(Selmecbánya, Schemnitz), szabad királyi város Hont vármegyében, bányavárosaink egyik legnevezetesebbike. A város felett hegyes vidéken, hegyeken és völgyekben, rendkivül festői vidéken fekszik; házai a völgyektől fölfelé körszerüen épültek, kertekkel tarkítva, festői rendetlenségben. Az utcák legnagyobb része felette lejtős, a közlekedés rajtuk nagy nehézségekkel jár. Építkezése is igen érdekes, sok tekintetben régies, de egyes részei egész modern jellegüek. Nevezetesebb épületei a magas kőfalakkal és bástyatornyokkal körülvett óvár omladékos épületcsoportja, az újvár, a kamaraépület (bányaigazgatóság), a bányászati és erdészeti akadémia díszes palotája, az evangelikus liceum, a városháza, több templom s a városon kivül álló hires kálváriatemplom (épült 1744.) S. a vármegye törvényhatóságának, járásbiróságnak, királyi közjegyzőségnek, adóhivatalnak, bányaigazgatóságnak és számvevőségnek székhelye; van hires bányászati és erdészeti akadémiája (l. Erdészeti szakképzés), ág. ev. és királyi kat. főgimnáziuma, ág. ev. tanítóképző intézete, bányászsiskolája, ipariskolája, takarékpénztára, népbankja, kereskedelmi és hitelintézete, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Lakóinak száma 1850-ben 14 098 volt, 1870-ben 14 029, jelenleg (1891) 15 280; ezek közt van 2534 magyar, 1186 német, 11 483 tót; hitfelekezet szerint 12 556 római kat., 2308 ág. ev. és 334 izraelita. A házak száma 1948. Lakói ipart is űznek; van itt nagy dohánygyár (1167 munkással), továbbá légszeszgyár, jelentékeny továbbá az asztalosipar és régóta hires a pipagyártás (l. Pipa).
[ÁBRA] Selmec- és Bélabánya címere.
Legnevezetesebb azonban a bányászat, mely évszadok óta a város fő kereseti forrása. A S.-i hires érctelepek arany-, ezüst-, ólom és rézérceket tartalmaznak s leginkább zöldkőtrachitba vannak ágyazva; a bányák egészen a Garamvölgyig terjednek s nagyrészt az állam kezében vannak. A sokféle bányatelepek, zúzók és kohók a városon kivül a völgyekben vannak elszórva, számos akna és tárna magában a városban és közvetlen szomszédságában van. A bányák hossza egyenes vonalban mintegy 360 km. és maga a bányavizek levezetésére épült II. József-altárna 16 538 m. hosszu. A kincstárnak itt számos érczúzója van; utóbbi S. és Körmöcbánya összes bányatermékeit dolgozza fel; utóbbiban 300 munkás van alkalmazva és termel évenként 400 kg. aranyat és 15 000 kg. ezüstöt 13/4 millió forint értékben; a szélaknai magyar kir. bányahivatal alá tartozó bányaművekben 2500 munkás dolgozik s a termelés 147 kg. arany, 5365 kg. ezüst, 11 726 q ólom és 437 q réz, összesen 900 000 forint értékben; nevezetes továbbá a Geramb János József-féle bányaegylet ólomgyára Bélabányán (1000 munkás), mely évenként 60 kg. aranyat, 6000 kg. ezüstöt, 2000 q ólmot és 30 q rezet termel összesen 180 000 frt értékben. Selmecbányával közigazgatásilag egyesítve van Bélabánya (l. o.). S. egész területe 8800 ha. S. hazánk legrégibb bányavárosa; már a rómaiak űztek itt bányászatot; Béla király a XII. sz.-ban várossá emelte és flandriai s alsó-szászországi bevándorlókkal telepítette be. Későbbi századokban S. nagyon eltótosodott és csak újabb időben magyarosodik ismét. V. ö. Fejérpataky L., Magyarországi városok régi számadáskönyvei; Péch A., A selmeci bányavállalatok története; Szabó J. S. geologiai viszonyainak előzetes ismertetése (Budapest 1885).
község Zágráb vármegye stubicai járásában, (1891) 1333 horvát lakossal.
község Varasd vármegye pregradai járásában, (1891) 1267 horvát lakossal.
