l. Holmesit.
(Sebuse), a rómaiaknál Ubus, 178 km. hosszu folyó Constantine algeriai départementban. Az Ain-Beda nevü fensíkon, a Medserda forrása közelében, két forráspatakból ered és Bonanál a Földközi-tengerbe torkollik. Állandó folyásu.
(ejtsd: szesel) vagy Mahé-szigetek, kis szigetcsoport az Indiai-oceánban, 1120 km.-nyire Madagaszkár ÉK-i végétől a D. sz. 4 és 5° közt, összesen 264 km2 területtel. A kisebb zátonyokat leszámítva, 29 szigetből álló csoportban a legnagyobb a Mahé-sziget (117 km2), a K-i oldalon Port-Victoria jó kikötővel; azután Praslin (40 km2); kisebbek: Szt.-Anna, Terézia, Concepcion, Aride, Curieuse, Fregatta stb. A korall-padból kiemelkedő, a madagaszkárival megegyező gránitból álló szigetek legmagasabb csúcsa (988 m.) Mahé-szigeten van; Praslin csak 914 m.-nyi magasra emelkedik. Bár közel vannak az egyenlítőhöz, a szigetek klimája nem forró és egészséges, állandóan 26-29 ° a hőmérséklet, az esők gyakoriak. Érdekes növénye a Lodoicea (l. o.) Seychellarum, amelynek gyümölcse csak Praslin és Curieuse szigeteken érik meg. Erdeik értékes fákban gazdagok. Kulturnövényei a pamut, szegfűszeg, bor, cukornád, kávé, dohány, vanilia, rizs, kukorica, banána és más trópusi gyümölcsök. A fauna szegényes; minden emlős importált. Érdekes rovara a Phyllium siccifolium. Házi állatok a szarvasmarha, a juh, kecske, sertés, kutya és a szárnyasogk. A lakosok (1891-ben 61 440) nagyobbára francia kreolok, négerek, hindu kulik és khinaiak. Közigazgatási szempontból a Mauitius szigeti kormányzósághoz tartozik; a kormányzót Mahé-szigetén Port-Victoriában lakó biztos képvisei. A kivitel fő cikkei: kókuszdió-olaj, szappan és vanilia; a kivitel értéke (1893) 798 698, a bevitelé 610 325 rupia. Bár e szigeteket már Vasco da Gama is látta, igazi fölfedezőjük 1742. Picault Lázár francia kapitány volt, aki Labourdonnaye-szigeteknek keresztelte és a francia király nevében birtokba is vette őket. Ezután franciák telepedtek meg rajtuk, elnevezvén őket Moreau de Séchellesről, XV. Lajos pénzügyminiszteréről. 1794. egy kis angol hajóhad foglalta el, de az angolok végleg csak 1814. kapták meg; ennek dacára a francia nyelv és szokások az uralkodók. V. ö. Hartmann, Madagaskar und die Inseln S. (Lipcse 1886).
1. Miksa, német jogtudós, szül. Germersheimben 1846. Tanulmányait München- és Würzburgban végezte, azután állami szolgálatba lépett. 1879. a statisztikai hivatal főnöke, azután kormánytanácsos, 1882. az államjog tanára Münchenben. Iratai: Der Bundesstaatsbegriff (Zeitschrift f. d. gesammte Staatswissenschaft 1872); Kommentar zur Verfassungsurkunde für das Deutsche Reich (Würzburg, most Freiburg Badenben 1873); Grundzüge einer allgem. Staatslehre (u. o. 1873); Bayerisches Staatsrecht (Freiburg in B. 1884-92); Über Budgetrecht (Hamburg 1889). Grundriss vu Vorlesungen über Riechsstaatsrecht (Freiburg 1896). 1881 óta az Annalen d. Deutschen Reichs és a Kritische Vierteljahrsschr. für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft társszerkesztője. Max Schlierbach álnév alatt közzétette: Gedichte (Berlin 1872); Neue Gedichte (u. o. 1880) és saját neve alatt Lucretiusnak egy fordítását (München 1881).
2. S. Rudolf, német filozofiai és teologiai iró, szül. 1835. A lipcsei egyetemen mint r. kat. tanár a filozofiát és összehasonlító vallástörténetet tanítja. Tanítványa C. H. Weisséknek, kinek életrajzát is megirta. Főbb művei: Schopenhauers philosophisches System (1851); Logik (1866); Die Religion und die Religionen (1872); Ethik (1874). Több műben fejtegeti a kereszténységnek a budhizmushoz való viszonyát. Ide tartozik: Vom Christentum Christi (1889).
Ottó Tivadar, Szilézia kormányelnöke, szül. Gross-Badegastban 1818 szept. 11. Jogi tanulmányait Berlinben végezte, mire 1840. államszolgálatba lépett és elvégre kormányelnökké lett Sziléziában. 1867. a birodalmi gyülésbe választották, ahol a konzervativ párthoz csatlakozott. 1879-80. a birodalmi gyülés elnöke volt. 1894. nyugalomba vonult.
