az ugyanily nevü departamento (1790 km2 ter., 83,800 lak.) fővárosa Guatemala középamerikai köztársaságban, az Atitlan-tó É-i partján, 13,000 lak., pamutszövéssel.
ó-görög költő és törvényhozó, szül. 640 és 630 között, megh. Athénben Kr. e. 559., mások szerint Ciprus szigetén. Fejedelmi vérből származott és korán feltünt egyrészt ama szerepével, melyet Szalamisz elfoglalásánál játszott, másrészt mint a krisszai expedició lelke, amikor Athén mint a delfii jóshely boszulója először szerepelt az összes görög államok mandatáriusa gyanánt. Ennél nagyobb fontosságra jutott a róla elnevezett törvényhozás, igazabban társadalmi reform által. Az athéni osztályharcban, melynek széthúzó törekvéseit még Drákón (l. o.) vées szigora is csak ideig-óráig tudta megfékezni, Kylon (l. o.) kisérletei pedig még inkább elmérgesítettek, S.-nak könnyen sikerülhet vala, hogy szülővárosában a tirannist hatalmába kerítse. E helyett azonban saját személyében egyesítette a törvényhozónak és a törvények végrehajtójának kettős szerepét, melyben mint első archon az 594 és következő években sikeresen és szerencsésen lépett fel. Törvényhozását átmeneti intézkedéseken kezdette, nevezetesen az adósságok 27 %-os leszállításán, az adósságuk miatt polgárjogaikban korlátolt adósok polgárjogának helyreállításán és azon, hogy a hitelező foglalási és letiltási joga azontúl nem terjedhetett ki sem az adósnak, sem az adós családjának személyére.Ezt követte a polgári jogok és kötelességek megállapítása, még pedig nem mint eddig a születés, hanem a vagyon alapján. Igy osztotta Athén összes lakosságát négy osztályra, melyeknek mindenike jövedelméhez képest fizetett adót, viselt hivatalt és teljesítette katonai kötelességét. Az első osztálynál az adókulcs alapjául az egész vagyon szolgált (6000 drachma); a másodiknál már csak a vagy 5/6-a (3600 drachmából 3000 dr.) után adóztak; a harmadiknál csak 5/9 után (1800 drachmából 1000 dr. után fizettek adót); a negyedik teljesen adómentes volt. Látjuk, hogy S. progressziv adót vett alapul, mely a vagyonnal egyenes arányban nőtt, de viszont a többet fizető osztályokat nagyobb politikai befolyással kárpótolta. Igy az első osztálybeliek, az u. n. ötszázmérősök (Pentakosiomedimnoi) kizárólagos joggal birtak az archonok méltóságára és az ereopágban való részvételre. A többi hivatal és méltóság a másodosztályu lovagok (Hippeis) és a harmadosztályu igázgazdák (Zeugitai) között oszlott meg; a negyedosztályuak (Thetes) közhivatalt nem kaptak, de a többivel együtt ők is földjüknek és vagyonuknak szabad uraivá lettek s nemcsak a metoikok (l. o.) állapotát szabályozták, de még a rabszolgák is részesültek némi jogokban. A törvényhozás kiegészítő része az egyes államhivatalok jogkörének meghatározása volt. Felebbezési forum lett a heliaia (l. o.), legfőbb közigazgatási hatóság pedig a S. által megreformált államtanács (búle), melynek 400 tagjához mind a négy filé (l. o.) egyenlőképen járult. Nem egészen biztos, vajjon a törvényhozás korszerü reviziójára hivatott nomotéták (l. o.) eszméje tőle ered-e, de az tény, hogy törvényeit maga sem tekintette változhatatlanoknak, valamint az is, hogy minél több polgárnak minél gyakrabbi bevonása útján demokratikus művelt közszellemet akart teremteni. Mind a mellett S. nagy szabásu műve, éppen mert a középutat kereste, egy pártot sem elégített ki, s midőn megalkotója hosszabb külföldi útjáról visszatért, hasztalan igyekezett kedves terveit Pisistratos ellen megvédeni, aki a forma kedvéért megtartotta a régi intézményeket, de azért lényegben mégis a tirannis embere volt. S. nemcsak mint államférfiu volt hires, nagy hirre jutott műveltsége révén is, ugy hogy a hagyomány a hét görög bölcs egyikének tarotta. De mig a bölcs S.-nak tulajdonított mondások hijával vannak a történeti alapnak, S. a költő tekintélyes helyet foglal el az ókori elegiairók között. Elegiáiból, nemkülönben bölcselmi gnómáiból számos kisebb-nagyobb töredék maradt reánk, melyek egytől-egyig szerzőjük erkölcsi komolyságáról és tisztutl, emberszerető világnézetéről tanuskodnak.