229 km. hosszu folyó Oroszország Pszkov és Novgorod kormányzóságában. Hajózható, az Ilmenbe ömlik.
világhirüvé lett ásványviz, amely Niederselters (l. o.) község határában fakad 4 forrásból. Igen gondos palackozásban óriási mennyiségben kerül forgalomba, nálunk is sok fogy el, noha ugy a bikszádi, mint a bártfai Orvosforrásban, a luhi Margit-vizben igen jó, sőt jobb ilynemü ásványvizekkel bővelkedünk. A S. a hideg égvényes-konyhasós vizek közé sorozható, szódabikarbonátot 1,2 g.-ot, konyhasót 2,3 g.-ot tartalmaz 1 literben, e mellett középmennyiségü szabad széndioxidgázt. A gyomor és különösen a légcső hurutos bántalmainál van jó haszna.
(állat), l. Gyíkok.
(Silba), Zara dalmát kerületi kapitánysághoz tartozó sziget a Quarneróban Lussintól D-re. A szomszédságában fekvő Ulbótól a S.-i csatorna választja el. A közepén, a legkeskenyebb részében fekvő fő helyének jó kikötője és 1120 lakosa van. Mint községhez hozzászámítják a szomszédos szigeteket: Ulbót (1371 lak.), Premudát (491 lak.), Istót (391 lak.) és Meladát (466 lak.).
(l. a mellékelt képet), a Bombix-családhoz tartozó éjjeli lepkék hernyóinak mirigyváladéka (l. Selyemhernyó és Selyemenyv). A legszebb selymet a Bombix mori nevü selymér adja s ezt röviden S.-nek nevezzük, mig a többi selymérek mirigyváladékát jelzővel látjuk el. Ez utóbbiak közül a kereskedelemben nagy mértékben a tussak-S. fordul elő, amely a Bombix selence és Bombix mylitta selymértől ered. Ez durvább tapintatu, egyenlőtlen vastagságu s nyers állapotban szürkés, sőt barnás-szürke szinü. A természetes selymen kivül használatos a mesterséges S. is, amely kollodiumból a következő módon készül: A tiszta pamutot vagy másnemü cellulózát kénsav és salétromsavból álló fürdőben kezelik, hogy nitrocellulózává alakuljon át, s ezt, miután kimosták és szárították, 38 rész éter és 42 rész alkoholból álló keverékben oldják. Az oldatot, melyet kollodiumnak neveznek, vékony nyilásu üvegcsövön át 8-10 légköri nyomással sajtolják ki. Az üvegcső szája vizbe mélyed s igy a kisajtolt kollodium vizzel érintkezvén, azonnal megdermed s folytonos szálat ád. Ezt a szálat 30 °C. hőfoknál szárítják és felmotolálják. Az ily képen nyert termény még nagyon gyulékony, ezért még hígított salétromsavban áztatják, miáltal gyulékonyságát veszti. A salétromsavfürdő kezdeti hőfokát 35 °C.-ra veszik s fokozatosan 25 °C.-ra hűtik. Ezután a szálakat mossák és festik s igy szövésre alkalmassá teszik. A mesterséges S. fénye és lágysága a S.-vel azonos, azonban csekélyebb szivósságu s ezért rendszerint vetülékfonalként alkalmazzák.
[ÁBRA] 1. ábra. Selyemlefejtő.
