Alajos, a kőnyomás föltalálója, szül. Prágában 1771 nov. 6., megh. Münchenben 1834 febr. 24. Eleinte a szinészettel és tollforgatással próbálkozott, majd pedig nyomdát nyitott. Pénzzavarai arra késztették, hogy valami olcsóbb nyomtatási módszeren törje a fejét; igy találta föl a domboru meg a homoru rajzolatu kőről való nyomtatást, a további kisérletezést azonban szegényes helyzete nem engedte meg. Később testvéreivel, S. Teobalddal és Györggyel meg Gleissner udvari muzsikussal társult. 1799. találmányát eladta az offenbachi André zeneműkereskedőnek, s 1800. ő maga is Offenbachba költözött. A következő évben már Bécsben találjuk, ahol a hangjegynyomást gyakorolta. Csak 1806. sikerült S.-nek, hogy Münchenben testvéreivel együtt kémiai kőnyomdát alapítson, ami aztán csakhamar föl is virult. 1809. az időközben térképnyomtatás céljából alapított királyi kőnyomdának lett a felügyelője. 1826. föltalálta a mozaiknyomást (l. o.), s 1833. a vászonra való olajnyomást. Szakirodalmi munkája: Lehrbuch der Lithographie (München 1818). V. ö. Nagler, A. S. und Simon Schmidt als Rivalen (München 1862); Pfeilschmidt, A. S. (Drezda 1877).
(lat.), öregkori elgyengülés, l. Aggkór.
Ignác, regensburgi püspök, született Bärnauban (Felső-Pfalz) 1818 jul. 13. Tanulmányait Bambergben és Rómában végezte, ahol bölcsészeti és teologiai doktor lett. Pappá szentelték 1842 márc. 19. Tanár volt az eichstätti szemináriumban, 1858 óta regensburgi püspök. Vezérszerepet visz mindama mozgalmakban, amelyeket a bajor egyházpolitikai helyzet előidézett. Nem kerülte ki figyelmét a szocialista mozgalom sem, már 1869. kelt pásztori levelében rámutatott a veszélyekre és az azokat elhárító eszközökre. Egyházmegyéjébe behozta a római rituálét, amivel az egyházi szertartásokba egyöntetüséget hozott létre. Aranymiséjét 1892. mondotta.
(lat.) a. m. aggastyán.
Károly Frigyes Ferdinánd, német geologus, szül. Möhrában 1810 febr. 28., megh. Eisenachban 1893 márc. 30. Tanulmányozta a teologiát és a természettudományokat, 1843. az eisenachi erdészeti iskolában a természettudományok tanára lett s ott működött haláláig. Munkái: Lehrbuch der forstlichen Gebirgs- und Bodenkunde (Jena 1847, 2 köt.); Lehrbuch der forstlichen Naturkunde (u. o. 1856-57, 3 köt.); Der Erdboden nach Entstehung, Eigenschaften und Verhalten zur Pflanzenwelt (Hannover 1888). Továbbá ő dolgozta ki a Lennis-féle Synopsis (u. o. 1875-78) mineralogiai és földtani részét.
1. az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye, a Wilde Adler és vasút mellett, (1890) 3678 cseh lak., gyapju- és lenszövéssel, papiros- és sörgyártással, nagy kastéllyal. - 2. S., város Frankfurt porosz kerületben, a Fekete-Elster és vasút mellett, (1890) 3912 lak., sör- és pezsgőborgyártással, gőzmalommal, üveghutával.
(portug., spany. senor, ejtsd: szenyor), a. m. úr, parancsoló; senhora (senora), úrnő.
(Sinigaglia), kikötőváros és püspöki székhely Ancona olasz tartományban, az Adriai-tenger partján, a Misa torkolatánál, vasút mellett, (1881) 6634, mint község 22 499 lakossal, egy kastéllyal, nagyon látogatott tengeri fürdővel és halászattal, cukorfinomítással, selyemfonással, gabonakereskedéssel, több jótékonysági intézettel. Kikötőjének hajóforgalma évenkint mintegy 800 hajó 20 000 tonna tartalommal. S., az ókori Sena Gallica, alapítói a galliai senones voltak. 283. lett római gyarmattá. Pompejus a Marius és Sulla közti polgárháboruban lerombolta. S. IX. Pius pápa szülővárosa.
(lat.), öreges; senilitas, aggkori gyengeség.
(Sinnius), a Po di Primaro jobboldali, 80 km. hosszu mellékfolyója Ravenna olasz tartományban. Az etruszk Apennin É-i oldalán ered és a Valle di Comacchióba torkollik.