római család, egy patriciusi és több plebejusi ággal. Ez utóbbiak közt kiemelendők a Gracchusok (l. o.).
(Sempthe), nagyközség Nyitra vármegye vágsellyei j.-ban, (1891) 1748 tót és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Régi könyvnyomdáját Bornemissza Péter evang. lelkész és szuperintendens 1573. állította fel s 1579-ig ezt saját munkái kiadására használta; innen azonban elűzetvén, 1579. Detrekőre szállította nyomdáját.
-család. Birtokait első ősük, Frank, Béla királytól nyerte 1247. Ivadékai az abaújvári és sárosi ágra szakadtak, közülök említésre méltók: Tamás, Frank fia, szepesi várnagy, s mint ilyen e vidéknek nagy jóltevője lehetett, s méltó volt arra, hogy képe a szepesi falfestményen szerepeljen királya társaságában 1317. János és László Demeter fiai. Utóbbi mint a király főpohárnoka 1396. esett el a nikápolyi csatában, és Zsigmond a holtak érdemét is az élőknek tudva be, fivérének 1397. pallosjogot, 1401. szintén neki és ivadékainak nemesi címert ad. Ferenc, János fia, Demeter unokája, a husziták ellen és Gálszécsi Miklós kiszabadításában szerzett magának királyi jutalomra méltó érdemeket. - János 1421. a cseh háboruban kitüntetvén, Zsigmond király által az eddigi javakban megerősíttetett. - Ferenc 1503. kamarásmester, 1513. sárosvármegyei főispán, 1526 után I. Ferdinánd pártjára állott, 1530. a királyi hadak vezére Horvátországban. - Pál Thököly felkelésének részese, 1669. hűtlenség miatt birtokait elvesztette. - András 1778. mint királyi biztos tagja volt a három bánsági vármegye visszacsatolására kiküldött bizottságnak, majd Torontál vármegye alispánja, 1786. királyi táblai ülnök, később a hétszemélyes tábla birája, 1789. az udvari kancellária tagja, 1791. a császári birodalmi kamara tanácsoa, 1797. Ugoca vármegye főispáni helyettese, 1803. ugyane vármegye valóságos főispánja, 1802. királyi személnyök, 1807. Abauj vármegye főispánja, 1808. kamarai elnök, megh. 1814. - Pál 1750. Abauj vármegye főispánja. - Albert 1848. Abauj vármegye főispánja. - Lajos 1848. ugyane vármegye alispánja.
S. Andor, nagybirtokos, a tudomány nemeslelkü pártolója, szül. Kassán 1833 dec. 22. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után Magyar-Óváron a gazdasági akadémián tanult, onnan a hohenheimi gazdasági intézetre ment, hol gazdasági tanulmányait befejezte. Ezután több hollandi és németországi mintagazdaságot tanulmányozott. Nagy terjedelmü birtokát bérbe adva, 1866. Pestre jött lakni. Ezen időtől kezdve a tudományoknak szenteli egész idejét és gondját. Különösen a természettudományok iránt érdeklődik s ezek közül az ásványtan kedvelt foglalkozása. Számos nagyobb utazása is összeköttetésben állott kedvelt tudományával. Különösen a muzeumi ásványgyüjteményt részesítette bőkezü adományokban, melyek következtében a magyar nemzeti muzeum ásványtani gyüjteménye jelenleg a világnak első gyüjeményei közé tartozik. 1882. a herceg Esterházy-féle hires ásványgyüjteményt vette meg 10 000 frtért, két évvel később a Beranget-féle gyüjteményből 6000 forintért vásárolt ásványokat, melyek között különösen számos ritka délmagyarországi ásvány van. 1885-ben 17 000 forintért vette meg a Fauser-féle gyönyörü ásványgyüjteményt s egyéb gyüjteményekből is szerzett meg értékes darabokat. 1884. a geologiai intézet számára vette Coquand francia tudós gyüjteményét, amint egyébként tetemes áldozatokat hozott az intézet kémiai laboratoriuma számára, melyet eszközökkel szerelt fel. A nemzeti muzeum részére megszerezte Baumhauer, Braun és egyéb gyüjtők meteorit-gyüjteményeit, ugy hogy jelenleg ez irányban Magyarországé a leggazdagabb gyüjtemények egyike. Szaktudományából néhány előadást tartott A meteoritokról, A braziliai apatitról, A nemzeti muzeum meteoritgyüjteményéről stb. S. nagyobb költséget okozó természettudományi kutatásokat több ízben támogatott, igy p. Entz Gézának a protozoákra vonatkozó művét, Inkey Béla: Nagyág bányászatának leirását, Herman Ottó: Halászat könyvét és madártani munkája megirását nagyobb összegekkel segélyezte. 1889. a magyar tudományos akadémiánál 100 000 frtot tűzött ki 10, a hazai tudományra vonatkozó munka megirására. Legújabb időben a geologiai intézet házának építését és az Eötvös-kollégium felállítását nagyszerü adományai által tette lehetségessé. S. a m. tud. akadémiának tiszteleti tagja 1882, igazgató tanácsi tagja 1890 óta. A király 1896 jun. 9. a Szt.-István-rend középkeresztjével tüntette ki.