A selyem lefejtése (filanda-filature), helytelenül S.-fonás, a S.-szálnak a gubóról való lemtollálásában áll. A gubón ugyanis, ha a felső rendszertelen szálakat tekintetbe nem vesszük, a S.-szál mintegy 500 m. hosszban szabályosan van elrendezve és csak kevés gummiszerü anyaggal van lekötve; ezt fejtik le, hogy a szálselymet illetőleg nyers selymet nyerjék. A gubónak többi része oly sok gummit (sericint) tartalmaz, hogy hártyát alkot; ezt, valamint a gubót burkoló rendszertelen szálakat a fésüs S.-gyártáshoz felhasználják és floret-S.-nek nevezik. A gubókat a szál lefejtése előtt nagyság szerint osztályozzák, mert csak az egyenlő nagyságu gubóknak van egyenlő finomságu szála, ezenkivül a foltos gubókat is külön választják, mert az ilyenek szála már nem folytonos. Ezen osztályozást megelőzőleg azonban még a gubókban levő bábokat fullasztják, nehogy a lepke kikeljen, mert akkor a szál folytonossága megszünik s igy le nem fejthető. Az olyan gubókat, melyekből a lepkék kikeltek, átrágottaknak nevezik és csak floret-S.-gyártáshoz használhatják. Fullasztás céljából a gubókat 12 órán át 70-80 C. foku levegőben tartják vagy pedig 10 percig 80 C. foku gőzben. A fullasztott és osztályozott gubók lefejtését a melléklet 1. ábrája szerinti gépen végzik. Az ábrán két medence látszik, amelyekben 80 °C. viz van. Az egyikben áztatják a gubókat, hogy a gummi oldódjék s e közben seprővel simogatják, hogy szabaddá váló szálvégek a seprőre akadjanak. A másik medencébe a szabadított szálvégü gubókból két csoportot helyeznek el. Egy-egy csoportban 3-9 gubó van, melyek szálait egy szállá egyesítik s ezt nyers S.-nek vagy gregenek nevezik. Hogy az egyesített 3-9 gubószál jól összetapadjon és szép szálat adjon, a két csoportból alkotott szálakat egymást körülfonva vezetik egy darabon, mint ez az 1. ábra B jelü helyén látszik, ezután a szálakat motollához vezetik (C), hogy matringalakot nyerjenek.
[ÁBRA] 2. ábra. Selyemorsó.
A selyem kereskedelmi súlyának megállapítása. A S. nagy mértékben vizszivó s mert ára igen magas, ugy az adás-vevésnél fontos szerepet játszik viztartalma. Szabványként 10%-os viztartalmat vesznek. Ha a selyem viztartalma ennél több v. kevesebb, akkor a többletet levonják, illetőleg kiegészítik 10%-ra. Az ilykép helyesbített súly a S. kereskedelmi súlya. A viztartalom megállapítása céljából az eladandó S.-ből közel 1/2 kg. súlyu mintát vesznek, 110 C. hőfok mellett 3-4 óráig szárítják; a szárítás előtti és a szárítás utáni súlyából kiszámítják a viztartalmát. Ezen műveletet külön e célra berendezett és hatósági jelleggel felruházott intézetek (kondicionáló hivatalok) végzik.
A szál-selyem sodrása (moulinage). A greget és a nyers selymet szövésre ritkábban használják, mert nem ad eléggé tartós és tömött szövetet. Szövésre leggyakrabban sodrott szálselymet használnak, amelyet ha erősebben van sodorva, láncfonálnak (organzin), ha kevésbbé, vetülékfonálnak (tráma) nevezik. A trama készítése következőképen történik. A greget előbb hengeresen csévélik, azután pedig tisztítás céljából posztólapok között átvezetik egy másik csévére. A tisztított szálakból kettőt egyesítenek s igy csévélik fel. E csévét a melléklet 2. ábráján látható S.-orsóra teszik, ahol a cséve az orsóval együtt forog. Az orsó felső végén levő S-alaku szárny pedig, amelyen át az egyesített szál a felső e csévéhez jut, lazán van reá helyezve. Ezen elrendezés folytán az orsó sodorja az egyesített szálat, az e cséve pedig a megsodrott selymet továbbítja. Az orsó forgásszámának változtatásával s az e cséve kerületi sebességének módosításával változtatják a hosszegységre eső sodratok számát. A trámának méterenként 120-130 sodratot adnak. A megsodrott trámát matringolják s mint ilyen már kereskedelmi cikket alkot.
[ÁBRA] 3. ábra. Szakálképező farkas keresztmetszetben.
Az organzin készítésénél a greget ugyanolyan módon motolálják és tisztítják, a S.-orsóra azonban egy szálával csévélve kerül. Első ízben bal irányban méterenként 300 sodrattal látják el, ezután ezt a szálat újból az orsóra helyezik s ismét bal irányban sodorják ismét 300 sodrattal méterenként. Az ily módon erősen megsodrott szálakból kettőt egyesítve, megint S.-orsóra helyezik, de ekkor már jobb irányban sodorják méterenként 300-400 sodrattal. Az organzint mielőtt matringolják, kissé gőzölik, hogy sodratát megtartsa. A kevsébbé egyenletes gregeből varróselymet vagy himzőselymet készítenek. E célra a szárnyas orsót (waterorsót) használják l. fonás). A leggyakoribb (bécsi) varró-S. kétrétü, egy-egy rét 4-5 gregeszálból áll és ez bal irányban van sodorva, a két rég pedig egymással jobb irányban van cérnázva.
