vagy többnejüség, l. Poligámia.
Brinje község fölött emelkedő várrom Lika-Krbava vármegye zenggi j.-ban; a vár már 1244. a Frangepán-család tulajdonába került; a XV. sz.-ban Frangepán Miklós lakta. Később Ferdinánd király kezére került. 1618., 1623. és 1661. a törökök heves ostrom alá fogták, de hiába. A vár elég jó karban van, de már nem lakható.
Győr vármegye délnyugati részében elterülő síkság, a Rába folyó és a szentmártoni dombok közt; legjelentékenyebb községe Tét.
a legnagyobb gör. filozofusok egyike, a legtöbbektől elfogadott nézet szerint Athénben született Kr. e. 469 máj. vagy jun. havában. Atyja Sophroniskus szobrász volt, anyja Phaenarete bába. A hagyomány szerint egy darabig maga si az atyja mesterségét folytatta s még 150 évvel Kr. u. egy márványcsoport az akropolisz bejáratánál S. művének tartatott; később S. kizárólag filozofiára adta magát. Ismerte a pythagoraeusok tanait s olvasta Heraklitos és Anaxagoras iratait. A szofistákkal is sűrün érintkezett s Prodikus előadásait pénzért hallgatta. A nyilvános életben nem óhajtott részt venni, államügyek is kevéssé érdekelték, hona mint polgár és hazafi megtette kötelességét, három hadjáratban vett részt, s csatában mindig hidegvérének és személyes vitézségének adta jelét. A potideai ütközetben a lováról lebukott Alibiadesnek ő mentette meg életét. Háztartásával és gyermekeivel is keveset törődött s feleségének, az ismert nevü Xanthippének - amint ezt Zeller egy szellemes tanulmányában kifejtette - elég oka és joga lehetett a házsártoskodásra. Ellenben szenvedéllyel adta magát a szabad oktatásra. Egész nap az utcákat rótta, különösen a szép és előkelő ifjak társaságát keresve, kikkel mindenről elbeszélgetett, a napi kérdésektől kezdve a legelvonatabb fogalmakig. E beszélgetéseiben fejtette ki az ő dialektikus módszerének erejét, midőn bölcsészeti, különösen pedig erkölcsi felfogások tisztázására vezette környezetét. Ilyenkor mindig kérdésekkel igyekezett a megértésre és igazságra hallgatóit rávezetni s ezt az eljárását ő maga az anyja mesterségével hasonlította össze: amint ez gyermekek születését segíti elő, azonképen ő a gondolatok létrekeltését; ez, Plato kifejezése szerint a S. maieutikája vagy bábamestersége. E puhatolódzó, rávezető kérdezősködésében S. rendesen abból indult ki, mintha társa a fölvetett témával teljesen tisztában volna s ő, S. maga szorulna felvilágosításra. Ez az ő tudatlansága, mely mégis többet ér a másiknak tudásánál: a sokratesi irónia vagy gúnyolódás. S. köréhez a legkülönbözőbb jellemü és tehetségü emberek tartoztak; rút arca és formátlan alakja ellenére, személyiségének hatása és társalgásának varázsa ellenállhatatlan volt. A legismertebb nevek e körből: Plato és Xenophon, Alkibiades és Antisthenes, Euklides és Euripides, Kritias, Aristippus stb. De éppen nagy hatása hivta ki ellene az üldözést. Aristophanes Felhők címü darabjában azzal vádolja, hogy az állam által is elismert régi istenek helyett újak imádására tanít s az ifjuságot megfosztja kegyeletétől, általában a legveszedelmesebb szofista egész Görögországban. E vádakat csakhamar hivatalos formában emelik ellene Meletus, egy középszerü költő, Lykon szónok és Anytus bőrkereskedő Kr. e. 399. S. nyugodtan és bátran védekezett s midőn politikai ellenfeleiből álló biróság csekély többséggel - 500 közül 253 vagy 280 - bünösnek itéli, neki magának kellett büntetésére nézve indítványt tenni. S. e szokásnak ugy felel meg, hogy méltónak vallja magát a nép hálájára s arra, hogy közköltségen a prytaneumban eltartsák. Ekkor nagy többséggel halálra itélték, de mert a vallásos szokás szerint a Deloszba ez időtájt küldött szent hajó visszatérte előtt a kivégzés tiltva volt, S. még 30 napot tölthetett a börtönben barátai társaságában, velük a szokott nyugalommal filozofiai kérdésekről, különösen pedig a lélek halhatatlanságáról értekezvén. Kritonnak szökésre való felhivását visszautasította, mert az törvénytelenség volna. Ol. 95. 1., tehát kr. e. 399 máj. vagy jun. itta ki a bürökpoharat. Halála világtörténeti jelentőségü tény, mely életét és működését örök fénybe és dicsőségbe vonta.
