az ugyanily nevü járás székhelye Szász-Meiningen német birodalmi hercegségben, a Röthen és vasút mellett, (1895) 12,165 lak., virágzó játékszer- és csecsebecsekészítéssel, amiből évenként mintegy 6 millió frank értéküt exportálnak, hidegvizgyógyintézettel, közelében nagy palabányával és modern kastéllyal. V. ö. Schleicher, Volksthümliches aus S. (1894).
Lipót, német publicista és politikus, szül. Höchbergben (Würzburg mellett) 1831 okt. 29. Eleinte Majna m. Frankfurtban kereskedő volt, 1856. többekkel együtt megindította a Frankfurter Handelszeitungot (a mostani Frakfurter Zeitung). 1859. részt vett a nemzeti egyesület alapításában, csakhamar azonban kilépett belőse s a délnémet demokratikus párt federalisztikus irányzatához csatlakozott. Lapjában is hevesen küzdött a porosz politika ellen, amiért is 1866. Frankfurt megszállása után be kellett azt szüntetnie, csak hamar azonban ismét megjelenhetett. 1867-ben S. egyedüli tulajdonosa lett a lapnak, amely főleg a kereskedelmi körökre hatott. 1871-77. és 1878-1884. a frankfurti német néppárt képviselője volt a birodalmi gyülésben. 1885 óta Kleine Presse c. alatt még egy illusztrált politikai lapot ad ki.
város Frankfurt porosz kerületben, a Lenze mellett, a mocsáros Warthebruch D-i szegélyén, (1890) 5906 lak., tőzegbányászattal, szivar-, plüs-, szőnyeg-, ceruzakészítéssel, selyemfonással, őrlő- és fürészmalmokkal, téglagyártással, jelentékeny szénakereskedéssel, egy régi kastéllyal, amely 1514-1811. a Johannita-rend nagymesterének volt egyik székhelye.
József, német iró, szül. Nikolsburgban 1732., megh. Bécsben 1817 ápr. 25. Lipmann Perlin zsidó tudós gyermeke volt; öt évi katonsákodás után jogot tanult, aztán az alsóausztriai kormányzóságnál a héber nyelv tolmácsa lett. 1763. az államtudományok tanárává nevezték ki a bécsi egyetemre. Majd császári tanácsossá, 1799. a cseh és osztrák titkos udvari kancellária valóságos udvari tanácsáosává és a csász. kir. udvari tanulmányi bizottság tagjává nevezték ki. Az ő Über die Abschaffung der Tortur (Zürich 1775) c. művének hatása volt, hogy Ausztriában a kínvallatást megszüntették. S. egyéb művei: Der Mann ohne Vorurtheil (Bécs 1765, 3 köt.); Briefe über die wienerische Schaubühne (u. o. 1768, új kiad. Sauertől u. o. 1884); Handbuch der inneren Staatsverwaltung (u. o. 1783-1787, 10 köt.) stb. S.-nek Bécsben, az Erzsébet-hídon szobrot állítottak. V. ö. Kopetzky, Joseph und Franz v. S. (Bécs 1882); Simson, J. v. S. und seine Grundsätze der Polizei (Lipcse 1885).
Adolf lovag, magyar születésü német szinész, szül. Pesten 1832 dec. 21. Atyja pesti kereskedő volt, kedvezőtlen anyagi viszonyai miatt fiát szabómesterségre taníttatta. Felszabadulása után S. Bécsbe ment, ahol Dawison vezetése alatt szinésszé képezte ki magát. Először 1851. Temesváron lépett fel, aztán Nagy-Szebenben, Grazban és Königsbergben működött. 1856. a bécsi várszinházban vendégszerepelt, ahová aztán előbb három évre, utóbb pedig élethossziglanra szerződtették. 1870. rendező, 1884. főrendező, 1889. helyettes igazgató lett. 1881. nemességet kapott. S. Európa- és Amerika-szerte zajos sikereket aratott vendégszerepléseivel. Főként klasszikus szerepekben jeleskedik, aminők: Faust, Wallenstein, Lear, Nathan, Macbeth, Hamlet, id. Risler stb. A modern szinműben és vígjátékban is kitünően állja meg helyét. 1896 máj. 18. első fellépésének 40. évfordulóját ülte meg.
l. Galenisták.
