nevük ama brit bencéseknek, kik a X. sz.-ban Németországban letelepedetek és kolostorokat alapítottak. Igy Köln, Regensburg, Erfurt, Würzburg, Memmingen, Augsburg stb. városokban. Ausztriában Bécsben van zárdájuk.
Skóciában a protestantizmus a Stuart Mária elleni küzdelemben vert gyökeret (l. Skócia története). Knox János (l. o.) a skótok reformátora szigoru kálvini szellemben szervezte az egyházat. A skót protestáns nemesség 1557 dec. 3. megkötötte az első szövetséget (covenant), amellyel egyidejüleg ideiglenes istentiszteleti rendszabályokat is létesített. Az 1560 jul. 8. edinburgi béke után összejött parlamenti gyülés eltörölte pápaságnak Skótország fölötti biráskodási jogát, valamint a misét, elfogadta a Knox János és társai által készített skót hitvallást, valamint a következő évben a fegyelmi könyvet, melyet a S. egyetemes gyülése is tanácskozás alá vevén, ezen egyház elnyerte maga zsinatpresbiteri alkotmányrendszerét. E határozatokat csak 1567. Mária bukása után ismerte el és erősítette meg az államkormány. Melvillenek, Knox János utódjának indítására a S. egyetemes gyülése már 1578. egy más, egészen presbiteriánus alkotmányi terveztet (második fegyelmi könyv) fogadott el, mely a Kálvin által is elismert négy egyházi hivatalon kivül (lelkipásztorok, doktorok, egyházvének és diakonusok) semmi más egyházi hivatalt elismerni nem akart. Ehhez járult 1580. az erősen pápaellenes szövetségi okmány, a második skót hitvallás, melyet az akkor nagyon ifju királlyal csaknem erőszakosan irattak alá. Majd Jakab király püspöki irányu kivánalmai léptek mindinkább előtérbe és pedig annyival inkább, mikor az angol trónra való kilátása emelkedett és a skót és angol egyházak egyformává tétele kivánatosnak látszott előtte. És befolyásával csakugyan sikerült neki a skót felföld városaiban tartott egyetemes gyülések által kimondatni a püspöki hierarkia felállítását. 1603. egyesülvén a két ország, a király két legfőbb érseki törvényszéket állított fel Skótország részére s több püspököt nevezvén ki, ezután a S. feltartóztathatatlanul haladt alkotmányában és istentiszteletében az anglikánizmus felé. I. Károly király 1625 óta ugyanezen úton haladt, de elég oktalan volt azt nyiltan és minden kimélő figyelem nélkül tenni, ugy hogy a nemességet sem kimélvén, általános kitörésekre szolgáltatott alkalmat, melyek aztán vesztét is okozták. 1638. Edinburgban a presbireriánizmus védelmére újabb szövetség köttetett, mely a püspöki egyházrendszert megsemmisítette s a királynak, többszörös sikertelen ellenkisérlet után, 1640. a régi presbiteriánizmust a maga teljességében vissza kellett állítania. Ekkor kezdődtek meg Angolországban a puritánizmus érdekében folytatott harcok, melyek alatt 1643. az angol lázadók egyesültek a segélynyujtásra kész skót hitrokonokkal és elfogadták a szigoruan kálvinista westminsteri hitvallást és egyházi rendelkezéseket 1645. Ezen hitvallás áll érvényben ma is a S.-ban. Midőn 1712. az episzkopálizmus érdekében adatott ki királyi rendelet s midőn a latitudinárizmus és az egyháznak az állam alá rendelésének eszméje mindinkább terjedni kezdett s midőn a gyülekezetek jogait mindinkább korlátozni kezdették, 1735. Erskine megalakította az u. n. Associate synod-ot, 1752. pedig Gillespie a Presbytery of relief-et, mely két szakadár egyház a lehető legnyakasabban küzdött az egyháznak államosítása ellen és a gyülekezetek szabad választása érdekében. Mikor pedig századunkban az evangélikus párt hatalmasabbá lett, mig másrészről az államegyház mind több erőszakoskodást engedett meg magának, 1843. Chalmers vezérlete alatt megalakult a skót szabad egyház (Free church), melynek tagjai lemondván az államegyházban birt minden javaikról, a legteljesebben keresztül vitte az államtól való tökéletes függetlenséget. Ma a még mindig erős skót államegyház (Established church) mellett fennáll tehát Skótországban a szabad egyház, az ehhez elvileg nagyon közel álló egyesült presbiterián egyház (United presbyterian church), amelyek, mint vezéregyházak mellett találunk még Skótországban episzkopalistákra, quekerekre, baptistákra, metodistákra, schwedenborgiánusokra, unitáriusokra, irvingistákra stb., sőt nem csekély számmal római katolikusokra, akik számára XIII. Leo 1878. visszaállította a hierarkiát 2 érsekkel és 4 püspökkel. Legteljesebb egyházi életet és tevékenységet fejtenek ki a skót szabad egyház tagjai, amit mutassanak a következő adatok is. Ezen egyház fennállásának első évtizedében 1853-ig az adakozások összege alig haladta felül a 3 millió fontot, az ötödik évtizedben már közel járt a 7 millióhoz s fennállása óta az első 50 év alatt, tehát 1893-ig, 23.332,809 font sterlinget, tehát mintegy 11-szer ennyi forintot adakozott össze egyházi jótékony célokra.
