valamely sír fölé emelt kápolna (l. o.).
l. Síremlék és Emléktábla.
a legősibb időktől fogva szokásban volt az elhunytak lehetőleg díszes temetése, valamint sírjaiknak felszerelése különféle mellékletekkel. E szokás nyilván egy túlvilági életben való hit folyamánya, melyet legtöbb esetben ugy képzeltek el, mint a földi élet jobb vagy rosszabb formában való folytatását. Épp azért a régi sírokban találjuk régmult korok ruházati darabjait, fegyverzetét, házi és nyilvános életének szükségletét alkotó tárgyakat, érmeket stb. A S. fontossága más egyéb leletekkel szemben abban van, hogy a kevésbbé jellegzetes tárgyak korának meghatározását lehetővé teszik, vagy megkönnyítik. A S. tulajdonképen csak a későbbi kőkorban (neolit-, csiszoló kőkor) kezdődnek. Az ezt megelőzött korábbi kőkorszakból (paleolit) csak egy-két vitás eredetü koponyarészletet ismerünk. A neolit-kőkor sírleletei már számosabbak s ettől fogva nem is szünnek meg egészen addig mig a kereszténység fel nem lép, mely a halotti mellékletek szokását mint pogány szokást ki nem küszöböli.
(növ.), l. Sásika.
(Sírmium), a mai szerémi Mitrovica és az Almus-hegy közelében, a Duna és a Száva közében, Taurunumtól (a mai Zimonytól) 45,000 lépésnyi távolságban állott. Első lakosai Plinius szerint sirmiai és amantini illirek és gallusok voltak. Kr. e. 34. Octavianus triumvir római uralom alá hajtotta; Kr. u. 6. római őrsége volt. A város csakhamar hatalmas épületekkel, várral, erődítésekkel, gyárakkal, fegyvertárakkal, hadi kikötővel, oszlopcsarnokokkal, szinházakkal, cirkuszokkal, kuriákkal, sőt császári palotákkal is dicsekedhetett, ugy hogy Ammianus Marcellinus a városok anyjának és királynéjának, népesnek és hiresnek nevezete. Rajta keresztül vezetett az Európát, Ázsiát és Afrikát érintő Via Flaminia s útjainak kiépítésére már Tiberius császár is nagy gondot fordított. Székhelye lett Illyricum praefectus praetoriójának és Nyugat-Illyricum vicariusának. Gyáraiban készítették a katonák ruházatát, a paizsokat, hajítógépeket, fegyvereket stb. Itt lakott a pannonai és az illyricumi hadak fővezére, a calcariai csapatok s a sirmiai lovasság vezére, 69 után pedig az első flaviusi hajóhad parancsnoka. Az V. sz. elején a gepidák, 441. pedig a hunnok foglalták el S.-ot. 453. a romba dőlt várost I. Theodorik gót király újra fölépítette ugyan, Sebestyén püspök idejében azonban 583-85 táján az avarok végkép elpusztították. V. ö. Weiser Frigyes, A régi S. hatszázados története (Kalocsai főgimnáziumi ért. 1881-82, 3-37. old.).
l. Scirocco.
nagyközség Heves vármegye pétervásári járásában, (1891) 1687 magyar lakossal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. - Régi várát a néphagyomány Darnó várának nevezte. 1320. mint a Bodonyiak birtoka említtetik, 1322. Bodonyi Demeter hűtlensége miatt Róbert Károly király Chenyk cseh katonának adományozta. Később Országh Mihály nádoré lett S., a család fiágának kihaltával pedig 1567. enyingi Török Ferencné. 1596. Kótaji Benedek és Helmeczi János kapitányok odahagyták a várat a töröktől való félelemben, akik ezután 1687-ig birták. Ekkor Caraffa Egert ostromolván, könnyü szerrel S.-ot is elfoglalta, mely azóta rom.
l. Katakombák és Temetés.
1. kisközség Sáros vármegye S.-i j.-ban (ennek székhelye Eperjes), (1891) 1038 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Régi átépített temploma kőfalában van Sirokay renaissance-kori síremléke. Innen vezet az országút a Branyiszkó-hágóra (l.o.) - 2. S., a Magas-Tátra egyik jelentékeny csúcsa, mely a hegység É-i oldalán, Javorinától D-re, a Javorinka és Poduplaszki patakok völgyei közt emelkedik; magassága 2215 m. Csúcsáról igen szép kilátás nyilik. V. ö. Magyar Kárpátegyesület Évkönyve (XIV. év. 1887).
Miklós (Petőcz fia), az Aba-nemzetség szaláci ágából származott. 1338. tünik föl először mint királyi ügyvédő. Majd fokozatosan királyi ajtónálló s végül 1342-44. erdélyi vajda lett. Itt nem állta meg a sarat s azért a király a vajdaságot tőle elvette, de azért kegyben tartotta. Később mint az országos főtörvényszék fölhivott tagja többször előfordul. Szabad ispánságot is kapott a királytól, vagyis jobbágyait kivette a rendes biróságok hatósága alól. V. ö. Fejér, Cod. dipl. (IX. 1, 142, 446); Anjouk. okm. (III. 442, 521. IV.121, 191, V. 550).