néha járványosan, többnyire elzártan élő, bizonyos táplálékokat nélkülöző (friss növényi ételek), egészségtelen viszonyok közt fárasztó életmódot folytató embereknél szokott fellépni. Leggyakoribb rosszul ellátott hajókon, börtönökben stb. Első tüneteit általános gyengeség, levertség, izomfájdalmak, a bőrön helyenként fellépő bőralatti vérzésekből származó foltok képezik. Később legfeltünőbb a kifejlődő kachexia és a szivgyengeség, továbbá a vérzésre és a gyuladásra való hajlam, amely legállandóbban a foghúsban és a bőrben, kevésbbé gyakran az izmokban, a csonthártyában, savóshártyákban stb. hoz létre megfelelő elváltozásokat. Megelőzésére a hajók, börtönök egészségügyi viszonyainak rendezése hathatós eszközt képez. A betegség kitörése után a betegek eltávolítása a megbetegedés helyéről és kedvező viszonyok közé hozása a fő. Ezenkivül a tonizáló és a tüneti kezelés foganatosítandók.
A házi állatok közül sertések és némelykor kutyák betegszenek meg S.-ban. Előbbiek olyankor, ha állandóan fülledt, nedves, tisztátalan levegőjű és szennyes talaju aklokban tartózkodnak és vizes, megromlott, rothadó anyagokat kapnak eleségül; utóbbiakon leginkább rothadt hús etetése után észlelték. Az állatokon vérfogyottságon és senyvességen kivül fekélyesedő szájgyuladást, vérzéseket a test nyilásaiból, sertéseken pedig még az u. n. serterothadást észlelhetni, amidőn a serték könnyen kihúzhatók és hagymáikon apró vércseppek vehetők észre. Célszerü életrend megvéd a betegségtől; kezelésül a betegekkel célszerű szemes takarmányt és kesernyés anyagokat (makkot, gesztenyét stb.) etetni.
kelta törzs Pannoniában és Illiriában, l. Kelták.
(Szkore). kisközség Fogaras vármegye alsó-árpási j.-ban, (1891) 1183 oláh lakossal.
(ásv.), viztartalmu, arzénsavas vas, ferriarzenát (Fe2As2O8+4H2O), piramisos vagy rövid oszlopos rombos rendszerbeli kristályokban vagy finoman szálas, rostos halmazokban. Hagymazöld, zöldes-fekete, kékes-zöld, indigókék, vörös és barna; üvegfényü. Keménysége 3,5-4, fs. 3,1-3,2. Szászország: Schwarzenberg (Graul); Nassau: Dernbach; Karintia: Lölling; Cornwall, Ural (Nercsinszk), Brazilia (Antonio Pareira) stb.
(lat.), az állatövi jegyek közül a 8-ik, jele e jel; mint csillagkép 220-260° rektaszcenzió és 8-40° déli deklináció közt terül el. Délibb csillagjai, a S. farka, ennélfogva Közép-Európában már nem láthatók. Heiss szerint a nálunk látható részben 41 szabad szemmel is észrevehető csillag van, köztük az Antares (Marséhoz hasonló vörös szinezése miatt igy nevezve) elsőrendü. A görög mitologia szerint S. azért került a csillagok közé, mert Gea parancsára Oriont (l. o.) szúrásával megölte. - S. az állattanban, l. Skorpiók.
a rómaiak hadi gépe, l. Onager.
Csávolszky Lajos hirlapirói álneve.
(növ.), l. Bakfű.
(állat, Scorpionidea), az ízelt potrohu pókfélék egyik rendje; testük rövid, négyszögletü fejtorból és ízelt, hosszu, lábatlan potrohból áll, melynek 7 első gyűrüje a fejtorral egyenlő széles, mig az utánuk következő 6 feltűnően keskenyebb, többé-kevésbbé hengeres; a gyűrűk első csoportja a tulajdonképeni potroh, az utóbbi ellenben az utópotroh, amelynek utolsó gyűrűje hólyagszerűen duzzadt és fölfelé álló, görbült tüskében végződik; ez tartalmazza a kétcsatornás mérgező fulánkot is, amellyel zsákmányukat és ellenségüket megmérgezik. Kis pontszemeik a homlok szegélyén sorakoznak, a középső pár a legnagyobb, a többiek egyformán aprók és számuk 3-6 pár. Rovarokra és pókokra vadásznak, amelyeket mérgező fulánkjukkal ölnek meg s azután vérüket kiszívják. Lélekzésük tüdőzacskókkal történik, melyek párjával a harmadik és hetedik potrohgyűrün nyilnak s egyenkint 20 lélekzőlemezt tartalmaznak. Ivarnyilásuk a potroh törvén van; petéik az anyaállatban fejlődnek tovább, amely 20-60 fiatalját egy ideig hátán hordozza. A fiatalok esztendő mulva lesznek anyányiak. A melegebb földrészeket lakják és Európában Tirolig és hazánk déli részéig tenyésznek. Nappal kövek, mohák alatt, falüregekben vagy a földben és fakérgek alatt tartózkodnak s csak éjjel járnak zsákmányuk után. Szúrásuk az emberre nézve is veszélyes, amennyiben égető daganatokat okoz, de csak néhány nagyobb forróföldövi szúrása életveszélyes. Szúrásukat régen olajjal gyógyították, amelybe skorpiót fullasztottak, ma ammoniákot használnak e célra vagy pedig hamut. Az eddig ismert mintegy 100 fajt három családba osztják: 1. Androctonidae kis, háromszögletü szeggyel és két fogsoros mozgó ollószárral, forróföldöviek; 2. Telegonidae, keskeny szeggyel és egyfogsoru mozgó ollószárral, braziliaiak; 3. Pandinidae vagy négy- vagy ötszögletü szeggyel, mindkét ollószáruk egyfogsoru. Ide tartoznak az európai skorpiófajok. Hazánkban is vannak S. Mehádia környékén és Déva vidékén, de ezek aprók s az emberre nézve nem veszélyesek. Grossinger B. J. mult századi adatai szerint Komárom várában is találtak, mig Entz G. egy Kolozsváron fogott skorpiót ismertetett az Orvostermészettudományi Értesítőben. L. még Álskorpiók.
(Panorpa communis L.) a laposrecésszárnyu rovarok rendjébe, a Panorpidák családjába tartozó rovarfaj. Fekete-barna; szárnyai majdnem áttetszők, szintelenek, feketén foltozva. Hossza 13 mm. Magyarországban nyáron mindenütt közönséges. Akadozva röpköd, apró rovarokkal táplálkozik, innét a neve is. Petéit laza földbe vagy lehullott levelek alá rakja.