koronázni, de erről a megtiszteltetésről Southey javára lemondott, és mivel következő költeményei: The vision of Don Roderick (1811); Rokeby (1813); The land of the isles (1814); The field of Waterloo (1815); The bridal of Triermain és Harold the dauntless (1817) mindinkább kevesebb tetszésre akadtak, S a prózára adta magát. Kiadta kitünő életrajzzal ellátva Swift műveit is (19 köt., 1814-17), a Border antiquities szövegét (2 köt., 1814) és Paul's letters to his kinsfolk (1815) címü művét. Mivelhogy művei igen jól jövedelmeztek, S. 1811. a Tweed partján, Melrose közelében megvette a Carley-Hole nevü kis birtokot, amelyet Abbotsfordnak nevezett el. 1805. kezdte meg Waverley címü regényét, melyet 1814. neve nélkül adott ki. Aztán a Waverley szerzőjétől következő művek jelentek meg: 1815. Guy Mannering, amely még nagyobb tetszést aratott; 1816. The antiquary és a Tales of my landlord első sorozatául: The black dwarf és Old mortality; 1817. Rob Roy és 1818. a második soorzat: The heart of Mid-Lothian; 1819. a harmadik sorozat: The bride of Lammermoor és Legends of Montrose, továbbá Ivanhoe; 1820. The monastery és The abbot; 1821. Kenilworth és The pirate; 1822. The fortunes of Nigel; 1823. Peveril of the peak, Quentin Durward és St. Ronan's well; 1824. Redganuntlet; 1825. Tales of the crusaders, amely The betrothed és The talisman címü műveit tartalmazza; 1826. Woodstock; 1827-28. Chronicles of the Canongate; 1829. Anna of Geirstein; 1831. a negyedik sorozat: Count Robert of Paris és Castle Dangerous. S. legjobb regényeinek tárgya többnyire hazája történetéből van véve. S., akit 1820. baronetté tettek, a színműirás terén is megpróbálkozott, de csekély eredménnyel. Újból kiadta a régi angol regényirókat és kitünő életrajzi és irodalomtörténeti jegyzeteket irt hozzájuk (1825, 3 köt.). 1826. az a kereskedelmi ház, amelynek S. is részese volt, csődöt mondott, minek következtében a költő 117 000 font sterlingnyi adósságba keveredett. Ez a körülmény gyors és ennélfogva kevésbbé gondos dolgozásra késztette S.-t. Ilyen kritika nélküli, felületes munka: Napoléon élete (9 köt., 1827). 1829. újból kiadta és bevezetésekkel látta el költői műveit. Ez időtájt jelentek meg Tales of a grandfather (1828-30), History of Scotland (Lardner Cyclopaediája számára, 2 köt. 1830) és Letters on demonology and witchcraft (Murray Family Library-ja részére) c. művei is. E munkák és fentebb említett regényei révén annyi pénzt keresett, hogy 1830. adóssága már 40 000 font sterlingre apadt. A további törlesztésben megakadályozta S.-ot egyre gyöngyülő egészsége. 1831. Olaszországba megy üdülést keresni, de 1832. még betegebben tér vissza Angliába. Ismételten szélütés érte és nemsokára meghalt. A Dryburgh-apátságban temették el. Skócia gyüjtést indított családja javára és Edinburgban pompás emléket állíttatott neki.
S. regényei Európa-szerte nagyon kedveltek voltak s minden művelt nyelvre le vannak fordítva: magyar a következők vannak meg: Ivanhoe (2 rész, ford. Thaisz Antal, Pest 1829); A lammermoori menyasszony (ford. Palóczy K. Lajos, Budapest 1874); Peveril lovag (ford. Frecskay János, u. o. 1874). Érdemes megemlítenünk még, hogy S. műveiben előforduló angol tájszók magyarázatát is megirta Bizonfy Ferenc Angol-magyar szótárának I. kötetében (Budapest 1886). S. nagy hatással volt némely korabeli magyar iróra is, de főleg Jósika Miklós báróra (l. o.). S. műveinek legjobb kiadásai Edinburgban jelentek meg; jó, teljes kiadás (52 köt.) Londonban látott napvilágot. Naplóit 1892. adták ki (Edinburg 1890). Életrajzát megirták Lockhardt (S. veje, 7 köt., 1838. és más ízben); Hutton (az English Men of Letters-ben, London 1878); Watt (Edinburg 1879); Jonge (London 1887). Németül: Eberty (2 kiad., 2 köt., Lipcse 1871); és Elze (2 köt., Drezda 1864). V. ö. Hogy (The Ettrick Spepherd), Domestic manners and private life of Sir W. S. (1834, új kiad. 1882); Hutton, W. S. (London 1895).
