Solmisatio

v. szolmizáló szótagok, l. Arezzói szótagok és Mi.

Solmona

az ugyanily nevü járás és püspökség székhelye Aquila degli Abruzzi olasz tartományban, festői hegyes vidéken, 478 m.-nyi magasban, vasút mellett, (1881) 17,605 lak., papirosgyártással, húr- és kolbászkészítéssel; XVI. sz.-beli városházzal, több a földrengések által megrongált gót templommal; 4 km.-nyire van a régi San Pietro Celestino nevü kolostor. S., az antik Sulmo, Ovidiusnak szülővárosa. VII. Ince pápa 1336. itt született.

Solms

régi német grófi és részben hercegi család, melynek első ősekétn 1129. Marquard, S. gróf van megnevezve, a Wetterauban fekvő Braunfels várnak ura. 1409. a család két ágra szakadt, melyek közül az egyik S.-Braunfels, a másik S.-Lich nevet vette fel. Az első ág három oldalágra szakadt, melyek közül ma már csak a Greiffenstein-ág áll fenn, mely 1693. a Braunfels nevet vette fel s 1742. hercegi rangra emeltetett. A második főág két mellékágra szakadt: a S.-Hohen-S.-Lich és a S.-Laubach ágra; amaz 1792. hercegi rangot nyert, emez grófi rangban maradt. Ez utóbbi megint két mellékágra oszlott: S.-Sonnenwalde és S.-Baruth ágra; az utolsó S.-Rödelheim és S.-Assenheim Hessenben ma is virágzó ágra szakadt. Az önálló fejedelmi hatalmat mind a hercegi, mind a grófi ág 1806. vesztette el. S.-Braunfels György herceg (szül. 1836 márc., megh. 1891 ápr. 3.) Braunfels várát nagy költséggel restauráltatta. Egyetlen fia György Frigyes herceg, szül. 1890. Ez ág birtokai Poroszországban, Württembergben és Hessenben fekszenek, összesen 514 km2 területtel, mely birtokokkal a rajnai tartományi országgyülésen egy virilis szavazat van egybekötve. A herceg rendes tartózkodási helye Braunfels. Ez ágból származott S.-Braunfels Károly herceg, osztrák-magyar altábornagy is (szül. 1812 jul. 27., megh. 1875 nov. 13.), ki a Mecklenburg-Strelitz nagyhercegi és a hannoveri ex-királyi családdal vérrokonságban állott; buzgó képviselője volt az osztrák érdekeknek. Katolikussá lett fiai az osztrák hadseregben szolgálnak. S.-Hohen-S.-Lich Hermann herceg (szül. 1838 ápr. 15.) porosz és hesseni fenhatóság alatt bir uradalmakat, összesen 220 km2 területtel; székhelye Lich. Tagja a hesseni első kamarának s szavazattal bir a porosz rajnai tartományi gyülésen is. A porosz és szász királyságok területén fekvő birtokok tulajdonosa újabban S. Tivadar gróf volt, megh. Berlinben 1890.; ennek öccse Eberhard gróf, német követ volt Madridban és Rómában. V. ö. S.-Laubach gróf, Gesch. des Grafen- und Fürstenhauses S. (Frankfurt 1865).

Solms-Laubach

Herman gróf, botanikus, szül. Laubachban (Giessen mellett) 1842 dec. 23-án. Az utóbbi helyen, Berlinben, Freiburgban és Genfben általános természettudományt és részletes botanikát hallgatván, 1866. hosszabb utazást tett Portugáliában és 1868. Halle egyetemén szakját kezdte tanítani. Innen 1872. Strassburgba mint rendkivüli, 1879. Göttingába mint rendes tanár és a botanikai kert igazgatója kapott hivást. 1883. és 1884. Jáva szigetét utazván be, 1888. mint rendes tanár és kertigazgató Strassburgba ment vissza, ahol ezóta a növények rendszertanának, valamint az ősnövénytannak terén jelentékeny tevékenységet fejt ki. Főbb művei: Über den Bau und die Entwicklung d. Ernährungsorgane parasitischer Phanerogamen (Berlin 1867-68); Über den Bau der Samen in den Familien der Rafflesiaceae u. Hydnoraceae (Lipcse 1874); Einletitung in die Paläophytologie vom botanischen Standpunkt aus (u. o. 1887) stb.

Solms-Sonnenwalde

Eberhard gróf, német diplomata, szül. Kottitzban (Bautzen mellett) 1825 jul. 2. A brandenburgi lovagakadémiában tanult, aztán a hadseregbe állt, majd diplomáciai pályára lépett és több helyütt volt chargé d'affaires. 1863. Párisba követségi tanácsossá nevezték ki, 1869. mint miniszter az északnémet szövetség képviselője volt a párisi konferencián. 1872. miniszteri ügyvivő lett Rio de Janeiróban, 1873. szász, 1878. spanyol követté nevezték ki. 1887-93. az olasz udvarban német követ volt.

Solnhofen

falu a bajorországi középfrank kerületben, az Altmühl és vasút mellett, (1890) 1171 lak., egy 879. alapított temlom romjaival, amelyben szt. Sola, Bonifacius tanítványa volt eltermetve. Környékén a S.-i litográfkövek (l. o.) bányászata mintegy 1500 munkást foglalkoztat.

Solo

(ol., a. m. magában), olyan ének- v. zenetétel, melyet csak egy énekes vagy hangszerzenész ád elő, vagy csak egyedül, vagy kiséret mellett. S.-énekes, magánénekes, S-hegedüs, magánhegedüs; S.-tánc, l. Magyar táncok.

Soloecismus

(gör.-lat.), nyelvtani, főleg mondatszerkezeti hiba, nevezetesen ha valamely iró a szabályos irodalmi nyelvet az irodalomban el nem ismert szóalakokkal, kifejezéssel v. mondatfűzéssel tarkítja. E szót a régiek Soloi városának nevétől származtatják, t. i. ez athéni gyarmat lakói gyorsan elfelejtették szülővárosuk nyelvét és hibás beszédjükről voltak ismeretesek.

Soloeis

l. Soluntum.

Sologne

(ejtsd: szolóny), Közép-Franciaország sík vidéke Cher, Loiret és Loir-et-Cher départementokban, a Loire, Cher völgyei és Sancerre hegyek közt, 4600 km2 területtel. A S. talaja a vizet nem bocsátja magán keresztül és ezért sok rajta a mocsár, ameyeket újabban kiszárítani, másutt a földet befásítani igyekeznek. A 47 km. hosszu Sauldre-csatorna Blancafort és Lamotte-Beuvron közt vonul el. A Cosson, Beuvron és a Sauldre folyók folynak rajta át. A talajjavító és szárító munkák dacára a S. jó részében még mindig egészségtelen vidék. V. ö. Masure, Étude sur les terrains agricoles de la S. (Orléans 1870).


Kezdőlap

˙