(Cernay), város Felső-Elzász elzász-lotaiai kerületben, a Thur és vasút mellett, (1890) 4375 lak., vasöntéssel, pamutfonással és szövéssel, gépgyárral; régi erődítményeinek maradványaival. D-re tőle van az u. n. Ochsenfeld, kavicsos síkság, amelyen 1634 márc. 3. Weimari Bernát a Károly herceg vezérlete alatt álló lotaiaiakat megverte.
vagy senyvedékfű (növ.), l. Fekélyfű.
(kis-sennyei báró és gróf), Vas vármegyéből eredő nemes család, melynek első ismert őse Gersz comes a XV. sz.-ban. Nevezetesebb tagjai: Sándor, aki 1487. a törökökön nyert diadaláért Ernő főhercegtől arany billikomot nyert. - Pongrác, 1593. Báthory erdélyi fejedelem főudvarmestere, 1595. tanácsos úr. 1601. Rudolf király érdekében agitál és e miatt börtönbe kerül, de jutalmul királyi tanácossá lesz. 1605-6. Rudolf hadainak fővezére Bocskayval szemben. 1606. bárói rangot nyert. - István, 1621 okt. 21. bosznia, 1623. váci püspökké lesz; 1628. a veszprémi, majd 1630. a győri egyházmegyét nyeri el. Meghalt 1635 okt. 22. - Sándor, királyi tanács- és fő komornokmester, később szatmári kapitány. 1640. még életben volt. Ő szerezte meg királyi adomány útján a család zemplén vármegyei birtokait. - István, 1652 óta esztergomi kanonok, 1656. pécsi választott, 1659 után pedig veszprémi felszentelt püspök. Meghalt 1687. - László, szül. 1632 máj. 6-án. 1648. a jezsuita-rendbe lépett; Grazban és Nagyszombatban tanított, ez utóbbi helyen zárdafőnök is volt. Mint tartományi alfőnök halt meg 1702. - Pongrác, 1706. Ung, Zemplén és Szabolcs vármegyék felkelő nemességének vezére. - István, aranysarkantyus vitéz, 1688. királyi adományt nyert, később II. Rákóczi Ferenc kancellárja lett, Munkács kapitánya és Szabolcs vármegye főispánja. - Imre, cs. és kir. kamarás, a Pálffy-ezredben ezredes, 1767 jan. 27. Imre és Borbála nevü gyermekeivel grófságot nyert. Meghalt 1774. Fiával kihalt a grófi ág. - János, cs. és kir. kamarás, 1820. hitbizományt alapított. - Pál (l. o.). - István, szül. 1857-ben, Lajos báró fia. Tanulmányai befejeztével katonai szolgálatba lépett és a 8-ik huszárezredben hadnagyi rangot nyert. 1887 óta országos képviselő nemzeti párti programmal. - Béla báró, a főrendiház tagja, szül. 1865., Pál báró fia. 1890-ben egybekelt Nádasdy Julia grófnővel.
S. Pál, báró, királyi tárnokmester, szül. Budán 1824 ápr. 24-én, megh. 1888 jan. 3-án. Atyja S. Károly császári és királyi kamarás, anyja Nádasdy Erzsébet grófnő volt. A jogi tanulmányokat Kassán végezte; ezután 1841. Zemplén vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, egy év mulva vármegyei tiszteletbeli főjegyző, ahonnan a magyar királyi helytartótanácshoz titkárnak neveztett ki. E hivatalt csakhamar (1846) a magyar királyi udvari kancellária tiszteletbeli elnöki titkárságával cserélte fel, közben elnyerte a kir. kamarási méltóságot is. 1847-48-iki országgyülésen mint Zemplén vármegye első követe vett részt s az országgyülés több ülésén mint a legitimitás híve emelt szót. 1848 okt. lemondott. Az alkotmányos harc ideje alatt s ennek leveretése után a magán életbe visszavonulva élt s a közügyekkel csak annyiban foglalkozott, hogy neki is része volt azon emlékiratok szerkesztésében, melyeket a konzervativ párttagok időközönkint a király elé terjesztettek az 1848 előtti alkotmány visszaállítása érdekében. 1853 márc. 16-án a magyar tudományos akadémia igazgatótanácsának tagjává választották. 