l. Szobrászat.
Szeverin, ág. hitvallásu teologus, szül. Alsó-Lehotán (Zólyom) 1565., megh. Bártfán 1600 jun. 30. Bártfán tanult, 1586. már irodalmi téren is fellép, Wagner Márton bártfai pappal és Fábri Tamással közösen támadván a Zwingli tételeit: Examen thesium Zwinglianarum (Bártfa 1586) címü iratban. Mint ilyen már irodalmilag is kitünt férfiut, hivták őt meg az eperjesiek 1589-ben konrektorul, két év mulva pedig rektorrá választották. 1591. Bártfára papnak hivták. Mielőtt papi hivatalát elfoglalta volna, fel kellett szenteltetnie. E célból Horvát-Stansith de Grádecz Gergely kiséretében elment Grazba. Ez az útja azért vált nevezetessé, mert alkalmat adott a csepregi kolloquium (l. o.) létrejöttére. E kolloquium történetét megirta: Historia Colloquii Chepregiensis (Bártfa 1591-ben; egy egykori másolata megvan az eperjesi városi levéltárban). Az 1593-ban Eperjesen megtartott szinóduson Bártfa, Eperjes, Kassa, Kis-Szeben, Lőcse és Nagy-Sáros szeniorává választatott. Nevezetesebb művei a már említtetteken kivül: Erotemata de communicatione divinae et humanae naturae in persona Christi (Bártfa 1593); Variae dissertationes (u. o. 1593); Hypomnema sive admonitio de asserenda et retinenda veteri Christiana doctrina in Confessione Augustana comprehensa (u. o. 1599); Wagner Mártonnal együtt mint eperjesi tanár kiadta az Apologia Examinis Ecclesiae et Schola Bartphensis címü művet (u. o. 1590); Praefatio in. M. Alberti Graweri bellum Jesu Christi et Joannis Calvini (u. o. 1597) és végül kéziratban maradt tőle az irók által sokat használt: Initia reformationis in Hungaria. V. ö. különösen a Lampe-Ember-féle művet.
török város, l. Üszküb.
(lat.), a régi rómaiaknál divatbáb, ficsúr; aztán bohóc, aki ünnepi lakomákon mulattatott, innen a. m. udvari bolond; scurrilitas, bohóság, rossz tréfa.
l. Címeradó.
l. Hadi paizsok rendszere.
l. Esquire.
(lat.) a. m. paizs.
v. Scllaeum promunturium, magas szikla a bruttiumi tengerparton, melyhez az ókori hajósok egy szörnyetegnek mondáját fűzték, melyet már Homeros is emleget. Ez a S. a mondában Kratais leánya, egy rettenetes üvöltő szörnyeteg 12 lábbal és 6 hosszu nyakkal és tátongó torokkal, melyeknek mindenikében 3 sor hegyes fog fenyeget. Egy sötét barlangban tanyázott, mely egy égig érő meredek sziklának méhében nyilt számára. Szemben vele (egy nyíllövésnyire) volt a rettentő örvényével tengereket nyelő és visszaadó Karibdisz (l. o.). Midőn Odysseus hajója a két veszedelem közt elhajózott, társai az örvénytől való félelmükben nagyon is közel találtak menni S.-hoz, aki erre kinyujtotta valamennyi nyakát és mindenikkel elragadott egyet a hajósok közül. A későbbi monda S. és Karibdisznak Homerosnál minden helyi vonatkozás nélkül elmondott meséjét egyrészt helyhez kötötte, másrészt S.-ról azt költötte, hogy szépséges tengeri nimfából vált veszedelmes hableánnyá, melynek testét kutyák övezik, alant pedig halfarkban ér véget. L. még Nisos.
l. Cápa.