Rudolf, német szobrász, szül. Königsbergben 1835 aug. 10. Először a königsbergi művészeti akadémián tanult, azután Berlinben Bläsernak volt tanítványa. Először 1860. keltett feltünést Penelopét ábrázoló kitünő szobrával. Ezután keletkeztek: Vilmos porosz király márványszobra a berlini tőzsde épületében; Leibniz kitünő szobra égetett agyagból, a magyar tudományos akadémia épületén; A nép fölkelése a királyi fölhivás következtében (1871, márvány dombormű); Nagy Frigyes bronz emlékszobra Marienburgban (1877); a casseli Au-kapu domborművei; Gräfe emlékszobra Berlinben (1882); Luther emlékszobra Eislebenben (1883); a nagy győzelmi emlék Lipcsében (1888); Washington bron lovasszobra Philadelphiában stb.
falu Oppeln porosz kerületben, 6 km.-nyire Kattowitztól, (1890) 7612 lak., jelentékeny kőszénbányával. Közelében van Laurahütte (l. o.).
(ejtsd: szjemiradcki) Henrik, lengyel festő, szül. Harkovban 1843 nov. 15. A szt.-pétervári művészeti akadémián tanult, majd Franciaorzságban tartózkodott és Münchenben Piloty tanítványa volt., később Rómában telepedett le. Fesményeinek tárgyait nagyrészt a klasszikus ókorból meríti, de a mellett, kivált újabban, vallásos tárgyu képeket is fest. Legkitünőbb, részben világhirü művei: Nagy Sándor és orvosa Fülöp (1870); Krisztus és a házasságtörő nő (1871); Nero élő fáklyái (1876); Nő és korsó, Kolduló hajótörött (1879); a hires Kardtánc (1880); Krisztus Máriánál és Mártánál (1886); Szentjánosbogarak; Szerelmes pár Pompejiben; Phryne Eleusisben címü hatásos nagy képe (1888); Szent Jeromos a pusztában (1891) stb. Falfestményeket készített a moszkvai Megváltó-templomban, a krakói evangélikus templom számára festette Krisztust, amint a vihart lecsillapítja; 2 mennyezetképet festett a szt.-péterpári Necsajev-palotában és tőle való a krakói új szinház függönye. Leghiresebb műveinek reprodukcióit orosz szöveggel kiadta Bulgakov (Szt.-Pétervár 1890).
1. olasz tartomány Toscana compartimentóban, Firenze, Arezzo, Perugia, Grosseto és Pisa között, 3826 km2 területtel, (1881) 205 926, az 1893-iki becslés szerint 207 481 lak. A központi Apenninek és a toscanai Sub-Apennin ágai takarják a nagyobb részét, A magánosan álló Amiata hegy (1734 m.) a D-i határán emelkedik. Vizeinek legnagyobb része (Orcia, Arbia, Mersa) az Ombonéba folyik. ÉNy-i részét az Arnóba ömlő Elsa, a DK-it pedig a Chiana Romana és a paglia öntözik. Montepulciano és Chiusi tavakat a Passo alle Quercia köti össze. A talaj nem nagyon termékeny és a fő kereseti forrás az állattenyésztés. A Montepulciano körüli dombokon jó bort szüretelnek; a Val di Chiana kitünő gabonát szolgáltat. Chiancino és San Casciano dei Bagni eléggé látogatott fürdőhelyek. Járásai: S. és Montepulciano. - 2. S., az ugyanily nevü tartomány és járás, továbbá érsekség székhelye, 50 km.-nyire Firenzétől a Tresse és Riluogo összefolyásánál emelkedő dombon, vasút mellett, (1891) 25 204, az 1893-iki becslés szerint 29 000 lakossal, selyem-, gyapju-, vászon- és kenderszövéssel, kalap-, cukor- és szeszgyártással. 1321. alapított, de most csekély jelentőségü egyetemmel, amelynek teologiai, jogi és orvosi fakultása van, községi könyvtárral (60 000 kötet, 5000 kézirat), természetrajzi muzeummal, közép- és népiskolákkal. A görbe és szűk utcákból álló városnak számos szép temploma és palotája van; ezért is a XIII-XVI. sz.