a Rabszolga-folyó angol neve, l. Athapaszka.
község Zágráb vármegye jaskai járásában,(1891) 1536 horvát lak. Kastélya azelőtt a S.-i Orsics-család tulajdona volt, most Rauch lovagé. 1868 máj. 22. itt meteorkő hullott le.
János (ejtsd: szlávics), román szépirodalmi és politikai iró, szül. Világoson (Arad) 1848 jan. 6-án. Középiskoláit Aradon, Temesváron és Szatmáron végezte. Előbb a papi pályára készült, de hamarosan megvált a teologiától s jogi pályára lépett, melyet Budapesten kezdett meg s azután Bécsben végezett be. Tanulmányai befejeztével Nagyváradra került, ahol a görög keleti konzisztoriumnál titkári állást nyert. Nem sokkal ezután Jászvásárba, majd Bukarestbe került. Jászvásárban a Convorbiri Literareben megjelent dolgozataival - kezdetben vígjátékaival - tünt fel s mindjárt mint a junimisták által alapított Direcţie Noua (Új irány) első rangu tagja lett ismeretes. Egy tanulmánya jelent meg a magyarokról (Studiu asupra Maghiarilor) ugyancsak a Convorbiri Literare hasábjain. 1884. Szebenbe került s a hirhedtté vált Tribuna román politikai napilap szerkesztését vette át, melyet mindaddig, mignem a romániai liberális párt újra hatalomhoz jutott, a legféktelenebb izgató hangon szerkesztett, majd sugalmazott. Izgatásáért a sajtóbiróság egy évi államfogházra itélte. Sturza hatalomra jutásával ő is fordított a dolgon s engedékeny lett. Különben mint politikus soha vezető szerepre nem jutott, hanem csak mint eszköz szerepelt. Nagyobb és maradandó azonban szépirodalmi működése. Irt még egy világtörténelmet is. Ma újra mint tanár működik Bukarestben.
l. Horvátország és Szlavonia.
község Zágráb vármegye vrginmosti j.-ban, (1891) 1229 horvát-szerb lakossal.
l. Sine loco et anno.
New-S. (ejtsd: nyu-szlifard), város Lincoln (ettől 27 km.-nyire) angol grófságban, a S. és vasutak mellett, (1891) 4655 lakossal, élénk gabonakereskedéssel; 1271-ből való templommal.
(ang., ejtsd: szlíping partn'r a. m. alvó fél), betéti társaságoknál a kültag.
l. Skagerrak.
János, valódi néven Philippi, német történetiró a reformáció korszakában, szül. Schleidenben 1506, megh. Strassburgban 1556 okt. 31. Jogi tanulmányait Liégeben, Kölnben, Löwenben, Párisban és Orléansban végezte s 1537. I. Ferenc francia király szolgálatába lépett; azonban 1541-ben kénytelen volt Franciaországot elhagyni, mert a hugenotta vallás hivének vallotta magát. 1542. mint tolmács és a schmalkaldeni szövetség követe Strassburgban telepedett meg; e közben 1545. mint a német protestáns fejedelmek megbizottja Angliába ment VIII. Henrikhez; később a trieszti egyházi zsinatban vett részt, hol sokoldalu tudományosságával nagy figyelmet keltett. Leghiresebb művei a következők: De statu religionis et reipublicae Carolo V. Caesare commentarii (Strassburg 1555 és Frankfurt 1785-1786, 3 kötet), mely elfogulatlansága és kiváltképen szép előadása által vált hiressé; Opuscula, melyeket Putschius adott ki halála után (Hannover 1608); Baumgarten, Über S.-s Leben und Briefwechsel (u.o. 1878); Ulmann H. Zur politischen Entwicklung S.-s (Zeitschrift für die Geschichte des Oberrheins, 1895, X. köt. 547. old.).