Ami filozofiai irányát illeti, helyesen jellemzi Cicero, hogy S. a filozofiát az égről a földre hivta le. S.-ig a filozofia kiválóan a kozmologiával foglalkozott, S. az etika felé fordította a vizsgálódást. Nézete szerint az elméleti belátás és a gyakorlati derékség azonegy az etika terén. Az erény a tudáson alapszik, a helyes cselekvés tudásán; az erkölcsök tehát tudás által javíthatók; annál jobban lehetünk, minél biztosabb a tudásunk. Aristoteles szerint S. alapította meg az indukciót, mely az egyestől a fogalom meghatározásáig, az általánoshoz emelkedik, és a definiciót, mely a fogalom változatlan, állandó tartalmát megállapítja. Az elmélkedésen kivül, mely természete szerint általános jellegü, szükség van még a gyakorlati, az erkölcsi tapintatra, mely az embert cselekedete illendősége felől fölvilágosítja és biztosan vezeti ott is, ahol az okokról nem tud magának számot adni, ez a S. démonja, erkölcsi tapintata, melyről azt állította, hogy őt soha cserben nem hagyta; ez a belső hang őt nem unszolja cselekedetre, de inti, hogy valamit ne tegyen. Igy midőn védőbeszédére akart készülni, ez a démonja sugta meg neki, hogy ne tegye. E hang az istenektől ered, akik jóslat útján is szólnak az emberhez.
olyan oktatási eljárás, amely kérdezésben és feleletben áll. Nevét Sokratestől vette, aki járkálás közben tanítványait minden dologra kérdezgetés és az ekként kapott feleletek útján vezette rá. Azóta és most is jelentékeny szerepe van a kérdezési módszernek a pedagogiában. A S.-t máskép katekétikus módszernek is nevezik.
Sokrates (l. o.) tanítványai, főleg azok, akik halála után mint önálló filozofusok léptek föl és saját iskolájukban terjesztették filozofiájukat. V. ö. Zeller, Philosophie der Griechen (Lpicse 1889).
v. szabadszirmuak (növ., Polypetalae), l. Különszirmuak.
irott, rajzolt, vagy festett dolgoknak nyomtatás v. fotografálás útján kisebb-nagyobb számban való reprodukálása. L. Grafikai művészetek.
(Dalton törvénye). Ha a különféle vegyületeknek molekulasúlynyi mennyiségében (röviden szólva: molekulasúlyában) előforduló alkotórészek súlymennyiségeit összehasonlítjuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a különféle vegyületeknek molekulasúlyában az illető alkotórésznek atomsúlya vagy ennek kétszerese, háromszorosa stb. fordul elő. Igy p. a különféle oxigénvegyületek molekulasúlyában vagy 16 sr. oxigén (az oxigén atomsúlya = 16 vagy 2 x 16= 32 sr. oxigén, vagy 3 x 16 = 48 vagy n x 16 sr. oxigén található; hasonlókép a különféle klórvegyületek molekulasúlyában vagy 34,5 sr. (atomsúly) klór, vagy 2 x 35,5 = 71 sr. klór vagy 3x 35,5 = 105,5 sr. klór stb. fordul elő. E törvényszerü összefüggést, amely alól kivétel nincs, fejezi ki a kémiának egyik igen fontos alaptétele: a S., mely szerint az alkotórészek minden vegyületben az atomsúlyoknak egész számu sokszorosai szerint fordulnak elő.
l. Szorzás.