Sieur

l. Seigneur.

Sievers

1. Éduárd, német germanista, szül. Lippoldsbergben 1850 nov. 25. Tanulmányait Lipcsében és Berlinben végezte 1876. a jenai, 1883. a tübingai, 1887. a hallei egyetemen lett rendes tanár. Főleg mint fonetikus és ó-német szövegek kiadója szorgoskodik. Megjelent tőle: Tatianus, latin s ó-német nyelven; Grundzüge der Phonetik (3. kiad. Lipcse 1886); Zur Accent- und Lautlehre der germanischen Sprachen (Halle 1878); a Heliand egy kiadása (u. o. 1878); Beiträge zur Skaldenmetrik (1878-79); Zur Rhythmik des germanischen Allitterationsveres (1887); Angelsäschsische Grammatik (2. kiad. u. o. 1886). Steinmeyer E.-vel közösen adta ki az Althochdeutsche Glossen (Berlin 1879-81, 1. és 2. köt.).

2. S. Jakab János gróf, orosz államférfiu, szül. Wesenburgban (Esztonia) 1731 aug. 30-án, megh. Bauernhofban (Riga mellett) 1808 jul. 23. 1744 okt. 2. orosz szolgálatba lépett, 1748. a kopenhágai követséghez ment, aztán Londonba. A hétéves háboru alkalmával ezredes, 1763. tábornok, 1864. Novgorod helytartója, 1773. a novgorodi vizi utak főigazgatója. 1775. Tver és Novgorod főkormányzója lett. 1781. Potemkin cselszövevényei folytán megbukott. 1792. II. Katalin cárnó varsói rendkivüli követté nevezte ki és itt Lengyelország második és harmadik felosztásában közreműködött. Pál cár 1791. szenátorrá nevezte ki; 1797. a birodalom összes vizi utainak fő igazgatója lett és 1798. grófi rangra emeltetett. 1804. az ő tiszteletére nevezték el a Meszta és Volhov közötti csatornát S.-csatornának.

Sievershausen

falu Lüneburg porosz kerületben, 26 km.-nyire Hannovertől, 400 lak. Ismeretes azon 1553 jul. 9-iki ütközetről, amelyben brandenburgi Albertet Móric szász választó legyőzte, de maga halálosan megsebesült. 1853. e csata helyére emlékoszlopot állítottak föl.

Sieyes

(ejtsd: szjejész) Emánuel József, francia államférfiu, szül. Fréjusban 1748 máj. 3., megh. Párisban 1836 jun. 20. Egyházi pályára készült s teologiai tanulmányait Párisban, a St.-Sulpice szemináriumban végezte. A francia forradalmat megelőző hatalmas szellemi mozgalom őt is megragadta s a forradalom küszöbén két röpirattal lépett fel: Essai sur les privileges és Qu'est-ce que le tiers-état? Ez utóbbi, melyben a nemesség és papsággal szemben a nemzet nagy tömegének, a harmadik rendnek, természetes jogait előtérbe állította, oly roppant hatást szült, hogy Páris város polgárai, noha esküvel kötelezték magukat arra, hogy sem papot, sem nemest nem választanak, mégis megválasztották a nemzetgyülésbe. Ő fogalmazta a harmadik rend képviselőinek 1789. jun. 20-iki hires esküjét, mely szerint addig szét nem oszolnak, ming Franciaország alkotmányt nem kap. Ugyanekkor irt a Reconnaissance et exposition des droits de l'homme et du citoyen (1789 jul.) címü röpiratát, melyben az emberjogok később kiadott nyilatkozatának eszméi vannak letéve. A rémuralom alatt csodás módon kikerülte a hatalmasak figyelmét és saját szavaival élve, beérte azzal, hogy «élt». Robespierre bukása után ismét előtérbe lépett, tagja lett a jólét-bizottságnak s részt vett a baseli béketárgyalásokban, de a direktoriális alkotmány készítésében nem volt része, s a felajánlott direktori állást is visszautasította. Ekkor követett el Poulle apát S. ellen merényletet, melynek következtében S. kezén és mellén könnyü sérüléseket szenvedett. 1798. mint meghatalmazott miniszter Berlinbe utazott s e kiküldetésben diplomáciai tehetségének fényes jeleit adta. Visszatérése után belépett a direktoriumba s az Egyiptomból visszaérkezett Bonaparte tábornokkal egyetértve, elkészítette a brumaire 18-iki államcsíny tervét. A császárság felállítása után Napoleon gróffá nevezte ki és a gazdag crosnei uradalommal adományozta meg. A Bourbonok visszatérése után száműzetvén, Brüsszelben telepedett le, honnan csak 1830. a Bourbonok bukása után tért vissza, amikor a francia akadémia tagjává választotta meg. V. ö. Ölsner, Notice sur la vie de S. (Páris 1795); Mignet, Notice historique sur la vie et les travaux de S. (u. o. 1836); Beauverger, Tableau historique des progres de lap philosophie politique, suivi d'une étude sur S. (u. o. 1858).

Sif

a skandináv mitologia nőalakja, Thor isten felesége, aki főleg aranyhajával tünk ki. Egy alkalommal Loki szerelmeskedik vele s megfosztja őt hajzatától, de Thor arra kényszeríti, hogy az elfekkel új aranyhajat készíttessen Sifnek. Az elterjedt magyarázat szerint Sif a szántóföld megszemélyesítője; hajzata az aranyos vetés, melyet a nyári nap heve megérlel, s amely a sarló alatt le is hull, de nemsokára ismét kihajt. Mások Sifben felhőistenséget látnak.

Si fecisti, nega

(lat.) a. m. ha tetted, tagadd.

Siffon

l. Chiffon.

Si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae

(lat.) a. m. ha romba dől is a világ, a rettenthetetlen állni fog a romokon; Horatius ódáiból (III. 3.) vett idézet.

Sigatsze

(Sigace, Si-ka-ce, Digarcse), Cang tartomány fővárosa Tibet khinai részében, 203 km.-nyire Lhasszától és 9 km.-nyire D-nek a Sangpótól (Brahmaputra), 3261 m.-nyi magasban, mintegy 9000 lak. S. amely amfiteátrumszerüen, nagyobbára kétemeletes házakból áll, Tibet egyik legfontosabb forgalmu helye; nagy kolostorát 1447. az első dalai-láma alapította. Közelében (11/2 km.-nyire) van Tasi-Lunpo, a tasi-lámának, a dalai-láma után a buddhisták legszentebb papjának székhelye.

Sigean

Siejan (ejtsd: szizsany), város Aude francia départementban a 18 km. hosszu és 3-6 km. széles S.-i laguna D-i végében, amely Le Port de la Nouvellenél a Földközi-tengerrel van összeköttetésben; (1891) 3485 lak., sófőzőkkel, amelyek évenkint 50 000 mázsa sót szolgáltatnak, továbbá méz-, bor-, pálinka- és posztókereskedéssel.


Kezdőlap

˙