-beli művészeti alkotásokra nézve Róma, Firenze és Velence után Olaszhon első városa. A székesegyház, Chiesa Metropolitana Olaszország egyik legszebb épülete (homlokképét l. az Építészet XVI. mellékletén), amelynek helyén egy Sta Maria Assunta állott. A templom D-i oldalával szemben áll az Opera del Duomo a három gráciát ábrázoló hires antik márványcsoportozattal, amelyet Rómában 1460. a Palazzo Colonnában találtak. A székesegyház alá kriptaként van építve a San-Giovanni-templom, az egykori baptiszterium márvány keresztelőkúttal és Keresztelő szt. János életéből vett jeleneteket ábrázoló hat pompás bronz relieffel. A San Domenico gót templomban (1220-1465) szt. Katalin életéből vett jeleneteket ábrázoló pompás freskók láthatók Sodomától. A Fontequista-templomban van azon nagyszerü főoltár Lorenzo di Marianótól, amely azon idők (1517) egyik legszebb faragványa. Az Oratorio di Santo Bernardino kitünő festményeket tartalmaz, különösen Sodomától. A 90 m. magas, del Mangia (1345) nevet viselő toronnyal ellátott hatalmas Palazzo Pubblico (1289-1305) belsejét Simone Martini, Sodoma, Ambrogio Lorenzetti, Spinello Aretino, Taddeo di Bartolo és Beccafumi pompás képei díszítik. A gót építészet korából a fentieken kivül fölemlítendők a Palazzo Tolomei és Buonsignori, gazdag homlokzattal; a renaissance-korból a Palazzo del Governo (1469-1500), S. egyik leghatalmasabb épülete, amelyet valószinüleg Bernardo Rosselino tervei szerint a Piccolominiek számára építettek, nagyszerü okiratgyüjteménnyel (52 000 pergament okirat)- a Palazzo Spanocchi (1470-ből, most postapalota; a zsarnok Petrucci számára épített Palazzo del Magnifico; a firenzei Loggia dei Lanzi mintájára készített Loggia dei Nobili 1417-ből; a Loggia del Pap, amelyet II. Pius korában Antonio Federighi készített. S.-től DK-re az Acorur hegyen van a hires, egykori bencés apátság Monte-Oliveto maggiore, udvarában Luca Signorellinak (1497) és Sodomának (1505) hires freskóival.
S., az ókorban Sena Gallia v. Colonia Julia Senensis, állítólag a gallus senones törzstől alapíttatott és Augustus alatt lett római gyarmattá. 1133. a nép a hatalmat magához ragadta és a nemességet elűzte; ez idő óta történelmét nagyobbára csak belső viszályok és a Pisával meg Firenzével folytatott versengés tölti be. Legnagyobb virágzása korát a XIV. és XV. sz.-ban érte el, midőn körülbelül 60 000 lakosa lehetett. Nevezetes azon 10 hónapos ostrom, amelynek 1554. Medicis I. Cosimo vetette alá, s amelynél a hősies védelemben a S.-i nők is tevékeny részt vettek. 1557. azonban II. Fülöp Toscanához csatoltatta. S. szülővárosa III. és VII. Sándor, II. és III. Pius és V. Pál pápának. V. ö. S. ed il suo territorio (S. 1862).
l. Bolus.
(ejtsd: szjenkjevics) Henrik, lengyel iró, álneve Lidwos, szül. Volában 1846. Varsóban tanult s 1876. Amerikába utazott. Később beutazta Afrikát. 1874 óta Varsóban élt. Humoros amerikai életleirásokat irt és aztán néhány novellát és humoreszket erős realista szinezettel. Legjelentékenyebb művei: Ogniem i mieczem (Tűzzel és vassal, Varsó 1885): Potop (Az özönviz, u. o. 1886); Pan Wolodyjowski (1887-88); La trzecia (1888); Bez dogmatu (Dogma nélkül, 1860). Újabb művei: Rodzina Polanieckich (1894); Quo vadis (1895, keresztény regény Nero idejéből). Művei német fordításban is megjelentek (Stuttgart 1884 s köv., 9 köt.).
(ejtsd: szienn), 76 km. hosszu parti folyó Manche francia départementban. Calvados DNy-i szögletében a st.-severi erdőben ered, ÉNy-nak folyik és a regnévillei kikötőbe szakad.
(Pola de S.), az ugyanily nevü járás székhelye Oviedo (ettől 15 km.-nyire) spanyol tartományban, a Nora jobb partján, termékeny vidéken, (1887) 22 218 lak., bőrgyártással és malmokkal.
(spanyol; portugál: serra) a. m. fürész; igy nevezik azonban Spanyolországban, valamint a volt spanyol és portugál amerikai területeken a hegyláncot. Összetételekben gyakori.
l. Cartagena.