(Nagy-), nagyközség Szatmár vármegye nagysomkúti j.-ban, (1891) 2315 oláh és német lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal és adóhivatallal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postakakarékpénztárral. Van itt nagy fürészgyár, takarékpénztár, közkórház. Teleki Sándor grófnak kastélya és szép parkja van itt. Nagy-S. azelőtt Kővárvidék székhelye volt.
(Valeni), kisközség Szatmár vármegye nagysomkúti j.-ban, (1891) 1095 oláh lakossal.
Sándor, családi nevén: mogyorósi és bánóci Hlavathy Ödön, szinműiró, szül. Kaposon (Ung) 1859. Atyja, ki a premontreiek jószágigazgatója volt, fiának gondos nevelést adott. Korán érdeklődött a történelem, a népmesék és dalok iránt és mint gyermek, játékok helyett apja könyvei közt élt.Iskoláit Ungváron és Pesten járta; itt annyira erőt vett rajta a szinpad utáni vágy, hogy megvált az iskolától és az országos szinészeti iskolába lépett 1875. S. név alatt. Mivel szülei e lépése miatt megvonták tőle anyagi támgoatásukat, súlyos küzdelmek közt élt másolásból és statisztaságból. Rednszeresen ez időben kezdett irogatni verseket, eleinte a Magyarország és a Nagyvilágba és szindarabokat, melyekért Szigligeti is bátorította. Költemények címü első verskötete (1878) Raoul szerelme c. kis egyfelvonásos szinművet is tartalmaz. A szinésziksolából Győrbe ment 1878., hol 3 évet töltött, s újabb verskötetet adott ki: Éjszakák (1880) c.; itt adták elő első népszinvűvét: Apa és fiu, mely azonban nem tetszett. Azután Sopronban, Komáromban, Esztergomban, Pozsonyban, Szombathelyen és Debrecenben fordult meg, itt irta 1881. Sirius címü tragédiáját s egy prologot az egri szinház megnyitására; a Sirius 1882-84. Debrecenben, Nagyváradon és Szegeden élénk hatással került szinre. Első szerelem c. vígjátéka 1884. akadémiai koszorut nyert; a nemzeti szinházban azonban elbukott e darab. 1885. Ovidius c. vígjátékával az akadémia Teleki-díját nyerte meg. 1886. Apród c. költői elbeszélése a Kisfaludy-társaság Bulyovszky-díját nyerte. 1887. Gorgo c. tragédiája a Csiky Gergely Vasemberével szemben két szavazatot nyert az akadémiánál, s e darab Poszonyban nagy hatást tett, a szerzőt a Toldy-kör ezüstkoszoruval tisztelte meg. 1889. Nagyravágyó címü tragédiája Teleki-díjat nyert. 1893. összegyüjtött költeményeit egy kötetben Bolyongás címen közrebocsátotta. 1894. Fra Girolamo tragédiája Teleki-díjat nyert, ez a nemzeti szinházban 1895 óta műsoron van, épp úgy Zsolt vezér ifjusága c. történeti vígjátéka, mely a Bánffy báró díját nyerte. 1896. megnyerte a vígszinház 1000 frtos díját Királyi házasélet c. vígjátékával, a Kisfaludy-társaság Bornemisza báró jutalmát Szombatosok c. történeti szinművével és az akadémia Kóczán-jutalmát IV. István c. történeti drámájával. A Kisfaludy-társaság 1897. tagjául választotta. 1893-tól a nemzeti szinhz tagja; mint szinésziskolai tanár is működik Rákos Szidi iskolájában.
Felesége Vadnay (nagyváradi Stépán) Vilma, operetee-énekesnő, szül. Sátoralja-Újhelyen 1864. Kora gyermekségétől angy vágyat érzett a szinészeti pálya iránt, s midőn tanulmányit Budapesten végezte, többször látta játszani a népszinházban Blahánét, ki e perctől ideálja lett. Növendéktársainak sokszor dalolgatott, hangja álalánosan feltünt és egy intézeti vizsga alkalmával Coburg hercegné meghallotta, sőt Káldy Gyula figyelmébe ajánlotta, ki akkor a szinésziskola operaosztályának tanára volt. Káldy fölvette az énekiskolába s egy év mulva már Rákosi Jenő, a népszinház igazgatója szerződtette a népszinházhoz, hol három évig maradt. Nagyobb gyakorlatra szert teendő, Krecsányi Ignác társulatához szerződött Debrecenbe, onnan Kolozsvárra, majd Szegedre, már első rendü énekesnőnek; itt ment férjhez S.-hoz, kivel az ország minden nagyobb városában megfordult s ugy operette-szerepekben, mint különösen népszinművekben rendkivül ünnepeltetésekben volt része, mindenütt mint «kis Blahánét» emlegették. Legkiválóbb szerepei: Lili, Madarász, Finum rózsi, Csókon szerzett vőlegény, Siroki románc stb. Operában is énekelt, a Parasztbecsületben mint Santuzza s Fekete dominóban mint Angela.
