Dél-Amerikából származó, termetre nézve a parlagi kacsára hasonlító mozgékony csinos vizi szárnyas. Súlya 2-2,5 kg. Tollazata sötét smaragdzöld fémes fénnyel fekete, szintugy csőre és lába. Húsa leves, finom ízü.
(krizopál), zöld szinü, közönséges opál.
a. m. krómzöld, l. Króm oxidjai és hidroxidjai.
l. Morzsolya.
galvánelem, melynek elektrodja amalgamált cink és platinkorommal bevont ezüstlemez, másodrendü vezetője pedig higított kénsav. Egyike a legjobbaknak az u. n. nem állandó galvánelemek között. Elektromos ereje közvetlenül az áram zárása után meglehetősen nagy, egy-két perc mulva tetemesen leszáll (0,73 normál danielre), de ezen fokon egy órán át és tovább megállapodik; ezután a képződő cinkszulfát mennyiségének növekedésével tovább csökken. Gyakran, különösen ha csak rövid időközökre terjedő használatáról van szó, mártótelep-formára készül.
(gör.-lat.) a. m. faggyu; S. cutaneum, bőrfaggyu; S. praeputii, fityma (előbőr) faggyuja.
igazabban Smerdes, persa feliratokon Bardja, Ktesias görög irónál Tanyaoxarkes; Kambyses testvéröccse, akit egyiptomi hadjáratában elkisért. Ámde daliás szépségével és férfias erényeivel annyira magára vonta Kambyses féltékenységét, hogy ez őt előbb hazaküldötte, majd (egy álomkép hatása alatt) megölette. De Kambyses nem sokáig örülhetett ennek, mert egy Gaumata nevü mágus, aki rendkívül hasonlított S.-hez, Kambyses távollétében S. nevét bitorolva, mint trónkövetelő lépett fel és az uralmat tényleg hatalmába kerítette. Kambyses hazafelé indult, hogy a bitorlót megfékezze, de útközben meghalt és igy az ál-S., ki trónját öccsével is megosztotta, 7 hónapig tényleg uralkodott, amig a hét persa főnök meg nem ölte.
(állat), l. Esti pávaszem és Hárshernyó.
(ejtsd: szmetana) Frigyes, cseh zongoraművész és zeneszerző, szül. Leitomischlben 1824 márc. 2., megh. Prágában 1884 máj. 12. Proksch tanítványa, utóbb Liszt környezetében élt, kinek támogatásával sikerült zeneiskolát nyitnia. 1856. a gotenburgi filhamoniai társulat igazgatója lett, 1861. svéd hangverseny körútja után Prágában települt le, hol 1866. a cseh nemzeti szinház karnagya lett. 1874. le kellett mondania, mert hallását elvesztette. S. nemzetének egyik legnagyobb zeneköltője, de a világ-zeneirodalom nagyságai közt is számot tesz; számos mesterműve való abból az időszakból, mikor külső hallását elvesztette. 8 operát irt cseh szövegre: Az eladott menyasszony (1860); A brandenburgiak Csehországban (1866); Dalibor (1868); Két özvegy (1874); A csók (1876); A titok (1878); Libussa (1881); Az ördög sziklája (1882). Szimfonikus költeményei: Wallenstein tábora; III. Rikárd; Hazám (Ma vlast) ciklus 6 ily műből (Moldova, Vijelehrad, Sárka, Csehország ligeteiből és mezeiről, Tabor, Blanik); Diadal-szimfonia (1853); Prágai farsang. Vonósnégyesei: E-moll (életem) és C-moll. Van zongoratriója, ünnepi indulója Shakspere születésének 300. fordulójára, karénekei, sok zongoraszerzeménye stb.
(ejtsd: szmethikk), város Stafford angol grófságban, hat km.-nyire Birminghamtól, amelynek tulajdonképen egyik külvárosa, (1891) 36,170 lak., vas- és acélművekkel, gépgyártással, üveghutákkal és kémiai gyárral.