1860. az októberi diploma kibocsátása után ismét a közélet terére lépett s mig a provizorium korszaka be nem következett, a m. kir. helytartótanács alelnöke volt. A provizorium alatt ismét visszavonulva élt 1865 juliusig, amikor magyar királyi főtárnokmesterré neveztett ki, mint ilyen, a nádori szék betöltetlen maradván, a magyar királyi helytartótanács elnöki tisztét is viselte. Politikai álláspontjánál fogva, mely szerint az 1848-iki alkotmány ellen foglalt állást, az alkotmány visszaállításakor 1867 febr. 17. a tárnoki méltóságról lemondott s ekkor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki s előbbi állásának címét is megtartotta s ezután is tevékeny részt vett az országgyülési tárgyalásokban, többször felszólalva, különösen valahányszor a konzervativ párt és a kormányférfiak hazafias érzelme kétségbevonatott (1866 ápr. 18-iki felsőházi ülés, 1875 jan. 29-iki képviselőházi ülés). A korona bizalmát később is megtartotta, sőt 1877., midőn februárban Tisza Kálmán lemondott, kormányalakítással is megbizatott, de nem sikerült azt összehoznia. Ezután egy időre tüdőbaja miatt visszavonult a politikai élettől, de csakhamar ismét visszatért arra, midőn Pozsony város I. kerülete egyhangulag képviselőjévé választotta meg. 1885. a főrendiház elnökévé és országbiróvá neveztetett ki s e méltóságot viselte 1888 jan. 3-án bekövetkezett haláláig. V. ö. Életrajzát az Országgyülési emlékkönyvben, 1866-67 (arcképpel, Pest 1867); Halász S., Országgyülési Almanach (1887); Vasárnapi Újság 1888. évf., 2. szám.
Ágost, horvát regényiró, szül. 1838., megh. 1881-ben. 1869 óta szerkesztette haláláig a legjelesebb horvát szépirodalmi hetilapot a Vienacot (Koszoru) és nagy érdemeket szerzett magának a horvát szépirodalom emelése körül. Legjobb regényei: Az aranyműves aranya, melyet orosz, cseh, lengyel, olasz nyelvre fordítottak; Az aranygyermek; Diogenes; A parasztlázadás. Verses munkái sorában legkiválóbbak hazafias dalai.
l. Krétaszisztéma.
(ejtsd: szenon), város Vosges francia départementban, a Vosges-hegység Ny-i oldalán, vasút mellett, (1891) 4027 lak., pamutfonóval és szövéssel, amely a VII. sz.-ban alapított apátsági épületben van elhelyezve; templomában van Calmet történetiró síremléke.
(ol.) a. m. ha nem is igaz, jól el van találva. Idézet Giordano Bruno: Gli eroici furori (Páris 1585, II. rész 3. dialogus) művéből.
(spany.), l. Senhor.
(ejtsd: szan), az ugyanily nevü járás és érsekség székhelye Yonne francia départementben, a Vanne és Yonne torkolatánál, vasút mellett, (1891) 14 006 lak., jelentékeny bőrgyárakkal, mesterséges trágya-, különféle gazdasági eszköz-, borotva- és billiárd-készítéssel; nyilvános könyvtárral (15 000 köt.), régiséggyüjteménnyel és 1844. alapított régészeti társulattal. Jelentékeny épületei: a szt. Istvánról elnevezett, 1140. alapított gót székesegyház, 73 m. magas toronnyal, amelyben egy 15 000 és egy 14 000 kg.-os harang van, igen érdekes üvegfestményekkel, gazdag egyházi kincsekkel és belsejében több művészi vagy történelmileg érdekes emlékkel, aminők XVI. Lajos atyjának síremléke Coustoutól, 1334-ből való madonna-szobor, Restout egy festménye, Két S.-i érsek szobra stb.; továbbá az érseki palota, amelyben állítólag szt. Lajos egyedül autentikus képe látható, a Saint-Savinien-templom Róbert király idejéből való kriptával és a Saint-Pierre-le-Rond templom igen régi üvegfestményekkel; Cousin és Thénard báró szobrai. S. (Agendicum, későbben Senones) a gallusok hatalmas törzsének, a senonesnek volt fővárosa. Érsekek közül a kiválóbbak voltak Pierre Roger, a későbbi VI. Kelemen pápa, Duprat és Loménie de Brienne. 1140. itt tartották azon nevezetes zsinatot, amelyen Clairvauxi Bernát elátkoztatta Abélard tanait. V. ö. Montaiglon, Antiquités et curiosités de la ville de S. (1881); Mémain, S., hist. et descr. (1885).
(ol., ejtsd: szenzál) a. m. alkusz (l. o.).