elsőrendü magyar boraink egyike, mely a Somlyó-hegyen terem. Az egész szőllőterület 517 ha., melyen körülbelül 3500-4000 hl. bort szűrnek. A Somlyó-hegyet négy fő részre osztják: a vásárhelyi, jenei, nagyszőllősi és dobai oldalra; legjobb bor terem a vásárhelyi oldalon. Fő szőllőfajták: sárfehér és rakszőllő, továbbá furmint, budai zöld és olasz rizling, melyet gondosan mívelnek, öt kapálásban részesítenek s újabban erősen trágyáznak; sajnos, hogy a filloxera már itt is nagyon befészkelte magát. A szüret a Somlyó-hegyen ősi szokás szerint okt. 21-én Orsolya napján kezdődik s az első lefejtést december végén vagy januárban végzik. A S. pompás zamatu, némileg zöldesbe hajló szinü fehér bor, mely több évi gondos pincekezelést kiván, mig kifejlődik. A szőllőmívelés és borkezelés egyébiránt a balatonmellékivel, főleg a badacsonyival egyezik.
község, l. Szilágy-Somlyó.
egészen szabadon álló hatalmas bazalt-kúphegy, mely Veszprém vármegye devecseri j.-ban Somlyó-Vásárhely fölött emelkedik; magassága 435 m. Tetején rom van, melynek falai még meglehetős épségben vannak. Az alsó várban kivehetők még a várőrség szobái, a belső várban a várúr lakása és a konyhahelyiség magas kürtőjével. Az udvar közepén bedobált kővel és törmelékkel jóformán megtöltött széles, kikövezett kút van. Már a XIV. sz. végén fennállott mint királyi vár. Zsigmond azonban 1389. Garai Miklós nádor fiainak Miklósnak és Jánosnak adta át cserébe a valkóvármegyei ivánkaszentgyörgyi uradalomért. A Garai-család kezén maradt 1457-ig, amikor is Garai László nádor a pannonhalmi Szt.-Márton-monostornak konventje előtt megjelenvén, élő szóval előadta, hogy atyja Miklós a gőri püspökséget néhány évig világi kézzel kormányozta és jövedelmeit kénye-kedve szerint használta, azon igéretét pedig, hogy a gőyri egyházat ennek fejében kárpótolja, hirtelen halála miatt nem teljesíthette. Ő tehát, hogy atyja lelkét megmentse az isten boszujától, S. várát minden tartozandóságaival együtt a győri püspökség számára felajánlotta. A vár azonban kevés ideig maradhatott a győri püspökség birtokában, mert már 1464-ben tapsonyi Anthimi János kezén találjuk. 1495. Bakócz Tamás egri püspök kapta királyi adományban, ki végrendeletében e várat 1517. unokaöccsének erdődi Bakócz Péternek hagyományozta. Ettől fogva a XVI. sz.-ban az Erdődy-család a vár ura. 1603. Nádasdy Tamásé, ki ez év jan. 6. Ugod és Devecser várával együtt örökjogon adta el 6000 magyar forintért Megyeri Imrének és neje Viczay Magdolnának. 1675. Liszti János gróf a vár birtokosa. Utoljára 1717. szerepel, midőn Bottyán János, Rákóczi tábornoka, Starhemberg, Rabutin és Pálffy közeledtének hirére a várat élelemmel láttatta el, s az ugy ahogy kijavított ócska fészekbe némi csekély őrhadat vetett. Hadi jelentősége már akkor sem volt, s a felkelés végén pusztán hagyják, az egészetnek engedik át. V. ö. Tudományos Gyüjtemény (1824, VIII., 85.); Véghelyi Dezső, Győri Történelmi és Régészeti Füzetek (4. köt.); Ráth Károly, Vasárnapi Újság (1865. évf. 16. sz.); Magyarország képekben (Pest 1868). E két utóbbi képpel.
a mai Krassó-Szörény (l. o.) vármegyében mező-Somlyó (a mai temesvármegyei Nagy-Semlak, Dentától keletre) környékén feküdt. Először V. Istvánnak egy 1270-iki oklevele említi. Első ismert főispánja Péter királyi főlovászmester 1277-ből. 1319. Simon mestert S. és Skrassó vármegyék főispánjának irták s igy a két vármegyét világosan megkülönböztették egymástól. Valamivel 1372 előtt azonban már teljesen egyesült Krassó vármegyével.
kisközség Verszprém vármegye devecseri j.-ban, (1891) 1920 magyar lak., vasúti állomással, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Fölötte emelkedik a Somlyó-hegy (l. o.).
Monte-S., a Vezuv (l. o.) legmesszebb ÉK-nek fekvő 1137 m. magas csúcsa, É-i lejtőjén S. Vesuviana nevü helységgel, 8589 lak.
Ervin lovag, osztrák kémikus, szül. Bécsben 1844 jul. 12. Jelenleg ugyanott egyetemi tanár. Megállapította a kobalt, nikol egyenértéksúlyát, az indigó molekulasúlyát és az ammoniáknak az izatinra való hatását tanulmányozta.