A selyem finomsági száma. A szál-S. finomsági számának meghatározásánál a hosszegység súlyát veszik figyelembe, holott más anyagoknál a súlyegységre eső hosszt. A leggyakrabban használatos számozások a következők: a lyoni számozás, amelynél [ÁBRA], ahol 1 grain = 0,0331 gr.; ennél a matringban levő szál hossza 500 m. A torinói számozás, amelynél [ÁBRA]; ennél a súlyegység a fél gr., a matringszál hossza 450 méter. Az internationális számozás, melynél [ÁBRA]; ennél a súlyegység a tizedgramm, a matringszál hossza 1000 m.
A selyem hámtalanítása. A nyers S. (écru) fénytelen, ha azonban erről a gummiszerü anyagot eltávolítják, fényes és lágy tapintatuvá válik, s ekkor ezt hámtalanítottnak (cuite) mondják). A hámtalanításnál átlag 30%-ot veszít a S. súlyából s eljárása a következő: az organzint vagy trámát 90 °C. foku szappanfürdőben, pálcákra akasztva 1/2 óráig kezelik, azután pedig spárgából készült ritka szövésü zsákba teszik, és 1-2 óráig szappanfürdőben főzik és langyos vizben öblítik. Sokszor a S. jellemző fényét kevésbbé kedvelik s ilyenkor a hámtalanítást csak félig végzik el, illetőleg a szappanlében való főzést elhagyják. Az ilyen S. lágy lesz ugyan, de bágyadt fényű (micuite). A hámtalanításnál előállott súlyveszteség pótlásául a S.-et mesterségesen súlyosbítják, s ezt főleg a sötét szineknél, de leginkább a fekete szinnél oly nagy mértékben végzik, hogy a súlynövelés a S. súlyának 100-300%-át is teszi. Az ily súlyosbított (chargé) S. igen fénytelen és csekély tartósságu, mégis sokszor divatos.
[ÁBRA] 4. ábra. Szakálképező farkas alaprajzban.
Fésűs-Selyem (floret vagy chappe). A penészfoltos és átrágott gubók, valamint a S. lefejtésénél s fonásánál előállott öszes hulladék teszi a fésüs-S. nyers anyagát. Hogy a S.-hulladék szálai szabaddá és rendezhetővé váljanak, a gummiszerü kötőanyagtól szabadítandók meg. E célt legegyszerübben lassu rothasztással érik el. A hulladék-S.-et vermekbe, avagy nagyobb kádakba helyezik, langyos vizzel leöntik s ezután gőzbevezetéssel a hőfokot 60-70 °C-ra emelik. E hőfoknál csakhamar előáll az erjedés. Két napi hathatós erjesztés után csökkentik a hőfokot s ezzel az erjesztést lassítják. Időszakonként próbát vesznek ki, hogy meggyőződjenek róla, vajjon a gummiszerü anyag teljesen fel van-e már oldva vagy sem. A rothasztás után hathatós mosásnak vetik alá az anyagot, még pedig először meleg szappanlében, azután pedig meleg vizben s végre kiszárítják. A kiszáradt anyagot szappanlével permetezik s ezután a gubók szétbontását a szövegábrán jelzett géppel végzik. Enneél a széttépendő anyagot a lassan forgó b etetőhenger s c köpeny fogva tartja, a d fődob pedig farkas módjára bontja. A még fel nem bontott részeket az f a kártoló gép módjára lazítja. A felbontott és lazított szálak a d fődob tűi közé illeszkednek, ahonnan időszakonként, vagyis ha a tűk már teljesen megteltek, kézzel, vagy az o és i hengerpárral szedik le. A bontott anyag ezután a melléklet 3. és 4. ábráján előtüntetett szakállképző farkasra jön. Ezen gép fődobján (a) a tű s lécek nagy közökben vannak elhelyezve. A c, d, r és f etetőkészülék az anyagot erősen tartja, az a dob tűs lécei belekapnak az anyagba s magukkal ragadják. Ha a fődob megtelt, megállítják a gépet és minden tűsor mentiben elszakítják a bundát. A bunda apróbb részeit szakállnak nevezik. A szakáll különböző hosszaságu szálakból áll. A rövid szálakat rendszerint fésüléssel szokás eltávolítani, de hogy a szakáll fésülhető legyen, csapdába fogják, ugy amint ez a melléklet 5. és 6. ábrája mutatja.