Ami ezen presbiterián egyházak alkotmányi szervezetét illeti, az teljesen a zsinat-presbiteri elvek alapján áll. A gyülekezeti lelkészek mellett presbiterek és diakonusok gondozzák a gyülekezetek lelki, szellemi, erkölcsi és anyagi életét. A gyülekezetek fölött az egyházmegye, a Skótországban u. n. presbiterium, e fölött ismét a tartományi zsinat, legfelsőbb fokon pedig a minden évben egyszer összejövő egyetemes gyülés (General Assembly) áll, melynek mindig lelkész az elnöke (moderator) s az államegyház ezen gyülésein egy világi úr is, mint korona képviselője szerepel.
vagy skót iskola, skót filozofusok tana, kik különösen az erkölcstannal és a lélektannal foglalkoztak. Különösen Hutcheson Ferenc és Ferguson Ádám fontos ellentétet alkottak az egoizmust az erkölcs alapjául állító XVIII. sz.-beli francia iskolával szemben, amidőn a jóakaratot és a szimpatiát a morál alapjának tekintették és az érzékiség és erkölcsiség, az erény és a boldogság ellentétét érvényre juttatták. A skót iskola képviselőiként, akik Hume Dávid szkepticizmusával szemben a józan ész (common sense) elméletét képviselték, szerepelnek a Reid Tamás, Beattie Jakab, Stewart Dugald és tágabb értelemben még Brown Tamás is. Ezek a férfiak a kétkedés elvét ugy igyekeztek megcáfolni, hogy bizonyos, a közérzésben adott és a tapasztalatot kiegészítő ismeretelveket tételeztek fel, melyekhez az ismeretelmélet a lélektani analizis útján jut. Reid Tamás szerint ilyen elvek p., hogy az érzés érzett tárgyra utal, hogy a tárgyak a valóságban ugy léteznek, amint mi azokat tapasztaljuk, hogy a természettörvények változtathatatlanok, hogy minden létesülésnek megvan a maga oka. A S. a XVIII. sz.-ban Németországban nagy befolyást gyakorolt, mely csak Kant után szünt meg. Franciaországban különösen a spiritualisták indultak ki ebből a filozofiából. Angliában még ma is sok újabb filozofus, az egyoldaluságok mellőzésével, indul ki ennek a filozofiának alapjaiból.
Északi Skóciában máig is kelte nyelvjárást beszélnek, az ország déli részében azonban már a XI. sz. óta az angolszász nyelv fészkelődött meg, amely a számos angol bevándorló révén mindinkább elterjedt. Noha Skócia nagyobb és népesebb részének nyelvét némely nyelvjárási sajátosságok jellemezték, főbb vonásaiban mégis angol volt, mint az a XIII-XIV. sz.-ból származó legrégibb emlékei is bizonyítják. Az 1300 körül élt Ercildoune Tamás (a rímelő) költeményei közül csak jóslatok és Barbour Jánostól maradt fel egy nagy költemény Bruce Róbertről. Mellette még Huchown élt, aki egy költeményt irt Arthurról (megjelent Edinburgban 1872-79). Egyéb művek: Andrew of Wyntoun Orygynal Cronykil of Scotland-jra (megjelent a Historians of Scotland c. vállalatban 1872-79. Edinburgban), a Wallece hősről szóló (1460 körül) eposz, amely a Scottish Text Society kiadványai közt jelent meg (1884-88) és amely máig is kedves könyve a skót népnek. Chaucer költőt utánozták a XV. sz.