Frigyes Vilmos, porosz lovastábornok, szül. Kalkarban (Kleve mellett) 1721 febr. 3., megh. Minkovszkiban (Namslau mellett) 1773 nov. 7-én. 1739. egy dragonyosezredbe lépett s részt vett az első sziléziai háboruban. 1742 tavaszán Ratibor mellett vitéz védekezés után fogságba került s Győrbe szállíttatott; de már négy hét mulva kiváltatván, ismét ezredében találjuk és miután II. Frigyes huszárszázadossá nevezte ki, részt vett a második sziléziai háboruban. Hohenfriedeberg mellett saját kezével ejté foglyul Schlichting szász tábornokot s erre őrnaggyá léptették elő. 1752. alezredes, 1755. ezredes lett. Legfőbb dicsőségét mint lovasvezér a hétéves háboruban aratta. A Rossbach melletti ütközet előestéjén az összes lovasság vezérévé neveztetett ki, mire fényes lovastámadásával ezt az ütközetet is eldöntötte. Nemsokára altábornaggyá s a Rochow-ezred tulajdonosává lett. 1760. részt vett Berlin megvédésében az oroszok ellen. A hubertusburgi béke megkötése után lovastábornokká lépett elő s az összes sziléziai lovasezredek főfelügyelőjévé neveztetett ki. II. Frigye 1784. Berlinben a Vilmos-téren S.-nek emléket állíttatott. V. ö. Varnhagen von Ense, Biographische Denkmale (2 köt.) és Köhler, S. in seiner Bedeutung für die Reiterei (Berlin 1874).
Károly, zeneszerző, szül. Budán 1815., megh. Esztergomban 1882. Több évtizeden át mint hirneves főegyházi karnagy működött Esztergomban, mint ilyen főleg a magyar egyházi zeneirodalom terén szerzett sokoldalu érdemet. Nagyrészt kiadatlan klasszikus és egyházi irályu műveinek a száma több százra megy, ezek közt számos mise, miserészek, énekkarok, kamarazenei s zongoraművek, dalok és zenekari művek.
Pursh (Afzelia Gm., nem Sm., növ.), a tátogatók génusza, 10 fajjal É.-Amerikában és Madagaszkáron. Ritkább kerti virág.
(ejtsd: szímör), angol család, mely állítólag Hódító Vilmos egyik normann kisérőjének ivadéka és amely a történelemben a XVI. sz. elején S. János sir, Somerset és Dorset sheriffje személyében lépett előtérbe. János leányát Johannát VIII. Henrik király vette nőül. 1536. János legidősebb fia Edward Somerset hercege lőn (l. o.), ifjabb fiát Tamást pedig a király S. báróvá és tengernaggyá tette. Ez Henrik özvegyét vevén nőül, összeesküvést szőtt bátyja ellen és Erzsébet hercegnő keze után vágyott. 1549 márc. 10. vérpadon végzé életét. A családnak egy másik ága 1703. a Conway lord címet nyerte. Ebből származott S. Conway Henrik, aki 1761-ben Ferdinánd braunschweigi herceg alatt szolgált. Megh. 1795. Öccse Ferenc megkapta 1750. a grófi, 1793. pedig a Hertford marquis címet, meghalt 1794-ben. Ennek az ágnak egyéb sarjadékai: S. Conway Ferenc Károly, Herford harmadik marquisja, IV. György király kegyence, szül. 1777 márc. 11., megh. 1842 márc. 1. S. Conway Rikárd, Herford negyedik marquisja, szül. 1800 febr. 22-én, megh. 1870 aug. 24-én. Unokaöccse S. Ferenc Hugó György, Hertford jelenlegi (5) marquisja, szül. 1812 febr. 11. Ez utóbbinak atyja S. György Frigyes volt az a hires tengernagy, aki 10 éves korától fogva szolgálta az angol hajóhadat s aki az 1807-09-iki és 1830-37-iki hadjáratokban annyira kitünt, hogy III. Vilmos a Master of the robes címmel tüntette ki (szül. 1787 szept. 17., megh. 1870 jan. 20.). Ebből az ágból származott még S. György Hamilton diplomata, aki született 1797., meghalt 1880 febr. 2-án. 1819. Castlereagh lord után magán titkára lett, 1829-ig a frankfurti, suttgarti, berlini és konstantinápolyi követségeknél volt alkalmazva, mire 1830. mint követ Firenzébe, 1835. pedig Brüsszelbe ment. 1846. Lisszabonba, 1851. pedig Szt.-Pétervárra küldték, ahol a krimi háboru kitöréséig maradt. 1855. Bécsbe küldték, ahol az 1856 febr. 1-iki jegyzőkönyvet irta alá. 1858 ápril havában visszahivták. A S.-családból való az 1882. lord Alcesterré (l. o.) kinevezett Beauchamp Frigyes admirális is, aki 1895 márc. 30. meghalt.
(ejtsd: szein szür mer), kikötőváros Var francia départementban, 5 km.-nyire Toulontól, vasút mellett, (1891) 14 332 lak., olivaolaj- és szappankészítéssel; nagy hajógyárakkal, amelyekben páncélos hajókat is építenek és amelyek részint az állam, részint a Société des forges et chantiers de la Méditerranée tulajdonát teszik.