khinai neve Buddha anyjának, kit ind nyelven Majadévinek hivtak.
város New-York (ettől 48 km.-nyire) É.-amerikai állam West-Chester nevü countyjában, a Hudson K-i partján, vasút mellett, (1890) 9352 lak., különböző iskolákkal és egy nagy hatemeletes állami fogházzal, amelyben 1200 cella van a férfi- és 120 a női foglyok számára.
braziliai folyó, l. Xingu.
(lat.) a. m. egyes, egyedüli a maga nemében, kitünő; singularitas, kitünőség. S. hagyományok (legata et fideicommissa singularum rerum), a római jogban az egyetemleges hagyomány (fideicommissum hereditatis, legatum partitiumi) ellentéte, tehát oly hagyomány, amelynek tárgyát nem az egész örökség vagy annak hányadrésze képezte.
olasz város, l. Senigallia.
(ol., rövidítése s. m.) a. m. bal kéz, a zongorajátékban szokásos útmutatás, hogy valamely helyet bal kézzel kell játszani.
(Sign), az ugyanily nevü dalmát kerületi kapitányság székhelye, a Cetina bal oldalán, (1890) 2074 lak., régi kis erősséggel.
(Nagy-, Gross-Schenk), csinos nagyközség Nagy-Küküllő vármegye szentágotai j.-ban, (1891) 2544 német és oláh lak., járásbirósággal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Lakói ipart és mezőgazdaságot űznek. Jelentékeny a kendertermelés. Sink székhelye volt a régi Nagy-Sink széknek (l. o.).
1. Ó-S., kisközség Fogaras vármegye sárkányi j.-ban, (1891) 1464 oláh lak. - 2. Új-S., kisközség u. o., (1891) 1578 oláh lak. Mindkét község nagy mérvü juhtenyésztést űz.
György, román történetiró és nyelvész, szül. Sámsodon 1755., megh. Szinérváralján 1816. Középiskoláit Marosvásárhelyen kezdte meg, honnan majd Kolozsvárra a jezsuita szemináriumba került; minthogy innen kitiltották, Besztercére ment a piaristákhoz. 1773. Balázsfalván találjuk mint a történelem és szónoklattan tanárát. 1779. Rómába kerül a propaganda fideibe, ahol a teologia mellett lankadatlan buzgalommal gyüjtötte az adatokat későbbi hires krónikájához. Visszatérve, Bécsben a Szt.-Anna-intézetben hittant tanított. 1782. a balázsfalvi iskolák főigazgatója volt. Ekkor meghasonlott püspökével s hosszas bolyongások után a Vass grófokhoz került nevelőnek Abaúj vármegyébe. 1803. elvégezve a grófok nevelését, Nagyváradra került Darabants püspökhöz. Még ez év végén Budán termett, ahol könyvrevizorrá lett. Ez állásban 1812-ig maradt, amikor megint Balázsfalvára került. A hazai románság nyelve szerinte valódi római, amilyet Cicero előtt beszélt már a nép; ez a romlatlan római lingua rustica folytatása. Mint történész a leglelkesebb és első védelmezője a románság dáciai-római legionáriusoktól való származásának. Legtöbbet krónikáján dolgozott, mely három vaskos kötetet tesz ki. Címe: Cronica Romanilor (Románok krónikája), melyből először Budán (1843) jelent meg egy kötet, majd 1853. Jászvásárban három kötet, még mindig nem teljesen. Végre 1887. a bukaresti román akadémia adta ki latin betükkel egész terjedelmében. 1784. Bécsben adta ki Klein Sámuellel együtt az első latin betüs román grammatikát, melyet egészen a latin nyelv mintájára szerkesztett. Egyéb munkái: egy négynyelvü természetrajzi szótár (2 köt.); természetrajz (3 köt.); latin nyelvtan románok számára román nyelven; 3 kötet történeti jegyzet összeállítva időrendben (Rerum spectantium ad universam gentem Daco-Romanorum collectio) s még 41 kötet a románság történetére vonatkozó adatgyüjtemény s egy latin elegia maradt fenn, melyben életét énekli meg, ezenkivül néhány elemi iskolai könyv s egy nagyobb katekizmus. A krónikán, grammatikán és elemi könyveken meg katekizmuson kivül minden más munkája máig kéziratban hever a ngyváradi püspöki levéltárban és a kolozsvári múzeumi könyvtárban. V. ö. Hunfalvi Pál, S. krónikája és élete (Századok, 1878).