(l. az ábrát). A Vitis riparia, a Vitis candicans és a Vitis rupestris amerikai szőllőfajok természetes kereszteződése által keletkezett szőllőfajta, mely Texas szaki részében vadon nő. Törzse zömök, erős; növése buja, felfelé kapaszkodó; hajtásai hosszuk, hosszu ízekkel, zsenge korban nagyon gyapjasok; levelei középnagyok, a ripárialevelektől főleg az élesebb fogazat által különböznek, az erezeten szőrösek s az alsó lapok az erekközött is finom szőrökkel vannak benőve; fürtje kicsiny, könnyen lehulló apró feket bogyókkal. A S. előnye a ripáriával és a rupestrisszel szemben, hogy a meszet és a talajnedvességet sokkal jobban elbirja mint amazok, de viszont a száraz talajban tönkre megy. Nehezebben szaporítható sima vesszőről, mint a ripária s nem is forrad olyan könnyen össze az európai szőllővel, mint emez s a rajta készült ojtványok nem birnak a ripária-ojtványok termékenységével. Nagy hátránya az, hogy a filloxerának távolról sem áll annyira ellent, mint a ripária és a rupestris. A S.-vel rokon s egészen hasonló tulajdonságokkal biró fajta a Novo-Mexicana.
[ÁBRA] Solonis-szőllő levele
(franc., ejtsd: szolór), hideg éjjeli hegyi szél, amely a Lailantól nem messze fekvő völgyből jön s a Drôme folyását követi.
(Soleure), 1. Svájc Ny-i részének egyik kantonja Basel vidéke, Aargau, Bern és Elzász közt; rendetlen alaku főtömegének és három exklavéjának (Steinhof berni területen, Klein-Lützel Bern és Elzász közt, Leimenthal Bern, Basel vidéke és Elzász közt) területe együtt véve 786 km2. A kantonban Dny-ról ÉK. felé a Jura egyközü láncai vonulnak végig, amelyek közül az Aar-völgy bal oldalán elhúzódó Weissenstein a legnagyobb; ennek legnagyobb csúcsai a Hasenmatt (1448 m.), a gyönyörü kilátást nyujtó Weissenstein (1284 m.) és a Röthifluh (1398 m.) és amely S. területén a Bolchen-Fluhban (1100 m.) végződik. Az Aar tulsó oldalán a Jurával egyközü dombláncok húzódnak el, amelyek közül a Bucheggberg 671 m.-nyire, a Jura és Aar közt fekvő Born pedig 591 m.-nyire emelkedik. Az É-i kis exklavékat kivéve, az egész kanton vizei az Aar környékéhez tartoznak; az Aar itt veszi föl balról a Siggernt és a Weissenstein mögött fakadó Dünnerent, a Nagy-Emmét a Limpbachhal. Az éghajlat az Aar völgyében a legenyhébb, de ott is sok a köd. A talajnak 91,6 %-a termékeny; ebből esik 472,3 km2 szántóföldekre, kertekre és legelőkre, 244,8 km2 pedig az erdőségekre. A termékeny talaj fő termékei a gabona, különösen a Bucheggberg járásban. A szőllőtermelés nem jelentékeny; öszesen 70 ha. a szőllők területe; ellenben fontos még a gyümölcstermelés. A réti gazdálkodásra nagy gondot fordítanak. Az állatállomány az 1886-iki összeirás szerint volt 2833 ló, 33,830 szervasmarha, 11,983 sertés, 3681 juh, 11,818 kecske és 8831 méhkas. A bányászatnak is van jelentősége; termékei S. város körül a márvány, Bucheggberg körül az épület- és