[ÁBRA] 5. ábra. A szakál befogása.
A csapdákba fogott szakállakat a melléklet 7. ábráján látható gépen fésülik. Ennél a gépnél a csapdákat az a asztalra erősítik, amely lassan vezeti a fésülendő anyagot tűs lécekkel borított fésülőhengerek alá. Ilykép a szakáll szabad végét fésülik ki; ezután a kifésült részét fogják csapdába, s ezt erősítik a fésülőgép asztalára és az előbb fogva tartott részét fésülik. A kifésült szakállak további feldolgozása azonos a gerebenezett len, illetőleg a fésült gyapju feldolgozásával. Első sorban szalaggá egyesítik a szakállakat, ezután nyujtógépen többszörösen egyesítik és nyujtják. A nyujtógépek részint tűs-lécesek, részint tűs-hengeresek (l. Fésüs-gyapjúfonás). Nyujtás után néhányszor a Fleyer-rendszerü előfonógépeken kezelik (l. Pamut), s végre szelfaktoron v. gyűrüs orsóju fonógépen megfonják (l. Fonás). A fésülésnél nyert kócot újból szakállképző farkason kezelik, s ilyképen nyert kurtább szakállakat hasonló rendszerü, de kisebb méretü gépeken fésülik. A fésült szakállak feldolgozása az előbbi módon történik. A fésüs S.-fonalakat floret- és chappe-fonalaknak nevezik. Ezeket leginkább cérnára használják s hogy simábbak legyenek, perzselni is szokás őket.
[ÁBRA] Gubóbontó-gép.
S.-szövés. S.-nél a kötések összes válfaja alkalmazást nyer, nevezetesen az alapkötések és a mintás, ábrás kötések. Legnagyobb mértékben alkamazzák a vászonkötést, amelyet S.-nél tafota-kötésnek is neveznek. Ezen kötéssel készült áruk igen változatos elnevezést nyernek. A könnyü és ritka szövésüt béléstafotának, a tömöttebbet ruhatafotának (marcellin), s ha igen fényes a selyem, lustoinnek mondják. Oly esetben, amidőn a vetéshez többszörös fonalat használnak, vagyis a szélességirányban bordás a szövet, grosnak (gros de Nayle, gros de Luise stb.), mig ha a láncfonalat veszik többszörösen, tehát hosszirányban bordás a szövet, turquoisenak mondják, a bodros felültetüt pedig kreppnek. A sávoly kötés csekélyebb mértékben lel alkalmazást, s leginkább bélésnek való áruknál használják. A három fonalas sávolyt croisénak, a négy fonalas kettős sávolyt batáviának, a fél-S. sávolyt (pamutvetüléküt) sergnek mondják. A fénylő kötés leginkább pamutvetéssel készül; a hét fonalast satin merveilleuxnek, a nyolcfonalast satin- v. atlasnak nevezik. A mintás kötéseknek minden faja szokásos, s ezek elnevezése igen változó; használják a nyüstös mintát, a damaszk, jaquard mintázást, továbbá a brochirozott és a lancirozott mintákat. S-ből igen sok láncbársony készül részint egyszerü, részint mintázott alakban, és v. metszett v. hurkos kivitelben. Használatos végre a gaze nevü fonatos kötés is. A mintás árukat, a bársony- és gazeszöveteket rendszerint kézzel szövik, sőt a tömöttebb vászon és sávolykötésü szöveteket is. A szövőgépeket csak ritka szövésü és kevésbbé jó minőségü áruknál alkalmazzák. A S.-szövetek csinozását lásd Csinozás alatt.
[ÁBRA] 6. ábra. A befogott szakál.
A Selyem fehérítése. A selymet a kénes kamrában fehérítik, ha mint tiszta fehér selymet adják el, v. ha világos szinüre akarják megfesteni. A souple-S. olyan S., melyről a S.-enyvnek csak egy részét oldották le. A souple-selymet következőleg készítik: a selymet előbb igen gyenge szappanoldattal melegítik, azután híg királyvizzel fehérítik, kénezik, igen híg borkőoldattal forralják (assouplissage) s vizzel mossák. A vad-selymet (p. tussah-helymet) hidrogénszuperoxiddal fehérítik. - L. még Leforrázott selyem.
