(bány.), két szintet lejtősen összekötő vasút, melyen a megterhelt csille fölhúzza az üreset. L. még Hegyi pálya.
kisközség Udvarhely vármegye keresztúri j.-ban, (1891) 1398 magyar lak. A helységtől D-re a Szőllőbércen egy négyszögü védmű. Alább a Barát-dülőn kikövezett út. V. ö. Orbán, Székelyföld (I. 343).
(Colubridae Guth.),a kigyók rendjének egyik családja, amelybe nem mérges kigyók tartoznak. Mindannyian nyulánk testüek, fejük keskeny, hosszukás, paizsos s a törzstől meglehetősen elkülönült. Fogazatuk teljes, egynemü; farkuk hasoldala kettős pikkelysorral födött, hegyesen és vékonyan végződik. Az ide tartozó tekintélyes számu fajok az egész földet lakják s a sarkövig mindenütt otthonosak. Közülök több a nedves helyeket s a vizeket kedveli, mig egyik-másik a száraz helyeket lakja. Mindannyi igen élénk, valódi nappali állat, egyik-másik kitünő úszó vagy kúszó. Táplálékuk apró gerinces állatokból, főleg gyíkokból és békákból áll, de nem irtóznak a kis emlősöktől, madaraktól és halaktól sem. Hűvösebb vidékeken téli álmot alszanak. Tavasszal 10-30 petét termel, amelyeket vagy meleg helyekre rak le, vagy magában cipel a fiatalok teljes kifejlődéséig s ekkor eleveneket tojik. Egyik igen gyakori faj a vizi sikló (Tropidonotus natrix Gesn.), amely 1,6 méter hosszura is megnő. Hazája Európa, Nyugat-Ázsia és Északnyugat-Afrika és a tenger szine fölött 1800 m. magasan is tanyázik. Legfőkép a vizek partjainak bozótjaiban tartózkodik, de még az emberi lakások közelében is felüti tanyáját. Fogságban könnyen tartható. A sima sikló (Coronella laevis Le), 60-100 cm. hosszu. Főleg Közép- és Dél-Európát lakja, de otthonos Norvégiában, Egyiptomban és a Kaukázusban is. Petéiből a lerakás után a fiatalok azonnal kibujnak. Az Aeskuláp-kigyó (Coluber Aesculapii Gesn.) 1,5 m. hoszu. Dél-Európát lakja. Kiválóan szereti a régi kőfalak szomszédságát. Igen ügyesen kúszik, a vizbe jószántából nem megy. Főleg egereket pusztít. Mindhárom faj hazánkban is közönséges.
1. nagyközség Baranya vármegye S.-i járásában, (1891) 4956 magyar és német lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal és adóhivattal, királyi közjegyzőséggel, pénzügyőrbiztosi állomással, polgári fiuiskolával, iparostanonciskolával, takarékpénztárral, takarék- és hitelegylettel, selyemtenyésztési főfelügyelőséggel, ipartestülettel és gőzmalommal, ferencrendi kolostorral. Csinos község, szép gót stilü városházzal, ásványgőzfüdővel és jó bortermeléssel. Itt jelennek meg a Siklós és Vidéke (IX. évf.) és a Siklósi Hirlap (III. évf.) c. hetilapok. Apátsága a szt. háromság tiszteletére a benedekrendieké volt; 1183. Péter spalatói érsek a kegyura. Viszont 1282. az idevaló Fábián apát követelte a kegyuraságot Bajcs fölött, hol Miklós comes, Gyula fia, a mindszentek tiszteletére egyházat építtetett, mire Jób pécsi püspök nem is szentelte fel az egyházat. Sokat pörösködött a XIII. sz. végén Balázs apát is Kemény mester ispánjával, Koppánnyal, Óvári Konráddal stb. Ez időkben Miklós, majd fia, Gyula comes volt az apátság kegyura. Gyula fia, Péter mester 1303. a kolostort elvette a fegyelmetlen bencésektől s a cisztercitáknak igérte oda, a bencések azonban mégis helyükön maradtak. A kolostort Soklós v. S. vára védelmezte, melynek 1352-ből van okleveles nyoma. Birtokosai eleinte a Soklósiak; utóbb hűtetlenségbe esvén, 1387. a Pásztóyak és Habakasok, 1395 táján pedig a Garayak kapták sz adományos Zsigmond király 1401. itt töltötte fogságát. 1482. a Garayak magvaszakadtával Korvin Jánosé, 1494-ben zálog címén Both Andrásé lett, 1543. a törökök elfoglalván, apátsága megszünt, címét azonban világiak kapták. 1689. a keresztények kezére került várral a kolostor is helyreállt, de most ferencrendieket telepítettek belé és a szent háromság templomában azóta ők végzik a plébánosi teendőket. Zsigmond börtönét a siklósiak ma is mutogatják.
2 S. (Sigloss, Sigless), kisközség Sopron vármegye nagymartoni j.-ban, (1891) 1234 német és horvát lak., vasúti állomással és táviróhivatallal.
a déli magyar szigethegyek egy kicsiny tagja, mely Baranya vármegye déli részében, Siklós községtől É-ra terül el. Kiválóbb emelkedései: a Tenkes-hegy (400 m.) és a Harsányi-hegy (442 m.). A S. jura- és triaszképletekből áll. A Harsányi-hegy flórájáról nevezetes A S. déli lejtőjén fekszik Gyüd-Mária (l. o. község, ahol nagy márványbányák vannak; innen került ki az a többféle gyönyörü márvány, mely az új országház díszlépcsőcsarnokának oldalburkolatait és ballusztrádjait szolgáltatta.
Gyula, szemész, szül. Pernesz-Osztopánon (Somogy). Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol 1864. orvosdoktori oklevelet nyert. Ezután Arlt tanár magánsegéde lett. 1867. Pestre jött s a Rókus-kórház szemészeti osztályának főorvosa lett, 1868. a szemészeti műtéttanból magántanári képesítést nyert. Somogy vármegye tiszteletbeli főorvosa. Irodalmi dolgozatai gyakorlati kérdésekre vonatkoznak, főleg a strabizmusra, stafiloma-műtétekre és szemhéjképlésre. Nagyobb tanulmánya: Helmholtz «A szem dipotriájá»-ban foglalt képletek levezetése és könnyü műszerekkel való kidolgozása (Orvosi Hetilap 1871).
(sékel), ó-zsidó súly- és pénzmérték, mint ilyen pedig kétféle volt, a szent S. és a fél S., utóbbi mindig az előbbi fele. Súlyra nézve a szent S. 12,16 g., pénzre nézve 14,5 g. L. még Érmek.
l. Geometria.
(glacis), a födözékek (sáncok) egyik fő része; háromszögalaku földtest, mely a külső árok széléhez csatoltatik, hogy a holttér, mely magas mellvédeknél, valamint csekély oromesésnél is előfordulhat, megsemmisíttessék. Hogy a S. fentebbi céljának tökéletesen megfeleljen, kell, hogy külső rézsutozata a meghosszabbított oromsíkba jusson, vagy legfeljebb 0,50 m.-rel ez alatt maradjon. L. még Fedezett út.
l. Alapalakzat.