(állat, Acerina Cuv.), a tüskeparás halak rendjének egyik neme a sügérfélék családjából. Hátúszói összenőttek. A kopoltyu elő- és főfedője tüskés. Koponyacsontjai gödrösek. Hasa és melle többé-kevésbbé pikkelytelen. Hazánkban két faja él, a közönséges S. (A. ceruna L.) s a Schrätzer-S. (A. Schraitzer H. K.). Az első a gyakoribb, 20-25 cm. hosszura nő; törzse rövid, összenyomott; orra tompa; háta és oldala olajzöld, sötéten pettyezett és foltos; háta és farkúszója pontsoros. Kiválóan a tiszta vizü tavakat szereti; árp. és máj. ívik s ilyenkor nagyobb csapatokba verődik össze. Ikráit köves helyekre rakja és ősszel a mélyebb vizekbe vonul vissza. Kisebb halakkal, rovarokkal és férgekkel táplálkozik. Húsa ízletes.
(ol., ejtsd: szeriózó), zeneelőadási műszó, a. m. komolyan, méltóságosan.
görög sziget, l. Szerfosz.
(Sar-Szabis, azelőtt Kes), középső Bokharának É-i vidéke, amelyet a Haszret-Szultán nevü hegylánc választ el a Szamarkand nevü középázsiai orosz tartománytól. D-en a Bajsszuntan hegylánc választja el a tulajdonképeni Bokharától. A Kara-darja és mellékvizei öntözik. Lakóinak száma mintegy 500 000, akik nagyobbára özbegek és földmívelők. Két megerősített városa; Kitab és Sar egymáshoz közel fekszik. S. azelőtt önálló khánság volt; 1868. Bokharával együtt részt vett az oroszok elleni háboruban; 1870-ben megszállották az oroszok, de azután átengedték Bokharának. Itt született Timur-Lenk.
kisközség Gömör vármegye rimaszécsi j.-ban, (1891) 975 magyar lak. Tőle Ny-ra hajdan vára volt, halmon. 1324. Rolan vagy Lorad (az Apuliából Kálmán király alatt bejött Rátolt ivadéka) a S.-i várat megszerezvén, utódai Lorántffyaknak neveztettek serkei előnévvel; Lorántffy György 1451. a várat Giskra cseh hadai ellen elvesztette. Hunyadi Mátyás 1459. visszafoglalván tőlük a várat, régi urainak visszaadá. A Lorántffy-család a várat a XVII. sz. első feléig birta, ekkor a Vay, czegei Was, Szilassy, Toldalagi és Kemény családok kezébe került egymás után. V. ö. Hunfalvy János, Gömör és Kishont vármegyék leirása.
az állati tetveknek a haj- vagy szőrszálakra ragasztott petéinek a neve.
(növ.), a Lydopodium Selago L. erdélyies neve; l. Korpafű.
(olasz. boccale), ivóedény, melynek rendesen födője is van, ezüstből vagy aranyból készül és domborműábrázolások meg drágakövek ékítik. A középori, kivált pedig a renaissance-kori ötvösség e fajta alkotásai legnagyobbrészt nyilvános gyüjteményekben őriztetnek.
(növ., Coenanthium), a fügének sajátságos, elzárt virágzata. Vacka bögre vagy jobban mondva üres körte módjára felfelé nő, végre a tetején ugy összeborul, hogy ott csak kis nyilása marad. Ez a füge belsejébe vezet, melynek oldalát, tulajdonképen a vacok belsejét, az apró és bezárt virágok, később az apró terméskék lepik el. A S. falazata éréskor jó ízü s ez a füge húsa, azaz álgyümölcse.
Lajos, zeneszerző, karnagy s legújabban az óbudai Kisfaludy-szinház megalapítója és igazgatója, szül. Losoncon 1855 máj. 13. Gimnáziumi iskoláit szülőföldjén, Rimaszombaton s Pozsonyban végezte. Atyja eredetileg az iparosi pályára szánta, melyen a felszabaduló legénységig vitte, 1875. az akkor megnyilt országos magyar királyi zeneakadémia hallgatói közé iratkozott be, hol Erkel F., Volkmann R. és Ábrányi K. voltak a tanárai. Beutazta kisebb-nagyobb művész- és zenetársulattal egész Európát; operai, operette-i s hangversenyigazgató lett Berlinben, Drezdában s más német városokban, mig végre visszakerült hazájába s előbb a kolozsvári nemzeti szinháznál s utóbb a budapesti népszinházban működött mint karmester 1885-ig. Ez állásától megválva, ismét külföldön járt egy operette-társulattal, beutazta Olaszországot s Párisban is töltött egy évet s mindenütt lelkes terjesztőjeként szerepelt a magyar zenének. S. mint zeneiró s dalköltő is előkelő helyet foglal el a zenevilágban. Népszinházi karmesterkedése alatt irta legsikerültebb operettei és népszinműi zeneműveit, melyek hirnevét megalapították, minők: Világszép asszony Marcsa (opera 3 felv.); Titilla hadnagy (vig operette 3 fel., mindkettő Rákosi Jenő szövegére); Csókon szerzett vőlegény s Nőemancipáció (bohózatok 3-3 felv.); Alhambra rózsája (regényes vig opera 3 felv.); a nagy sikerü Tót leány népszinmü zenéje; Magdolna, Ingyenélők stb. mind az ő tolla alól került ki. Dalai s zenekari átiratai szélesen elterjedtek és kedveltek az egész országban.