Frnzn., egykamrás, egy irányban sem szimmetriás, nagy likacsu, mészállományu. A felületet térdalakuan meghajtott léc díszíti. A nyilás hasadékszerü. Egyetlen neme a fiatalabb harmadkoru S. lamellata Frnzn.
(ásv.), ólomszulfostibit (Pb7Sb6S16), Sipőcz elemzése szerint: ólom 53,16%, antimon 26,90%, kén 19,42%, vas 0,10%. A jamesonit ásványhoz összetételre nézve igen közel áll, különben pedig a plagionithoz igen hasonló. Egyhajlásu rendszerbeli apró táblás, szürkés kristályokban galeniten, diaforit, szfalerit, bournonit és vaspát társaságában terem Felsőbányán, ugyszintén Radnán. Krenner tanár irta le és Semsey Andor tiszteletére nevezte el.
(ejtsd: szemür), S.-en-Auxois, az ugyanily nevü járás székhelye Côte-d'Or francia départementban, 57 km.-nyire Dijontól, az Armançon és Yonne alkotta félszigeten, vasút mellett, (1891) 3908 lak., mekanikai műhelyekel, messzelátókészítéssel; nyilvános könyvtárral (15 000 köt.), geologiai, régészeti és képgyüjteményt magában foglaló muzeummal; 1842. alapított történet- és természettudományi társulattal; érdekes XIII. sz.-beli Nôtre-Dame-templommal és egy ugyanazon időből való, négy toronnyal ékesített kastéllyal. V. ö. Ledeuil, Notice sur S. (1879 és 1884).
a latin senior (idősb) rövidítése.
(lat.), hatlábu, jambusos három méretü vers.
(lat.), a senatus (l. o.), újabb értelemben az államtanács (l. o.) tagja.
(lat.), a régi rómaiaknál a politikai ügyek igazgatására hivatott állami testület. S.-nak nevezték, mert öregebb polgárokból állott (vének tanácsa). Tagjai voltak eredetileg a patres gentium, vagyis a politikai családok fejei. A tagok száma eredetileg 100 volt, mert ennyi Ramnes-féle gens létezett; a Luceres kisebb joguak (minores gentium) voltak és a S.-ban üléssel és szavazattal nem birtak. Később a Ramnes és a Tities (Quirites) törzsnek egyesülése után a tagok száma 200-ra, s midőn a harmadik, a Luceres-törzs politikai egyenjoguságot nyert, 300-ra emelkedett. A Ramnes-törzshöz tartozó tiz első gens fejei decemprimi néven a S. első rangu tagjai voltak. Idővel a plebejusok is bejutottak a S.-ba; a patriciusi szenátorokat patreseknek, a plebejusi szenátorokat conscriptinak nevezték, minthogy ezek a cenzus által jöttek a S.-ba; később ez a különbség elenyészett, mert a tagság alapja a patriciusoknál is a cenzus lőn. Bizonyos szenátorokat pedariinak nevezték, aminek értelme iránt a nézetek eltérők. Szemben a magisztrátusokkal, kiknek volt ugyan indítványozó és ellenmondási joguk (jus referendi és jus intercedendi), de szavazattal nem birtak, a valóságos szenátorokat senatores, quibus in senatu sententiam dicere licet nevezték. A cenzus alapján a kinevezés tulajdonkép öt évre történt, t. i. a legközelebbi cenzusig, tényleg azonban holtiglan, mert az egyszer kinevezettet csak különös okok miatt lehetett mellőzni. A principes alatt a S. egyenesen törvényerővel biró rendeleteket adhatott ki s azokat S. consultumoknak (l. o.) nevezték.