(lat.) a. m. szinlelés; simulans, szinlelő.
lásd Kolumbácsi légy.
l. Görbe vonal.
(lat.) a. m. egyszerre történő, egyidőbeli. - Simultaneum, e néven nevezték régebben a római kat. és prot. egyházak egymás melletti egyenjogúságát. Ma a templomok, harangok, temetők közös használatát értik e néven. Az olyan iskolát pedig, melybe a két felekezet gyermekei együttjárnak, simultan iskolának nevezik.
a latin sinus rövidítése. L. Trigonometriai számok.
a kocsikerék abroncsa (l. Kerékabroncs), nevezik még a német származású ráf szóval is. Szerepe van ezen a ráfszögnek és talpsrófnak is. - A vasúti sinek jellegzetes alakjait l. az 1-8. ábrán. A lapos, nyerges, széles talpú és összetett sineket közvetlenül az aljakra erősítik meg (l. Felépítmény); a gomba- és kettős fejü sínt sarukba helyezik. Az utóbbiakat Angolországban használják, az európai szárazföldön azonban a széles talpú sin használata van elterjedve, melyet feltalálójáról Vignoles-sínnek (l. Góliát-sín) is neveznek. A sinek összeillesztését l. Kapcsoló anyagok.
[ÁBRA] 1. ábra. Lapos sin. 2. ábra. Nyeregsín
[ÁBRA] 3. ábra. Gombafejű sín. 4. ábra. Kettős fejü sín. 5. ábra. Széles talpu (Vignoles) sín
[ÁBRA] 6. ábra.
[ÁBRA] 7. ábra.
[ÁBRA] 8. ábra.
A sinek folyóméterének súlya felette változó, nemkülönben hosszúságuk is. Hazánkban előforduló legnehezebb sinek folyómétere: 42,8 kg. és legnagyobb hossza: 12 m. A sinek anyaga régebben vas, újabban acél; az előbbinek megengedett megterhelése cm2-enként 800 kg., utóbbié 1000 kg.
A sinek gyártását (l. Vas) szigorúan ellenőrzik s átvételükkor biróképességüket behatóan kipróbálják, l. Sínpróbák. - A faesztergán, ha az főképen csak hosszabb tárgyak esztergálására való, a véső alátámasztására az eszterga ágyazatával párvonalasan, kevéssel a tárgy forgási tengelye fölött és előtte egy hosszabb, néha felső szélén megvasalt faléc fekszik, ez az eszterga sínje.
[ÁBRA] 6. 7. 8. Összetett sinek
(hodosi és kizdiai), görög eredetü osztrák-magyar bankár- és nagybirtokos-család, mely későbben bárói rangra is emelkedett és S. Simon báróban, aki csak leányokat hagyott maga után, rövid virágzás után, 1876. kihalt. A családból I. György Simon, szül.Sarajevóban 1753-ban, Bécsben telepedett le a század elején. Ő volt a családnak alapítója, megh. 1822 aug. 3., két nejétől két fiút, Jánost és II. György Simont hagyván maga után. Ezek a testvérek szerezték azután Ausztriában, Cseh- és Morvaországban, de főleg Magyarországon azokat a roppant birtokokat, melyek ma a külföldi férjekhez adott S.-leányok s ezek gyermekeinek birtokában vannak, s ezek, de különösen II. György Simon szakértő vezetése alatt érte el a bécsi első rangú, dúsgazdag, ügyességgel párosult becsületessége s a közérdekek buzgó és tevékeny felölelése s áldozatkész bőkezüsége miatt köztiszteletben részesülő bankház virágzása tetőpontját. - II. György Simon, szül. 1782 nov. 20., megh. Bécsben 1856 máj. 18., valódi kereskedői lángész volt, a tervezés, alapítás, magasabb üzérkedés fáradhatatlan szenvedélyével ragadva meg minden alkalmat, hogy a családi vagyont tisztességes úton növelje. E nagy bankárház a külfölddel, különösen a Kelettel való összeköttetései, a hazai kereskedés előmozdítása, az ipar, nevezetesen a pamutfonás és szövés ápolása, a dohánymívelés időszerü emelése, a Francia- és Olaszországba eszközlött kivitel útján értékesítése és sok egyéb tényező által kitünő érdemeket szerzett a hazai érdekek terén. S ezt már 1818. méltányolva ismerte el I. Ferenc császár és király, ki S. György lovagnak s féltestvérének magyar nemességet adott hodosi és kizdiai előnévvel, 1822. pedig már magyar nemes család magyar báróságra emeltetett s hazánk főrendeinek és a felső tábla tagjainak sorába iktattatott. Magyarország