(cellula), az állati vagy növényi részek osztásakor önálló egyediséggel fennmaradó elemi alkotó részek. Ezek az embert, állatot vagy növényt akképpen teszik egybe, mint a kövek az egyes épületeket. Ezek a testnek erővel, élettel felruházott parányi elemi szervezetei, amelyek újabb vizsgálatok szerint bonyolult szerkezetüek. Fő állományuk a sejtállomány v. sejttest (protoplasma), ebben a mag (nucleus) s ebben a magvacska (nucleolus). A sejttestet sejtnedv és sejtfonalzat (cytohyaloplasma és cytomitoma) teszi; a magvat pedig a magfonalzat és magnedv (a caryohayaloplasma és karimitoma). A sejtben és magban ezen fonalzat csomópontjaiban azonkivül u. n. mag- és sejttestecskék (karyo- és cytomikrosomák) találhatók; az állati sejtek némelyikében ezenkivül különös betétek, igy p. pigment- (festék-) szemcsék, a növényi sejtekben pedig kristályos fehérjeanyagok (krystalloidok) is találhatók. Ezenkivül a sejtben a magon kivül mellékmagvacskák is találhatók. A sejtek nemcsak élnek, hanem táplálkoznak, mozognak, nőnek, lélekzenek (szövetlégzés), sőt szaporodnak is. Szaporodásuk vagy oszlás által (néha bimbózás által is), amit direkt sejtoszlásnak is neveznek, vagy indirekt oszlás útján történik. Az is, ez is magból indul ki s ennek oszlását azután a protoplaszma oszlása követi; az indirekt oszlást fonalzatos magoszlásnak (karyomitosis) is nevezik, azért mert a mag fonalzatos szerkezetét megváltoztatja, a fonalak benne szaporodnak, a magból orsóalaku képződmény (magorsó) keletkezik, ennek fokaira csillagalakokban helyeződnek el e fonalak, az orsó két végén a protoplaszma sugárkoszorut tüntet fel és a mag equatorában ketté oszlik a mag, u. n. leány- (fiók-) magvakká s erre a protoplaszma is ketté oszlik s a vázolt oszlási szak a megképződött sejteken újból ismétlődik. Sok sejten hártyát (sejthártyát) is lehet megkülönböztetni, a magvakon is.
A sejtek alakja igen sokféle az emberben, állatban és növényben is. Igy gömb-, korong- és orsóalakuak, laposak vagy többszögüek is lehetnek. Vannak továbbá tüskés vagy fogas sejtek, csillagalakuak, henger- és kehelyalakuak, végül pók- és gyepsejtek is ismertesek; az előbbiek mint a kaszáspók oly sok nyulvánnyal birnak, az utóbbiak pedig mint a gyep a földbe: számos finom nyulványt eresztenek a szervrészek közé. Nevezetes a sejtek növése és szaporodása, amit mikroszkóp alatt szépen lehet sok esetben tanulmányozni; igy a mikroszkópi gombafonalak növése Reinhardt újabban másodpercről másodpercre tanulmányozhatta mikroszkóp alatt és le is rajzolhatta. Vagy tanulmányozhatni mikroszkóp alatt a fehér vérsejtek mozgását, vagy a növényi sejteken lehet az u. n. protoplaszmaáramlást szépen tanulmányozni; sőt az Adriai-tengerben élő Toxopneustes lividus nevü lila szinü, almanagyságu kis tüsköncök petéin a termékenyítést s erre a sejtfejlődést, oszlást, barázdálódást percről percre lehet tanulmányozni. A nyálkasejtek szemecskéinek pedig molekuláris mozgását már 600-szori nagyításra bárki könnyen nézheti a mikroszkópon, csak kevés nyálat kell egy üvegre tennie s vizsgálnia. Végül még sejtekből készült szöveteket, nevezetesen elektromos áramra mikroszkópi villamos tárgyasztalon lehet a béka izomrostjait is mozgásban észlelni, sőt rovarizmokat (vagy vizi bogarak lábainak, vagy hernyók állábainak kikészített izmain) lehet minden szer nélkül is darabig mozgásban látni mikroszkóp alatt. Sok ilyen sejtre a hő, villamosság, mekanikai és kémiai ingerek is hatnak ingerlőleg s e behatásokra vagy élénkebben mozognak; vagy erős behatásokra megszüntetik mozgásaikat; sőt a sűrített vagy ritkított levegő vagy oxigén- és szénsavgázok is befolyásolják mozgásaikat.
(növ.), l. Sejtkeménye.