-ban: I. Jakab király (megh. 1437.), Henryson Róbert (megh. 1506 körül). Felülmulta őket a XVI. sz. kezdetén Dunbar Vilmos (l. o.), akivel egyidejüleg Douglas Gavin (megh. 1522.) is kitünt mint költő. Említendők még Scot Sándor, a skót Anakreon, Lyndsay Dávid (meghalt 1555.), aki a katolikus lerust, a királyt, a nemességet szatirizálta (Poetical works, kiadta Chalmers György, 3 köt., London 1806; megjelent az Early Text Society kiadásában is, u. o. 1865-71). A XV. és XVI. sz.-ból való még sok más, mai napig is elterjedt skót ballada. A XVI. sz. második felében az országban dúló belviszályok miatt az irodalom nem igen virágozhatott. Maitland Rikárd (megh. 1586.) és Hume Sándor (megh. 1609.) vallásos, erkölcsös költeményeket irtak, Montgomerie Sándor The cherrie and the slae (1597) címü gyenge allegoriát adott ki. A legjelentékenyebb prózai munka e korból Knox János (megh. 1572.) History of the Reformation címü műve. Miután VI. Jakab, aki maga is tett költői kisérleteket, I. Jakab címmel az angol trónra lépett, a művelt skótok, akik mindig előnyben részesítették a latin nyelvet, teljesen felhagytak azzal, hogy a maguk nyelvjárását használják irodalmi nyelvül. Johnstone Arthur és mások Buchanan mintájára latin verseket irtak, Ayton Róbert (megh. 1638.), Drummond Vilmos (meghalt 1649.) és a többi XVII. sz.-beli költő az angol költői iskolához csatlakozott. A skót nyelv lingua rustica lett, amely nem szerepelt az irodalomban. Csak Ramsay Allan használta ismét a skót népnyelvet a nép életét festő jeles költeményeiben. A jeles költőnek néhány utánzója is akadt a XVIII. sz.-ban, igy Crawford (megh. 1773.), Fergusson Róbert (megh. 1774.), Ross Sándor (megh. 1784.). Nagy hatással voltak Percy (l. o.) Reliques-jei, amelyek a skót népköltészet kincsei iránti érdeklődést ismét felélesztették. Herd Dávid már 1769. kiadta Scottish songs and ballads c. gyüjteményét, 1771. jelent meg az Auld Robin Gray c. fenséges ballada, amelynek szerzőjét csak félszázad mulva ismerték fel Barnard Annában, Balcarres gróf (megh. 1825.) leányában. Egyéb dalköltők: Love János (megh. 1798.), Skinner János (megh. 1807.), Elliot Janka, Blamire Zsuzsána (megh. 1794.) és Cockburn Alicia (megh. 1794.). Végül aztán Burns Róbert (l. o.) adta ki költeményeit, amelyeket nemcsak Skóciában, hanem Angliában is nagy lelkesedéssel fogadta. Honfitársaira nagy hatással voltak e költemények, sokan is utánozták őket. Igy Wilson Sándor (megh. 1813.), Mayne János (megh. 1836.), Boswell Sándor, Tannahill Róbert (megh. 1810.), Macneill Hektor (megh. 1818.). Nagyon kitünt Hogg Jakab (l.o.), Cunningham Allan és Motherwell (megh. 1835.). Scott mintájára a régi skót népmondákat dolgozták fel (The minstrelsy of the Scottish border, 3 köt., 1802). Hislop Jakab (megh. 1827.) a Covenant vértanuit ünnepelte, Nicoll Róbert (megh. 1837.) tanító költeményeket irt. Legújabban nagy népszerüséget szereztek költeményeikkel Gilfillan Róbert, Wilson János, Aytoun Vilmos Edmonstoune (l. o.), Smith Sándor. L. még Angol irodalom.
(vászon), vászonkötésü (l. Alapkötés), szines fonalakból készült kockás szövet. Ily szövetekhez a vörös, kék, zöld, sárga s fekete szinü fonalakat azonos sorrendben vetik fel és verik be, mi által nagy kockás minták képződnek.
