l. Házi nyúl.
az organzin- és trámaselyem fonásánál használt orsó, l. Selyemfonás.
tiszta rongyanyagból, leginkább pamutból készült vékony papiros, amelynek vastagsága 0,01-0,03 mm.
(növ., cirok Diószegiéknél, mézfű Brassainál, Holcus L.), többnyáréltü pázsitfü, kalászkája fehér v. halványlila, apró, kétvirágu, az alsó virága termékeny, szálkátlan, a felső csak himes és hátán szálkája van. Hazánkban 2 faja terem. A H. lanatus L. (l. az ábrát) gyepes, taracktalan; gyökere bojtos, levele puhaszőrü, kalászkája halavány lila, szálkája apró, horgas. Kissé nedves vagy tőzeges réten terem, sok széna lesz belőle, de a takarmányértéke nem nagyon nagy. A H. mollis L. tarackol, kalászkája sápadt-zöld, szálkája térdelt, hosszabb, csak a csomói szőrösek. Homokon erdőben terem, hazánkban elég ritka.
[ÁBRA] Selyemperje virágzata.
[ÁBRA] Selyemperje kalászkája külön két virággal.
l. Selyem.
(állat), általában azok a szövőlepkékhez tartozó lepkefajok, melyeknek gubói használható selymet szolgáltatnak. Ilyenek mindenekelőtt a selyemlepke (Bombyx mori L.), amelynek tenyésztése leginkább dívik (l. Selyemhernyó), továbbá az Asszamban élő Bombyx religiosae, az É.-amerikai és tölgyfán élő Attacus Polyphemus, a japáni selyemszövő (A. Jamo-mai), melyet 1862. hoztak Európába, hernyója tölgyfán él; a bálványselyemszövő (Satrania Cytnhia), melynek hazája Japán és Khina, Európában 1854 óta tenyésztik, hernyója bálványfán, ricinuson és másokon él.
1. Kis-S. (Klein-Schelken), nagyközség Nagy-Küküllő vármegye bólyaberethalmi j.-ban, (1891) 1804 német és oláh lakossal. - 2. Nagy-S. (Markt-Schelken), nagyközség u. o., (1891) 1604 oláh és német lakossal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Jelentékeny házi ipara van, l. Házi ipar.
(állat, Bombycina, fonó vagy szövő lepkék), a nagy lepkék egyik csoportja. Testük szőrös és vastag. Csápjaik a nemek szerint fésüsek, illetőleg a nősténynél fonalformájuak. Szárnyaik szélesek és nyugváskor rendesen házfedélszerüen összehajthatók. Hernyóik szőrösek, tizlábuak, jól kifejlődött fonómirigyekkel és finomabb vagy durvább szálu gubót készítenek, melyben bábbá alakulnak át. Mintegy 2000 faja ismeretes, melyek közül hazánkban 300-féle található. Nevezetesebb családok: Lithosidák, Liparidák, Euprepiadák, Notodontidák, Bombycidák, Saturnidák, Psychidák, Cossidák, Hepialidák stb.-félék. Lásd még Selyemhernyó, Selyemszövők.
Péter (Ilosvai), versszerző a XVI. sz.-ban, virágzott 1548-74. Életéről keveset tudunk. 1548. minden valószinüség szerint iskolamester volt Nagy-Idán, a Perényiek birtokán. Itt fejezte be Nagy Sándorról irt verses historiáját, a végső strófák kezdőbetüi szerint: cecinit Petrus in Idar (énekelte Péter Ida[ro]n). Toldy Ferenc e versfejekből Idari Péter nevet olvasott ki s utána jó ideig ez a név szerepelt a Nagy Sándorról szóló históriás ének szerzőjéül. Azonban az in szócska nem fordítható i-val, Idar nevü helynév pedig nincs, másfelől a régi versfejekben a név olykor előbb befejeződik, mint a vers s akkor a végső strófák kezdőbetüi nem adnak értelmet, úgy hogy itt sem volna az r számítandó. Ezért a fenti versfő igy magyarítható: Énekelte Péter, Idán. S később, úgy látszik, megunta a helyhez kötött tanító foglalkozást, s inkább vándor lantos deákká lett. 1564 aug. Szatmáron, 1568. Szántón, 1570 nyarán Kusalkőben (Szilágy) fejezte be egy-egy művét. Műveiből jelentékeny tanultság és a klasszikai és keresztény irodalomban jártasság tetszik ki. Históriás énekeket és dogmatikus verseket szerzett. Fennmaradt művei: Historia Alexandri Magni (Nagy Sándor története) 6 részben, 1548-ból, legterjedelmesebb műve, 2828 sor. Forrása Curtius volt. Négy kiadása közül a legrégibb 1574-ből való. A nagy Szt. Pál apostolnak életéről és haláláról szép história a szentirásból. Három részben, 1564-ből, Szatmáron kelt. Szintén 4 kiadás: 1574, 1577, 1579 és egy év nélkül. Sokféle neveknek magyarázatja (a keresztnevek jelentései, versekben), 1568. irta Szántón (Abaúj), Turi Pál szántói ref. lelkész leányának keresztelőjére, akkor S. tán iskolamester volt Szántón. Ptolomeus királynak historiája (vallásos tárgyu), szerzette Kusalkőben. Első ismert kiadása 1588. s még kettő a XVI. sz.-ból. Utolsó műve: Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedetiről és bajnokságáról való história. Irta 1574., Szilády gyanítása szerint Nyalábvárban. Perényi István ugocsai főispánnak ajánlta. Mindössze 101 négysoros versszak, de S.-nek és talán az egész XVI. sz.-nak legnevezetesebb költői műve azon okból, mert ez tartotta fenn a Toldi-mondát. A műnek csak ily anyagértéke van (még pedig igen nagy) költői értéke rendkivül csekély; sem alkotás, sem kidolgozás tekintetében nem tartozik a század jobb művei közé. Az egész mese inkább adatok szervetlen halmaza; S. előtt egy régibb szerkezet állt, melyet nem ronthatott el egészen, s egyes részletekben még szépen látni a régibb változat erejét S. átdolgozásában is. 1574 óta sok kiadása jelent meg, még 1861-ből is van új lenyomat. Nem költőibbek Nagy Sándor, Pál apostol és Ptolomeus történetei sem, melyek mint latin prózai munkákat szednek versekbe, józanul ragaszkodnak a történeti adatokhoz és gondosan kerülnek minden mondai, tehát költői elemet. S. műveit új kritikai kiadásban együtt találjuk a Régi magyar költők tára IV. kötetében, Szilády Áron értékes jegyzeteivel. Általán S.-ről való mai tudomásunk Szilády kutatásain nyugszik. Ugyan ő adta ki Toldi Miklóst az Olcsó könyvtárban is bevezetéssel 1882. S. 1548 előtt is irt már egy éneket Nagy Sándorról, 1548-1564 közt több éneket «A próféták, királyok s vitézek dolgáról». Cyrusról és Nebukadnezárról is irt 1564 előtt. Nevét Ilosvai Péter alakban a Nagy Sándor története végső szakában maga irja; a Toldi versfejeiben latinosan Petrus Ilosvanust ir; mig több versfőben: Sericeus Ilosvanust; ez utóbbit lefordítva, kapjuk a S. nevet. V. ö. Szilády Áron jegyzeteit a Régi magyar költők tára IV. kötetében.
Lőrincihez tartozó puszta Nógrád vármegye sziráki j.-ban, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral; nagy cukorgyára van, mely évenként 4-500 000 q répát dolgoz fel; a munkások száma 280.