tekintetében főleg az által emelt magának minden időkre szóló, nagyszerü emléket, hogy Széchenyi István gróffal kezet fogva, lényegesen járult a budapesti lánchíd felépítéséhez. E monumentális mű pestoldali oszlopán arany betükkel van ez érdem emléke gránitba vésve, s S. György neve a királyéval s Széchenyi István gróféval együtt egyazon táblán megörökítve. Midőn meghalt, Derra Katalintól nemzett egyetlen egy fiára Simonra hozzávetőleg 80 millió forintnyi örökséget hagyott. - Simon báró, II. György és Derra Katalin fia, szül. 1810 aug. 15. Bécsben, megh. u. o. 1876 ápr. 16. Anyja is görög származású volt ugyan, de már a magyar haza leánya, s itteni birtokos nemes család sarja. A S.-ra szállott 80 milliónyi vagyon nagy részben Magyarországban, Ausztriában, Cseh- és Morvaországban s az aldunai fejedelemségekben fekvő, roppant terjedelmű s jól művelt uradalmakból állott, melyekhez újabb szerzemények is járultak nálunk, Görögországban és Olaszországban, s paloták Európa fővárosaiban, Párisban, Velencében stb. A tulajdonát tevő ingatlan vagyon 29 uradalomban 240 ezer holdnál többet foglalt magában, ellátva a leggazdagabb felszereléssel. Attól a perctől kezdve, midőn átvette nagy örökségét, élte végéig azok közé tartozott, kik a magyar hazát érdeklő minden fontosabb nemzetgazdasági s műveltségi mozzanatban első sorban nyújtottak segédkezet. Neve mindenütt ott szerepel bőkezü adományokkal, ahová csak tekintünk az országban s annak fővárosában, összes nemzeti intézeteink létesítésénél: a magyar földhitelintézet s a magyar biztosító társaság felállításánál, a vasúti s gőzhajózási ügy előmozdításánál, folyóink szabályozásánál, mezőgazdasági állapotaink, s iskolai, népnevelési, patronátusi viszonyaink emelése s javításánál; a köztelek, a nemzeti múzeum, a kisdedóvó egylet, a kisded-kórház s egyéb kórházak, bölcsödék, árvaházak, vakok intézete, kereskedelmi akadémia, nemzeti szinház, zenede, lovarda, tűzoltási ügy, nemzeti kaszinó, lipótvárosi bazilika, a képzőművészet háza, s mindenek felett a magyar akadémia palotája hirdetik nevét mint alapítóét, segélyezőét, bőkezü adakozóét. 1856 májusától, midőn önálló úr lett, 1876-ig több mint 550 ezer frtot adott jótékony s kulturális intézetekre, mely összegben nem foglaltatik az athéni görög akadémia egy milliót túlhaladó teljes költsége, melyet egészen ő alapított s épített fel, s a már atyja által megkezdett ottani csillagvizsgáló intézet, melynek felszerelését s az ott alkalmazott szakemberek díjazását egészen ő vállalta el, ami ismét 20 éven át 200 ezer frtba került. Nyilvános működésének körében fő helyet foglal nyolc éven át folytatott diplomáciai szerepe is, mely idő alatt Ottó görög király kormányának képviselője volt a bécsi, berlini és müncheni udvaroknál, ki benne nemcsak udvarának meghatalmazott követét s miniszterét, hanem egyszersmind biztos, hü barátját látta, s feltétlen bizalmának emberét a görög Megváltó-rend nagykeresztjével tüntette ki. A magyar király 1864. a vaskorona-rend nagykeresztjét, mellyel a belső titkos tanácsosi méltóság is együtt járt, 1871. a magyar minisztérium előterjesztésére a Lipótrend nagykeresztjét tűzte mellére, indokolásul Magyarország irányában kitünő érdemeit is kiemelvén. 1874. pedig a bécsi urakházának holtiglani tagjává nevezték ki. De más fejedelmek is elismerték S. Simon érdemeinek nagyságát s viselte a szt. Mihály nevét viselő bajor s az oldenburgi házi és érdemrendet, a porosz vörössasrendet, a mexikói Guadeloupe-rend nagykeresztjét, az orosz Szt.