Schnottvild körül a malomkő; Olten körül nyerik Svájc legjobb meszét. Az ásványvizek közül a lostorfiak és az attisholzbadi a legismertebbek. A lakosok száma (1888) 85,621 (41,903 férfi, 43,718 nő), esik 1 km2-re 108. Vallásra nézve volt 63,706 kat., 21,655 ev. ref., 145 izraelita és 115 más vallásu vagy felekezet nélküli; anyanyelvre nézve pedig 84,207 német, 1213 francia, 144 olasz, 3 román és 54 egyéb. A születések száma 1892-ben 2873, a halálozásoké 1801 és a házasságoké 674. A lakosság az egyes járások szerint a következőképen oszlott meg 1888-ban: Valsthal 12,513, Bucheggberg-Kriegstetten 17,501, Dorneck-Thierstein 12,709, Olten-Gösgen 22,076 és S.-Lebern 20,822. A lakosság 42 %-a iparral foglalkozik. A főbb iparágak: az órakészítés, fémöntés, gép-, papiro-, dohány-, cikória-, fésü-, cipő-, cementgyártás, gyapju- és pamutfonás, selyemipar és parkettakészítés. A legfontosabb hágók a Jurában a Felső- és Alsó-Hauenstein és a Passwang. Az 1875 dec. 12-én megalkotott, 1887. és 1895. revideált alkotmány demokratikus. A kantoni tanács, minden 800 lakosra 1 tag, a törvényhozó, az 5 tagból álló kormánytanács, amelynek elnöke a Landamman nevet viseli, a végrehajtó testület. Minden törvényre és a 100,000 frankot meghaladó kiadási tételekre nézve a népszavazat kikérendő; azonkivül 2000 szavazó polgár kivánságára a népnek is van ugy új törvények szabása, mint az alkotmányrevizió dolgában kezdeményező joga. Minden politikai községnek van egy békebirája és minden járásnak járásbirósága. Büntető ügyekben az esküdtszék itél. A végérvényesen döntő biróság a S.-ban székelő felső törvényszék. A kanton bevételei 1892-ben 1,7, kiadásai 1,9 millió frank. Az oktatásügy szolgálatában állanak: 254 népiskola 13,836 tanítvánnyal, 1 középiskola, 4 iparos-, 8 iparos tovább képző iskola.
2. S., az ugyanily nevü kanton fővárosa, püspöki székhely, a három híddal áthidalt Aar partján, a Jura D-i lábánál 435 m. magasban, vasutak mellett, (1888) 8460 lak., órakészítéssel, nagy márványbányákkal, egy cement-, egy kémiai gyárral és egy pamutfonóval; régi fegyvergyüjteménnyel, a község házában városi könyvtárral (40,000 kötet, 200 inkunabulum), éremgyüjteménnyel, városi képtárral, amelyben az ifjabb Holbein egy szép képe (Madonna a gyemrekkel) látható; római és középkori régiségek tárával; szinházzal, több jótékonysági intézettel. A nagyobbára széles utcákból álló város kiválóbb épületei a Szt.-ursus-székesegyház a XVIII. sz.-ból nagy kupolával, gazdag egyházi kincsekkel (a XIV-XVIII. sz.-ból való fém- és szövött tárgyak); egy torony, korai burgundi épület az V. vagy VI. sz.-ból; a városháza és püspöki palota. A festői, villákkal és nyaralókkal beépített környéknek legszebb helyei Zuchwyl falu, amelynek temetőjében nyugdik az 1817. itt elhunyt Kosciusko szive; Wengistein szép kilátással, Attisholz fürdő és Weissenstein gyógyhely.