5. S. Winfield, É.-amerikai tábornok, szül. Virginiában 1786 jun. 13., megh. West-Pointban 1866 máj. 29-én. 1808. a hadseregb elépett, 1812. az Anglia elleni háboruban mint alezredes vett részt, 1814 jun. 5. Riall angol tábornokot Chippewa mellett verte meg. Aztán Párisba ment, ahol katonai tanulmányoknak élt. A mexikói hadjáratban 1847. Veracruzt vette be, ápr. 18. megverte Santa Annát Cerro-Godro mellett, aug. 19. és 20. Contreras és Churubusco mellett, szept. 15-én bevette Mexikót és 1848 febr. 2. megkötötte a guadeloupe-hidalgói békét, amely az uniü területét 1 650 000 km2-rel gyarapította. 1848. sikertelenül pályázott az elnökségre. Emlékiratai: Memoirs (New-York 1864, 2 köt.). V. ö. Mansfield, Life of W. S. (2 kiad. New-York 1852).
l. Duns Scotus.
(Johannes Scotus), a IX. sz. legtudósabb férfia, a skolasztikus korszak első jelentékeny filozofusa. Neve Johannes (János) volt, a kéziratokban majd Scotusnak (Skóciából való), majd Jerugenának (irországi) nevezik. Minden valószinüség szerint Irországban, melyet akkor Scotia major (nagyobb Skócia)-nak mondtak, született 810 körül. Tudott görögül és latinul és ismerte Plato és Aristoteles némely műveit. Kopasz Károly 843 körül Párisba hivta meg udvari iskolájához a teologia és filozofia tanárául. Itt pár évtizedig tanított és nagy befolyása és tekintélyre tett szert. Filozofiáját S. De divisione naturae (A természet felosztása) c. művében fejtegeti. Az egyházatyákat épp oly tekintélynek tartja, mint a szentirást. A kinyilatkoztatott igazságokban való hittel kezdődik minden kutatás. Az igaz tekintély nem állhat ellentétben az igaz ésszel, mert mindkettő egyazon forrásból, az isteni bölcseségből foly. Az igazi filozofia azért azonos az igazi vallással. Az egyház dogmáit az általa latinosan fordított Dionysius új-platonikus eszméi szerint magyarázván, beleviszi filozofiájába a miszticizmust és a dialektikus skolaszticizmust. Rendszerét a pápák (IX. Leo 1050. és III. Honorius 1225., ki fő művét mindenütt fölkerestette és elégettette) mint egyházellenest elitélték. Fő művét először kiadta Gale (Oxford 1861), azután Schlüter (Münster 1838), Floss (Páris 1853).
Thurso (l. o.) skót város kikötője.
(ejtsd: szkrentn), Lackawanna county székhelye Pennsylvania É.-amerikai állam széntelepei közt, 240 km.-nyire New-Yorktól, a Roa-Brook és Lackawanna összefolyásánál, (1890) 75 215, Dunmorerel együtt 83 350 lak., igen virágzó vasiparral, különösen vasöntéssel, acélsín-, lokomotiv-, gépgyártással, hengerművekkel stb., továbbá üveg-, szesz-, puskaporgyártással. A rideg külsejü város kiválóbb épületei a zeneakadémia, a könyvtár, a szinház, muzeum és katolikus székesegyház.
(lat.) a. m. irnok.
(ejtsd: szkríb) Ágost Jenő, francia szinműiró, szül. Párisban 1791 dec. 24., megh. u. o. 1861 febr. 20. Jogot tanult, aztán a szinműirásra adta magát. Első darabja: Les dervis, megbukott, következő darabja sem sikerült, de Delestre-Poirsonnal együtt irt Une nuit de la garde nationale (1816) c. szinműve diadalt aratott. Flore et Zéphire, Le comte Ory (1816), Le nouveau Pourceaugnac, Le solliciteurs (1817), továbbá kis énekes vígjátékai (comédies-vaudevilles), melyeket a Vaudeville- és a Variétés-szinház számára irt, szintén tetszésben részesültek. A Gymnase-szinház megnyiltakor (1820) S. új működési tért nyert. Delestre-Poirson, aki a szinház vállalkozója volt, hosszu időre szóló szerződés által biztosította magának S. műveit. A Gymnase-szinháznak mintegy 150 darabot irt, amelyek Répertoire du Chéâtre de Madame c. alatt külön is megjelentek. Hogy ilyen nagy igényeket kielégíthessen, S. valóságos műhelyt rendezett be, ahol egy csomó állandó és rendkivüli munkatárs dolgozott, akik közül egyik az alapeszmét, a másik a kidolgozás tervét, az egyik a párbeszédet, a másik a kuplékat adta. Élükön Germain Delavigne, S. egykori iskolatársa és Mélésville állottak. Ezekhez csatlakoztak Dupin H., Brazier, Varner, Legouvé, Bayard, Carmouche, Xavier stb. S., aki nagyon könnyen dolgozott, mindennek vezetője volt, majd megvázolta a darab tervét, majd kidolgozta. Ezt a virágzó üzletet az 1830-iki forradalom zavarta meg. Némely kisebb