-Anna-rend gyémántos keresztjét, a francia becsületrend s a török Medsidje és Nisan-Iftahar rendek jelvényeit. E mellett több bank s társulat és intézet igazgató tanácsosa, s több város: Buda, Arad, Szeged díszpolgára volt. Rappoltskirchenben, Ausztriában, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A magyar akadémiában, melynek legnagyobb összeggel volt alapítója, s igazgató tanácsának tagja, Tóth Lőrinc r. tag tartott fölötte 1876 máj. 29. emlékbeszédet, mely a magyar országos gazdasági egyesület Évkönyvébe is átvétetett. Olajba festett nagy arcképe az akadémiában van. Désánfalvi Ghyka Szilárd földbirtokos leányával kötött házasságából egy fia s öt leánya született. A fiu korán elhalt, sírba vivén magával a családi név fentartásának reményét. Négy leánya maradt életben, kik közül Anasztázia Wimpffen Viktor grófhoz, Iréne Mavrokordato görög herceghez, Ilona Ypsilanti Gergely szinte görög herceghez, görög királyi követhez az osztrák-magyar udvarnál, a negyedik, Ifigenia, De Castris Eugén francia herceghez mentek nőül, tehát mindnyájan külföldiekhez. V. ö. Vasárnapi Újság, 1857, 18. sz., arck. s 1876, 17. sz., arck.; Fővárosi Lapok 1876, 88. sz.; Magyarország és a Nagyvilág 1876, 17. sz., arck.; Porzó, S. Simon báróról, u. o.; Magyar Néplap 1857, 51. sz.
politikai község Lika-Krbava vármegye otočaci j.-ban, (1891) 1852 horvát lak.
hegy, l. Szinai.
Miklós, ref. püspök, szül Hajdubagoson 1730., megh. Debrecenben 1808 jun. 27. Tanulmányait Debrecenben végezte, honnan 1755 őszén külföldre ment s a bécsi, oxfordi (1756 jun. - 1757 márc.), gröningeni és franekeri egyetemeket látogatta. Hazatérvén, 1759 márc. a kunmadarasi egyház lelkésze, 1760 ápr. pedig a debreceni főiskola tanára lett a történet és klasszikus irodalmak tanszékén. Ritka tudományossággal, nagy szorgalommal működött itt, a főiskola és egyházkerület érdekeit teljes buzgalommal védve és munkálva. Tudományos téren különösen a magyar prot. egyház történetének buvárlására fordította figyelmét, amelyre vonatkozólag rengeteg adatot gyüjtött össze. E tanulmányai közben érlelődött meg benne az az elv, melyért később annyi üldözést és szenvedést kellett kiállnia. A kálvini egyház szellemével ellenkező, de a magyar ref. egyház történelmi multjának teljesen megfelelő s a korabeli lelkészi karnak éppen a világiak részéről történt elnyomatása által is tökéletesen indokolt álláspontján ugyanis lankadatlanul küzdött a világiaknak az egyházi kormányzatban való résztvétele ellen, egyedül a lelkészi kar jogának tekintvén és nyilvánítván azt. Kiváló egyéni tulajdonain kivül ennek köszönhette, hogy az 1791. megüresedett püspöki állásra ez évi áprilisban őt választották meg a lelkészek. Csakhogy ebbe a világiak egyáltalában nem akartak belenyugodni s két hónappal később más püspököt választván, őt nemcsak a püspökségtől, hanem tanári állásától is elmozdították. A S. által megfelebbezett ez itéletet a püspökség dolgában a király is megerősített, de a tanárságtól való elmozdítására nézve új vizsgálatot rendelt el. Csak 1800 aug. 11. lett aztán kimondva az itélet, mely megegyezett az előbbivel, ezt azonban a helytartótanács 1803 szept. 13. annak az elrendelésével erősíté meg, hogy hosszas szolgálatára való tekintettel nyugdíjban is részesíttessék. Művei közül néhány klasszikus iró iskolai célú kiadásán kivül csak egy jelent meg: Sylloge actorum pbulicorum, quae pacificationis Viennensis historiam illustrant (Pest 1790). Nagy becsü Historia ecclesiastica-ját, mely a mgyar protestantizmus történetét saját koráig vezeti le, Pank Oszkár német tudós most rendezi sajtó alá. Számos kézirata közül különösen a Vindiciae principiorum regiminis ecclesiarum et scholarum ref. Hungariae c. nagy terjedelmü egyházjogtörténeti munkája szintén megérdemelné a kiadást. V. ö. Révész Imre, S. M. és tételei a magyar ref. egyház alkotmányára vonatkozólag (Sárospataki Füzetek, 1868) és S. M. magyar történetbúvár emlékezete (Századok, 1868).