ama vaslemezkék, melyeket a vasúti sinek fektetésénél két egymáshoz illesztendő sin között szoktak a célból alkalmazni, hogy a sineknek a hőváltozásokból eredő hosszváltozásai számára szükséges hézag megmaradjon.
A vasúti sínt az európai kontinensen a talpfákhoz többnyire sínszegekkel, ritkábban csavarokkal, a vastalpakhoz pedig csavarokkal vagy ékekkel erősítik meg. Némely országban, különösen Angliában, a sinek megerősítése, a nálunk divótól egészen eltérőleg, öntöttvas-sarukban, fapofák segítségével történik. A S.-t az által tesszük hathatósabbá, hogy a sinek alatt a megerősítés helyén alátétlemezeket alkalmazunk. Két szomszédos sínt egymással hevederekkel (l. Kapcsoló anyagok) kötünk össze, melyeket a sinek mindkét oldalán alkalmazunk. Ezeket egymással, valamint a sinekkel 4-6 csavarral foglaljuk össze. A vonatok sebességének fokozása, valamint a járóművek s különösen a mozdonyok súlyának nagyobbítása a S. fokozását is szükségessé tették. Eleinte csak a sinek végein alkalmaztak alátétlemezeket és a sineket talpukon csak 2-2 sínszeggel erősítették meg. Későbben az alátétlemezek számát szaporították és minden alátétlemezzel ellátott talpfán 3 sínszeget alkalmaztak, egyúttal pedig a hevedereket sokkal erősebbre készítették. Legújabban az első rangú vonalakon minden talpfára tesznek alátétlemezt és minden talpfán 3 sínszöget alkalmaznak, melyből kettőt a sin belső és egyet annak külső oldalán vernek be. E mellett minél erősebb sínhevederek szerkesztésére törekesznek. A S. kérdését azonban még mindig nem tartják megoldottnak s folytonosan tökéletesbítésén dolgoznak.
A sinek biróképességét átvételükkor leginkább háromféle kisérlettel próbálják ki. Hajlító kisérlet útján: a sínt két helyen 1 m. távolságban alátámasztják és megterhelik, előbb a használatban előforduló megterheléssel, másodszor pedig annak kétszeres, sőt háromszoros értékéve. Ezeknél a maradandó behajlás mértéke az irányadó. Az ütőkisérletekkor az 1 m.-re alátámasztott sínre 500 kg.-os kost ejtenek le 4 m.-től 9 m.-ig fokozott magasságból. Végül szakító kisérletekkel próbálják ki. Itt mértékadó a mm2-re eső szakítás elleni szilárdság, továbbá a próbadarab keresztszelvényének összehúzódása és a megnyúlás hossza az eredeti hossz százalékában kifejezve. A követelményekre nézve egységes alapelvek még nincsenek felállítva, mert a sinek anyaga igen változó s ezért nemzetközi megállapodást nehéz elfogadni.
az ugyanily nevü járás székhelye Heidelberga badeni kerületben, az Elsenz és vasút mellett, (1890) 2952 lak., műmalmokkal. 1674 jun. 16-án itt Turenne eldöntetlen ütközetet vívott Bournonville császári tábornokkal. 1689. a franciák a várost földúlták. 1799 nov. 16. Ney francia vezér az osztrákokat visszavetette. V. ö. Wilhelmi, Gesch. d. Amtsstadt S. (Heidelberga 1856).
l. Vágány.
Hazánkban a vasúti sinek függélyes irányban való megerősítéséhez majdnem kizárólag nagy, négyszögletü vasszegeket használnak, melyek méretei a megerősítendő sinek szelvényével változnak. A S. hossza rendes nyomtávú vasutaknál 125 és 175 mm., vastagsága 12 és 17 mm., súlya 0,12 és 0,48 kg. között váltakozik. Feje újabban horogalaku, olykép, hogy a horog hosszabb ága a síntalpat lenyomja, mig másik ága a szeg kihúzásánál támpontul szolgál. Utóbbi célra a régebbi sínrendszereknél a szeg oldalán kis szárnyakat alkalmaztak.
l. Gyepmester.
(Sinthgunth), a német mitologia egy alakja, női istenség, az u. n. Merseburgi ráolvasásokban (l. o.) a nap testvérének van mondva. Grimm Jakab szerint a hajnali és esti csillag, mások szerint a hold istensége. Újabban sok vita fűződik alakjához, mint amaz említett nyelvemlékhez is, amelyben neve előfordul.
sintoizmus, v. kámi vallás, a japániak nemzeti vallása. S. khinaiból átvett szó, mely a. m. a szellem útja. Eredetileg mint a legtöbb turáni néphit a sintoizmus sem volt egyéb a természeti erők imádásánál. Mint a legfőbb lényt az istenséggel azonosított eget tisztelték a sintoisták. Tisztelet tárgyai voltak még az isteni lény részeit alkotó égi testek, köztük első helyen a nap. Később idegen khinai befolyás alatt egy új mitologia fejlődött ki, mely nagy számú istennek adott helyet a S. panteonban. Kosziki, a japánok egyik szent könyve nyolc millió istent, egy másik forrás csak nyolcvanezret számit. Erkölcstana olyan, mint a többi vallásoké, a jók a mennyországba, a gonoszok a pokolba mennek haláluk után. Az ősök tisztelete is lényeges tana a sintoizmusnak. V. ö. Satow, The revival of pure Shintô (Jedo 1876); Rosny, La religion des Japonais (Páris 1881).
(lat.) a. m. legyenek, amint vannak, vagy ne legyenek. Állitólag e szavakkal utasította vissza Ricci Lőrinc jezsuita rendfőnök, hogy módosítsák a jezsuitarend szabályait.