a. m. audiométer (l. o.).
tengermelléki állam Mexikó ÉNy-i részében, a Californiai-öböl, Arizona, Alsó-California, Chihuahua és Sinaloa közt, 199,224 km2 területtel, (1890) 150,391 lak., Hermosillo fővárossal. K-i részében a Sierra Madre ágai takarják, mig Ny-on sík területei is vannak, ámbár a tenger partján is vannak egyes izolált hegycsoportok, aminők a Sierra de los Alamos (1791 m.), a Sierra de Baroyeca (1275 m.), a Sierra Yaqui (1018 m.) és a Sierra Prieta (1361m.); hegyláncok (Sierra de la Gila, de la Nariz, Arizona stb.) takarják az állam É-i határát is. Partjain, amelyek előtt a Tiburon-sziget a legnagyobb, a legjobb kikötő a guaymasi, jelentéktelenebb a lerdói. Vizekben S. szegény. Folyói a Rio de Alamos, a Mayo, a Yaqui, a San José, a Rio de la Posa, a S. a San Miguel de Horcasitasszal, végre a Rio de la Asuncion; mindezen folyók közül a száraz évszakban csak kettő ér el a Californiai-öbölig. A föld csak ott termékeny, ahol öntözhető; az ilyen helyeken azután nagyobbára évenként kétszer is aratnak. A fő termékek a cukornád, kitünő dohány, a pamut, az agave, az Algarrobia glandulosa és a kukorica. Bányászati kincsekben S. Mexikó egyik leggazdagabb állama. A Mayo felső völgyében nagy széntelepek terülnek el; gazdagok az ezüstbányák; van sok kéneső, ólom, azbeszt, vasérc, nátrium salétrom és arany is. A hermosillói pénzverő 1867-80. több mint 12 és az alamosi 1868-1888. több mint 18 millió piaster arany-, de főképen ezüstpénzt vert. Az ércek az exportnak egyedüli jelentékeny cikkei. A lakosok nagyobb része tiszta indul; ezek közül a kiválóbb törzsek az opata, a pima, a yaqui, a mayo és a tarumaro. Az állam 9 kerületre (distrito) van felosztva. V. ö. Nye, La S., étendue, population, climat, produits du sok stb. (Páris 1864).
Buschmann szerint azok a nyelvek, amelyeket Mexikónak Jalisco, Sinaloa és Sonora államaiban és ezektől északra fekvő néhány kerületben számos törzs beszél, és amelyek egymásnak és a mexikói nyervtörzsnek rokonai.
1. Henriette, német énekművésznő, sül. Koblenzben 1804 jan. 3., megh. Mexikóban 1854 jun. 17-én. Már egyermekkorában szinpadon mozgott; kivételkép már 1814. fölvették a prágai konzervatoriumba. 1820 óta Bécsben énekelt, 1824 Lipcsében Weber K. M. Bűvös Vadászában s Euryanthe-jában alapította meg hirnevét; azonnal Berlinbe szerződtették. A porosz király nemesi rangra emelte, von Klarenstein előnévvel. 1826. mint vendég a nagy Catalanit is fölülmuló koloraturénekesnőnek bizonyult a párisi olasz operában, 1827. ide szerződött is; 1828. titkon egybekelt Rossi gróf hágai szárd követtel s 1830. a szinpadtól visszavonult. Hangversenyeken azonban gyakran énekelt, sőt 1850 táján kénytelen volt a fényesen jövedelmező szinpadra visszatérni. 1852 óta Amerikában működött, hol a kolera áldozata lett.
2. S. Károly, S. Henriette öccse, német szinész, szül. Berlinben 1828 jan. 7., A drezdai, majd a bécsi udvari várszinházban működött, azután Schwerinbe ment, ahol az első hős- és társalgási, szerelmes és bonvivant-szerepeket adta. 1859 óta Drezdában, 1862 óta Hannoverben működött. Vom Nachtwachter zum Türkischen Kaiser (14. kiad., 2 köt., Hannover 1878) cím alatt kiadott önéletrajza miatt meg kellett válni a hannoveri szinháztól s azóta mint vendégszereplő sok helyütt játszik. S. egyéb művei: Frauenemancipation (három különböző kiadása Berlinben és Hannoverben); Schimpfereien (Berlin 1894).