Történelem. A hagyomány szerint S. egyike volt a gallusok legrégibb városainak, amelyet a helvétek kivándorlásuk alkalmával fölégettek. A rómaiak idejében ezen gallus város helyén épület Solodurum; még máig is számos maradvány tesz tanuságot a római uralomról. Történelme azonban csak a VI. századdal veszi kezdetét, midőn a frankok az Aar mellett egy bencéskolostort alapítottak. 888. S. földje burgundi, későbben a zähringeni grófok uralma alá került. 1295. a környék urai ellen S. a berniekkel kötött szövetséget és részt vett azon háborukban, amelyet Bern az osztrák és burgundi nemességgel folytatott és ezek által, különösen Kyburg grófi birtokok elfoglalásával területét nagyobbította. 1481-ben a burgundi háboruk befejezése után Fribourggal együtt belépett a svájci szövetségbe. A sváb háboruban részt vett a Dornach melletti 1499-iki döntő ütközetben. A reformáció S.-ban is gyorsan elterjedt, de a kappeli csata után Bucheggberg kivételével a lakosság zöme visszatért a kat. vallásra. Miként Bernben, Luzernben és Fribourgban, ugy S.-ban is a XVI. és XVII. sz.-ban lassan-lassan a demokratikus uralom helyére az arisztokratiksu lépett. Uganezen időben szolgáltatta a legtöbb zsoldost a franciáknak, akik a kanton székhelyét tették a francia követségnek is székhelyévé. Midőn a franciák 1798. S.-t minden ellenállás nélkül megszállották, véget vetettek a patriciusi uralomnak és a kantont beolvasztották az egységes helvét köztársaságba. 1814., miként a többi kantonokban, az 1798 előtti kormányformát nagyjában visszaállították és csak 1830., a juliusi forradalom hatása alatt, a balsthali népgyülés döntötte meg, midőn S. város és vidékének lakóit egyenlő joguakká tették. Ez idő óta zután a kanton kormánya demokratikus irányban fejlődött lassan tovább. 1875. a nép által elfogadott új alkotmány az általános népvszavazás behozatalával a képviseleti demokráciát tiszta demokraciává alakította át. 1887. a radikális kormány ellen a közigazgtásba becsúszott hibák s a kantonok bankjának veszteségei miatt nagy elégületlenség keletkezett, ami a végrehajtó hatalom bukását s új demokratikus alkotmány megteremtését vonta maga után. Az utolsó alkotmányrevizió (pénzügyi reform, arányos választási rendszer stb.) 8342 szóval 2777 ellen 1895 márc. 17. fogadtatott el. V. ö. Strohmeier, Der Kanton S. (St. Gallen 1836); Arx, Die Regeneration im Kanton S. v. 1830 (S. 1880); Hartmann, S. u. seine Umgebung (u. o. 1885).
(Loleure-Lebern), Solothurn svájci kanton járása 124 km2 ter., (1888) 20,822 lak., Solothurn székhellyel.
(állat), a rovarpókok egyik neme, melynek fajai különösen Egyiptomot lakják.
(lat.) a. m. napfordulat, lásd Ekliptika.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye solti felső j.-ban (enek székhelye Duna-Vecse), (1891) 6502 magyar lak., ipartestülettel, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. A hagyomány szerint Árpád fia Solt itt várat épített, mely S. nevet nyert. Erről vette nevét a későbbi S. vármegye (l. Pest-Pilis-Solt-Kiskun) S. már a török uralom idején is város volt.
l. Zsolt.