Festése. A selymet túlnyomóan kátrányfestékekkel, minden előleges pácolás nélkül festik, azonban bizonyos segédanyagokat adnak a festékesbe. A S.-nek a megfestéséhez csak kevés gép kell. A természetes festőanyagok közül a következőket használják a S.-festészetben: az orseillet, az orleánt, a kurkumát, katechut és a kékfát. Ez utóbbi kettő nagy szerepet játszik a fekete S. előállításában. Az eljárás a következő: A selymet kifőzik és hidegen pácolják; a pác áll bázikus kénsavas és faecetsavas vas keverékéből; a pácolt selymet kifestik olyan kékfaoldatban, melyhez még kevés sárgafa kivonatát is tettek; a festett selymet szappant tartalmazó kékfafürdőbe teszik s végül olajjal aviválják. Hogy a S. festés után súlyos legyen, többször egymásután felváltva majd hidegen, majd melegen bázikus ferriszulfátoldatokban, sósavtól savas ferrociankáliumoldatokban és katechuoldatokban kezelik, melyek néha ónkloridot is tartalmaznak. A kifestés kékfakivonatban történik. Az ily módon készített fekete S. igen súlyos és térfogata is nagy, tartóssága azonban csekély. A S.-nek kátrányfestékkel való megfestése többnyire igen egyszerü, mivel a S. a legtöbb kátrányfestéket igen könnyen felveszi. A selymet langyos melegen, igen gyakran kénsav v. ecetsav által savas oldatban, szappanfürdőben v. gyengén megsavanyított szappanfürdőben festik. Előnyösen felhasználhatják itt azt a szappanoldatot, melyet a nyers S. kifőzésénél nyernek s mely a S. enyvét (a szericint) tartalmazza (szericinszappan). A festett selymet rendszerint csinozzák. A selymen látszanak legjobban a kátrányfestékek kiváló tulajdonságai, t. i. szinpompa, esetleg a fluoreszcencia (p. az eozineknél) stb.
[ÁBRA] 7. ábra. Selyemfésülő gép.
A S.-iparban legeül áll Franciaország (l. o., VII. kötet 530. old.). Nagy-Britannia 1894. közel 2 millió kg. nyers selymet vitt be. 1890. fennállott: 623 gyár 11 464 mekanikus szövőszékkel. A bevitel felülmulja a kivitelt. Olaszországban (l. o., XIII. köt. 385. old) a S. -hernyótenyésztés 585 000, a gyártás 172 356 embert foglalkoztat. A nyers S.-termelés a petebetegség miatt csökkent, az utóbbi évekből vett tiz évi átlag 3,13 millió kg. 1890-ben 5246 község foglalkozott S.-iparral, és pedig 1 534 849 orsóval. Svájc átlag 2,6 millió kg. nyers selymet visz be és 120 millió frank értékü S.-gyártmányt visz ki. 1892. működésben volt 4300 mekanikus szövőszék, 700 kézi Jaquard- és csekély számu bársonyszövőszék. Az orsók száma a 25 szövődében 85 342-re rúg. Németországban Krefeld a S.-ipar középpontja. A behozatal 1891-ben 32,4, a kivitel pedig 1891-ben 128,9, sőt 1890-ben 166,3 millió márkára rúgott. Ausztriában, l. az egyes tartományoknak ipari kimutatását. Magyaroszágon, l. a. Selyemhernyó cikket. Észak-Amerikában 1890. 472 gyár állott fenn, 51 millió dollár befektetéssel és 50 913 munkással, 1 254 798 orsóval és 22 569 szövőszékkel 50,9 millió dollár értékü selymet dolgoztak fel 87,3 millió értékü S.-portékává.
S. (sericum) a botanikában, l. Növényselyem. - S. a halászatban, a kötésnek használt gyékény finom háncsa; a Balaton mentén pedig az eresztő háló tulajdonképeni hálója.
v. pozsonyi alma (növ.), az almának termesztett fajtája. Lippai a Pozsonyi Kert III. 331. old. ismerteti: «Jó borízü leves, öreg hosszukás, szép piros, néhunt sárga sujtások vannak rajta, alkalmas ideig eltart.» L. alma.
l. Bársony.