Ascanio, olasz kémikus, szül. Casaléban 1812 okt. 12., megh. Torinóban 1888 máj. 26-án. Előbb (1840) Liebig mellett dolgozott Giessenben, 1844. pedig Torinóba ment és később tanár, majd igazgató lett az ottani műegyetemen; 1883. nyugalomba vonult. Számos dolgozata jelent meg, igy 1844. az olivilről nagyobb értekezést irt; 1847. pedig feltalálta a nitroglicerint, mi által új korszakot nyitott meg a robbanó szereknek (l. o.) technikai alkalmazásában. Nevezetesebb művei: Traité d'analyse; Manuale di chimica applicata alle arti (1851-57); Chimica docimastica (1857), és ezeken kivül olasz nyelvre lefordította Fresenius Qualitative analyse-ét.
(vagy Zsubri) Jóska, a magyar betyárromantika egyik kiváló alakja, kinek származását, tetteit és végét a nép, később a szenzációhajhászó irodalom is, legendás homályba burkolta. 1835 májusában tünt föl először a haramia, Milfajt, Mógor, Pap Andor és még számos cinkostársával, Vas, Sopron, Győr vármegye, később csaknem az egész Dunántúl közbátorságát fenyegetve. E merész zsiványokhoz a nép vonzódott. «Az urakat rabolják, de az szegényt nem bántják», mondja róluk az egykoru nóta, és S. nagylelküsége, gavallérsága hires lett még a művelt körökben is. E romantikából keletkezett aztán az a rebesgetés, hogy S. nem más, mint a kalandjairól hires Vay József gróf (Ábrahám, a máramarosi főispán fia, szül. 1806., a szabadságharcban honvédőrnagy, megh. 1865.), vagy mint a Dunán túl inkább hitték: a gazdag becsehelyi Csúzy-család egy elzüllött fia, ki tiz esztendeig csikóskodott a Bácskában. S. bandája 1836 dec. 8. Hunkár Antalt, az inzurgens ezredest rabolt ki szolgagyőri kastélyában. Hunkár ekkor magától a királytól és a nádortól követelt védelmet a haramiák ellen és csakhamar kilenc vármegyéből valóságos népfölkelés és katonaság indult a rablók kiirtására. A banda egyik vezére, Milfajt, Komárom vármegyében került kézre társaival és bitón végezte életét. S.-t és a többi 14 szegénylegényt Tolna vármegye somogyi határán, a lápafői erdőben, 1837 febr. 16. kerítették be a zsandárok, a dsidások, a fölfegyverkezett nép és nemesség. Egy nehány betyár elesett, a többi megugrott, S. pedig látva, hogy nem menekülhet, agyonlőtte magát. Ma már bizonyos, hogy S.-t voltakép Pap Józsefnek hivták és az endrédi (vasvármegyei) kovács fia volt. (Az egykoru népballada szerint «kanász az Zsubri apja».) A köztudat azonban nem akart belenyugodni a haramiavezér legendájának ilyen közönséges megoldásába. Épp S. halála után kezdtek támadni mind itthon, mind Németországban a regényesnél regényesebb mende-mondák, és velök egy egész S.-irodalom. A negyvenes évek elején az a hir keletkezett, hogy S. Amerikába szökött és New-Yorkban él mint gyógyszerész. Ezt némelyek még harminc év mulva is hitték. S. történetét Eötvös Károly derítette ki a Budapesti Hirlap 1887 októberi számaiban megjelent tárcasorozatban. V. ö. Tóth Béla, Mendemondák (Budapest 1896).
(lat.) a. m. mértékletesség, józanság.
(franc., ejtsd: szobriké) a. m. gúnynév, csúfnév.
(lat.), az ókori komédia szinészeinek lábravalója, alacsony saru, ellentétben a magassarku koturnussal (l. o.).
(lat.) a. m. szövetséghez vagy társasághoz tartozó, társaságos; socialitas, társaság. L. még Szocializmus.
(lat.) a. m. társaság; S. Jesu, Jézus társasága, l. Jezsuiták; S. leonina, l. Leonini szerződés.
(franc., ejtsd: szoszieté anonim) a. m. anonim társulat (l. o. és Nevezetlen társaság).
l. Ázsiai társaságok.
l. Szentsziv társaság.