(növ., secretio abnormis), a kiválasztás betegsége, az a folyamat, midőn sejtkeménye vagyis cellulóza nagyobb mennyiségü és hosszabb ideig folyó mézgára, gyántára (l. Gyántafolyás, Mézgafolyás) v. mannára változik. Tulajdonképen túlcsigázott életműködés, de sok növényen egész szabályos. A nedv kifolyását gyakran külső sérelem idézi elő, a kifolyó anyag a sebet befonja, gyakran egész rakás rakódik rá, tehát a sebet mintegy betakarja és elzárja. A kiszivárgó anyag eltávolításával a kifolyás gyarapítható, p. gyántáztatáskor.
egy sejtből leszármazó sejtivadék. Egysejtü növények, de az anyasejtnek ép vagy elnyálkásodó fala tartja össze, mig végre kiszabadulva új S.-ot hozhatnak létre.
sejtés, ismeretlen eseményeknek, dolgoknak, igazságoknak olynemü kitalálása, melynek alapját magunk se tudjuk, mely tudattalanul alakul meg bennünk, mely éppen ezért gyakran egyszerre, váratlanul, villámszerüen lep meg bennünket és rendesen nem is oly határozott jellegü, mint a tudatos gondolkodás eredményei. A S. tehát azon számos lelki jelenségnek egyike, melyeknek előzményeit a lélekben nem ismerjük, mert alakulásuk tudattalanul folyik bennünk. Ilyen a tapintat is, mely minden további megfontolás nélkül cselekedetünket, ugy irányozza, hogy azok megfelelnek a körülményeknek. Némelykor megesik, hogy amit sejtettünk, tényleg megtörténik és ilyenkor a kritikátlan elme nagyon is hajlandó ebben a sejtőnek valamely csodálatos tehetségére, vagy felsőbb szellemekkel való érintkezésére következtetni.
üreges, némiképen a lép sejtjeihez hasonló dolomit, mely különösen a triaszszisztéma kagylós mészkőformációjában szerepel nagyobb tömegben.
(növ., planta cellularis, Bryophyton), általában sejt alkotta növény, edény s edénynyaláb nélkül. Braun rendszerében az anthophyták. A. Br., vagyis virágzó növények ellentéte s a sejtes növények csoportja, a Thallodea (moszatok, gombák, zuzmók) és Thallophyllodea (a Charák és mohák) csoporttal. Ezeknek a teste csupa sejtből áll, edényök nincs. A Bryophyton név a növények rendszerében máig megmaradt, de más jelentéssel; ma a mohaféléket (Muscinei) nevezik igy.
(növ., copulatio), l. Gombák.
(növ., cellulosa, sejtanyag, hibásan sejtenye), a sejtfalnak tiszta kémiai anyaga (C6H10O5), a keményítővel izomer vegyület. Ily tiszta alakjában csak a fiatal sejtek falában szokott lenni, az öregebb sejtfalat bekérgező anyag vonja be (l. Bekérgezés) v. egészen új anyaggá is változik, azaz megfásodik vagy elparásodik; vagy a sejtfal átalakulván, szétázván és feloldatván, a növény életfolyásában felszívódik, felhasználódik, p. az edények képződésekor; vagy végre a sejtfal anyagából átalakulás útján olyan anyag lesz, mely a növény életében, legalább sejtek képződésére és táplálására, továbbá fel nem használható, azért mint hasznavehetetlen a növény belsejéből rendesen kiszivárog, mint az arab mézga, a cseresznyemézga, a tragant stb. Nem szabad a sejtfal e bomlástermékeivel a sejtek váladékát (secretum) összetéveszteni, l. Cellulóza.
a sejteknek, azaz az állati és növényi testet alkotó apró alkatrészeknek kóros elváltozásai. A sejtek csak ép anyagforgalom mellett fejthetik ki rendes működésüket. Ha az anyagforgalom megváltozik vagy a sejtet bármely erősebb behatás éri, a sejt kórosan elváltozik s rendes működését felfüggeszti. A kóros hatány fizikai vagy kémiai természetü lehet és a sejtet rendes működésében vagy megakasztja, vagy végkép megöli s e szerint sejtelfajulásról (degeneratio) vagy sejthalálról (nekrosis) beszélünk. Mivel a sejt maga lényegileg protoplaszmából és abba beleágyazott magból áll, azért a sejtet érő kémiai vagy fizikai hatány elsődlegesen vagy a protoplaszmát, vagy a magot támadja meg és e szerint elsőd protoplaszma és magelfajulásról, illetőleg halálról szólunk. A sejtet érő fizikai hatányok közül a hőhatás, a nyomás, ütés jön számba. Sokkal gyakoribb és fontosabb a kémiai hatány folytán beálló sejtelfajulás vagy sejthalál. A fertőző betegségek folyamán beálló különféle kóros elváltozásai a szervezetnek javarészt kóros kémiai produktumok folytán elfajult v. elhalt sejtek halmazából állanak; a szervezetbe került mikroorganizmusok (bakteriumok, protozoák) ugyanis különféle, rendszerint igen komplikált összetételü kémiai anyagokat produkálnak, melyek a sejtekre méregként hatnak s azok elfajulásához vagy halálához vezetnek. A fertőző betegségek folyamán kifejlődő elfajulások közül leggyakoribb a protoplaszma homályos duzzadása (degeneratio parenchymatosa), mikor is a különben eléggé homogen protoplaszmában apró fehérjeszemcsék lépnek fel. Ezen homályos duzzadás rendesen zsiros elfajuláshoz (degeneratio adiposa) vezet, midőn a protoplaszmában apró zsírcseppek jelentkeznek. A protoplaszma többi elfajulásai, minők az amiloid, kolloid, glikogén, hialin elfajulás, egynemü erősen fénytörő anyagok lerakódása által tünnek ki; a maga elsődleges elfajulásai közül pedig első sorban a mag kromatinjának szétesése (karyorrhexis) v. feloldódása (karyolysis) említendő, melyeknél a mag a szokottnál rendszerint gyengébben festődik. A S. megalapítója Virchow.