Ama számos hitterjesztő társaság között, melyek az utóbbi száz év alatt a katolikus és a különböző nevezetü evangeliumi egyházak kebelében keletkeztek (l. Hitterjesztés), vannak olyanok is, melyek kizárólag a zsidók megtérítésére alapíttattak és tartatnak fenn. Ily társaság a skót reformátusok körében is keletkezett az államegyházban 1824., a szabad egyházban 1843. s ezeknek buzgólkodása folytán jött létre a budapesti S. Az első lépés erre nézve 1841. tétetett, amidőn József nádor nejének, Mária Dorottya főhercegnőnek buzdítására a skót társaság néhány hitszónokot küldött Pestre a zsidók térítése céljából, akik itt a magyar ref. egyház lelkészével Török Pállal kezet fogva, kitünő misszióiskolát alapítottak, mely iskola csakhamar virágzásnak indult. A szabadságharc után bekövetkezett katonai uralom majdnem nyakát szegte ezen intézetnek, amennyiben az iskola skót vezetői nemzeti szellemmel való rokonszenvezés miatt, az 1850-51-ik év telén, a legnagyobb hidegben kényszeríttettek családjaikkal együtt a fővárosnak három nap alatt elhagyására. Ekkor az iskolát, mely a Lipótvárosban, a Sétatér-utcában bérelt házban volt, egyelőre ugy tüntették fel, mint a benszülött, kikeresztelkedett Saphir Sándor Samu magán intézetét, aki 1851 szept. ezen iskolát, melyben 300 református, evangelikus és Mózes-vallásu tanuló és ezek mellett 3 férfi és 3 nőtanító volt, «vallása iránti buzgalomból» - mint mondá - átadta a ref. egyháznak nyilvános iskolaképen, igérvén, hogy az egyház minden kivánságának eleget tesz, nem kiván semmi anyagi áldozatot, sőt a ref. növendékeket díj nélkül oktatja. Az egyház ezen ajánlatot elfogadta, a főváros kormánybiztosa, Augusz pedig örömmel vette ezt tudomásul, csupán azt kötötte ki: vagy az itt tanuló Mózes-vallásu növendékek szülei adjanak térítvényt a felől, hogy gyermekeiknek a ref. hittani órákon való megjelenésébe beleegyeznek, vagy az illető rabbitól mutassanak fel bizonyítványt. Igy azután a ref. egyház cége és Saphir gyenge vezetése alatt állt ez az iskola 1859-ig, amikor a hanyatlásnak indult iskola felvirágoztatására Van Andelt küldte Pestre a skót missziótársulat, majd ezt 1862 végén az előbb Konstantinápolyban működött Koenig rudolf váltotta fel, kik egyszersmind Pesten német ajku ref. leányegyháznak s a Bethesda-kórháznak is alapítói lettek s ők álltal élén mind az iskolának, mely a szabadabb idők beálltával ismét a skót missziótársulat által a Hold-utcában 1869. kétemeletesnek épített, 1894. háromemeletessé emelt épületben van, az ebbe járó mintegy 400, kétharmad részben izr. növendék népiskolai s vallásos oktatásával 4 tanító és ugyanannyi tanítónő foglalkozik. A térítői munkásságot az által gyakorolja, hogy a hittani órákon minden vallásu növendék jelen van; ezenkivül a Mózes-vallásuak számára a hold-utcai épület egyik termében és egy az Erzsébet-körúton bérelt teremben minden kedden, illetőleg pénteken bibliai előadásokat, az u. n. «héber óra» alatt pedig vasárnap délutánonként keresztény tanításokat tart, mely oktatások következtében közvetlenül ugyan kevés izraelita keresztelkedik ki, de a kereszténység iránti vonzalom csírája számos fiatal kebelbe beültettetik.
Nemzetiség tekintetében a germán eredetü S.-at meg kell különböztetni a kelta eredetü hegyi lakóktól, akik magukat büszkén gaeleknek vagy caeleknek nevezik és országukat Caeldochnak. A gael nyelvet 40,000 km2 területen beszéli talán 260,000 ember, és az különösen az ország északnyugati részében és a Hebridákon tartotta magát fenn. Az Orkney- és Shetland-szigeteken, valamint Caithnessben régi nord lakosság maradványai laknak. A S., különösen a hegyi S. bátrak, vendégszeretők, jóakarók, büszkék törzsükre (clan). A régi nemzeti viselet nagy részben eltünt és csak az alsó néposztályban szokásos és az u. n. kiltból áll, mely a meztelen combokat fedi, továbbá mellényből és rövid kabátból és a bal vállra vetett kockás kendőből (plaid vagy tartan), végre sipkából (bonnet). (L. Európai népviseletek I. mellékletén.) A skót alföld lakói az északi germánokra emlékeztetnek. A lakosság skandináv elemei teljesen beolvadtak a skót lakosságba.
v. skót topáz, l. Citrin.
l. Skócia.
(Skoczów), város Bielitz sziléziai kerületi kapitányságban, a Visztula partján, amelyen 308 m. hosszu híd vezet át, vasút mellett, (1890) 3223 lak., cérnafonással, posztószövéssel, székgyártással és faiparral; szép városházzal, egy kastéllyal. Katolikus templomában értékes oltárkép látható.