társadalmi vígjátékkal (Valérie 1822 és La mariage d'argent 1827) S. már néhány évvel ezelőtt a Théâtre Françaisban is fellépett. Most ennek szinpadán a politikai-szatirikus vígjátékkal tett kisérletet és Bertrand et Raton ou l'art de conspirer (1833) és La camaraderie c. darabjaiban az új kormányt csipkedte. Majd leghiresebb vigjátékai, erkölcsi komédiái és történelmi cselszövényes darabjai következtek: Une chaine (Lánc, ford. Nagy Ignác és Vajda Péter); Le verre d'eau (1842, Egy pohár viz, ford. Nagy Ignác); Le Puff ou mensonge et vérité (1848); Adrienne Lecouvreur (1849); Les contes de la reine de Navarre (1851); Reves d'amour (1859) stb. S. mint librettista is nagy sikert ért el. Különböző munkatársaival harminc éven át látta el a párisi operaszinházakat. Több mint 50 operához, minők: La neige (1823); La Dame blanche (1825, A fejér asszony, magyarra ford. Pályi Elek, Kassa 1830); La Muette (1828); Fra Diavolo (1830); Robert le Diable (1831); La Juive (1835); Les Huguenots (1836, ford. Nádaskay Lajos, Pest 1852); Le domino noir (1841, ford. Egressy Béni és Szerdahelyi, Pest 1856); Le prophete (1849, ford. Egressy Béni és Szerdahelyi, Pest 1856); L'étoile du Nord (1854, Éjszak csillaga, ford. Havi Mihály), ő irt szöveget. Vannak novellái és regényei is: Carlo Broschi (ford. Balázs Józsa); Le roi de Carreau (ford. Latkóczky M.); Piquillo Alliaga; Le filleul d'Amadis; Fleurette la bouquetiere (1860) stb. 1834. tagja lett a francia akadémiának is. Összes művei: Oeuvres complétes, Páris (1874-85) 76 kötetre rugnak. S. darabjai közül az említteteken kivül még számos más is megjelent magyarul és sok magyar szinpadjainkon is előadásra került. V. ö. Legouvé, Eugene S. (Páris 1879).
-család, egyike a régi Róma legkiválóbb plebejus-nemzetségeinek; tagjai közül kiemelendők: Lucius S. Libo, 216. tribunus, 204. prétor, Róma építkezéseinek történetében a Puteae Scribonianum által hagyott nyomot; Cajus S. Curio, Kr. e. 196. edilis, mint ilyen felépítette Faunus templomát; Cajus S. Curio, korának egyik legkiválóbb szónoka; épp ugy mint hasonnevü fia, aki ezenfelül a csatatéren is babérokat aratott, 90. néptribun, 76. konzul, 70. mint Makedonia helytartója legyőzte a thrákokat és diadalútjában egészen a Dunáig hatolt. Mint Cicero hive, szenvedélyesen kikelt Caesar ellen, akit röpiratban is megtámadott. Fia Cajus S. Curio, eleinte republikánus, utóbb Caesar hive, kinek érdekében a Pompejusszal való mérkőzést siettette. Afrikában is Caesar zászlói alatt küzdött és Numidiában Juba kezétől szenvedte a halált. Ókori világfi volt, aki még jobban értett a pazarláshoz, mint a szónoklathoz. Lucus S. Libo, Pompejus barátja, mint a hajóraj parancsnoka Kr. e. 49. Dalmáciában győztesen küzdött Caesar hadvezére Dolabella ellen, 39. kibékítette Sextus Pompejust a triumvirekkel, 36. Antoniusszal egyetemben konzul, Cicero hive és a tudományok barátja. Huga Scribonia, Octavianus (a későbbi Augustus) második felesége, Juliának anyja, kinek születése után férje eltaszította magától. S. Largus (Designatianus?), orvostani iró, Claudius császár udvari orvosa, Kr. u. 47 körül egy receptumos könyvet állított össze, mely régebbi latin és kivált görög orovosk nyomán 271 receptumot tartalmaz. Kiadások régebben Rhodiustól (szótárral, Padova 1655) és Bernholdtól (Strassburg 1786), újabban Helmreichtől (Lipcse 1887).
(ang.) a. m. irat, tulajdonképen valamely részletfizetésnek nyugtatványa. Részvények aláirásánál vagy kölcsönkötvények jegyzésénél előre meg vannak állapítva az időnként esedékes részletek, amelyeknek befizetésekor szelvény-rendszerben összeállított nyugtatványokat adnak a fizetőknek, ezeket a szelvényeket hivják S.-eknek. Kétfélék vannak szokásban, t. i. vagy minden S. megmarad a fizetőnél addig, amig minden kötelezettségének eleget tett s akkor S.-jeinek visszaszolgáltatása ellenében adják át neki az illető aláirt értékpapirost vagy pedig minden fizetésnél visszaveszik tőle az előbbi fizetésről szóló S.-et s aztán egy S.-en nyugtatványozzák mindkét fizetségét, ugy hogy utoljára is csak egy S. beszolgáltatásáért követelheti a tulajdonképeni értékpapiros kiadását.