1. Finnmarken norvég járáshoz tartozó sziget, 14 km.-nyire Hammerfesttől, 951 km2 területtel, 780 lak., szaggatott partokkal. D-i végében van Hasvik helység, kis kikötővel és 565 lak. - 2. S., az ugyanily nevü dán járás (1512 km2 ter., 89,042 lak.) székhelye Seeland szigetén, a szép Soröi-tó mellett, (1890) 1894 lak.; ismeretes különösen a szép parkban épült főiskolájáról, a dán Etonról, amelynek érdekes természetrajzi gyüjteményei és egy érdekes régi kápolnája van. A főiskola az 1161. alapított ciszterci szerzetből alakult. Jelenleg mintegy 500,000 dán korona évi jövedelme van.
cseh falu, l. Soor.
A végrehajtási eljárásban van helye; célja az árverésen befolyt vételár felosztása végett a kifizetési sorrendnek megállapítása.
kikötőváros és érseki székhely Nápoly olasz tartományban, 11 km.-nyire Castellammare di Stabiától, a Nápolyi-öböl DK-i partján, (1881) 7870 lak., selyemiparral, fatárgyak készítésével és fafaragással, déligyümölcs-termeléssel, hajós iskolával, számos szép hotellel. Egyenletes, enyhe éghajlatánál és gyönyörü fekvésénél fogva számos idegen látogatja és választja télen át lakóhelyéül. Itt született Torquato Tasso, akinek márványszobrot emeltek. Tasso háza romokban hever, de Kornélia nővéréé még megvan. S. az antik Sorrentum, amiből már csak kevés rom látható.
az emberi élet menetének intézője (istenség), vagy az emberi élet összefoglaló képe (jó vagy rossz sors). A modern drámairodalom inkább csak életképeket ad, a sorsot csak a cselekedet társadalmi következményének nézi és inkább hajlandó a sorsban véletlenséget nézni. Az antik felfogás nagyon ragaszkodott a sors isteni, törhetetlen, vashatalmához és néha még oda is tévedt, hogy a sors által az egyéni szabad akaratot is megsemmisítve látta. Ezt a zsarnoki sorsot fatum (l. o.) szó alatt ismerjük. A német irodalomban e század első negyedében egy fajtája a dramatikusoknak támadt, kik ezt az antik túlhajtást utánozták és a rémség sorsdrámát (Schicksalsdrama) megújították. Közép úton jár Schiller, ki Wallensteinjában azt hirdeti, hogy minden ember a saját sorsának kovácsa, hogy «keblünkben tündökölnek sorsunk csillagai». A sors metafizikai értelme tehát nagyon elgyengült, elmosódott a mai irodalomban, annál élénkebben kapaszkodunk még ma is ahhoz, hogy a dráma az emberi sorsot, mint a jólét és nyomor közt való váltakozást és hányódást fesse. Ebben az irányban Ibsen, Voss és sokan fölelevenítették a szini irodalom már megmerevedett sablonjait és figuráit. L. még Nemezis.
l. Sors.
(Losung), célja meghatározni a sorrendet, amely szerint az állításra kötelezettek besoroztatásuk esetében saját korosztályukon belül az újoncjutalékba vagy a póttartalékba ajánltatnak. S. csakis egyszer és pedig az első korosztálybeliek részére eszközöltetik.
Antal, Sárosy Gyula (l. o.) álneve.
(lotto, lotteria, lutri), olyan szerencsejáték, amelyben a játékosok között a nyerés és vesztés esélyeit egészen a véletlen - átvitt értelemben személyesítve a sors - dönti el, a nélkül, hogy az esélyeket a játékosok ügyessége vagy szándéka módosíthatná. Rendesen számokat vagy más teljesen egynemü dolgokat, p. golyókat, kockákat stb. tesznek be valamely urnába v. forgó dobba, a szerencsekerékbe s aztán vagy bekötött szemmel kihúz valaki, vagy pedig rendes forgása közben kidob a gép a szerencsekerékből egy-egy számot vagy golyót stb.; az a játékos, aki az ekként kihúzott számra tett, nyer, a többiek pedig a bankárral szemben veszítenek. Az ilyen egyes húzások különböző kombinációi által többféle S.-rendszert alkottak. Legnevezetesebbek:
1. A szám-S. (genovai S.), közönségesen csak ezt nevezik lottónak, kis lutrinak. A játékos az 1-90-ig terjedő számsor egy vagy több, de legfeljebb öt számját kiválasztja s aztán bizonyos összeggel fogad arra, hogy a kiválasztott számokat a legközelebbi húzáskor ki fogják húzni. A szám-S.-ot Genovában találták fel és 1620. a genovai köztársaság szervezte az első állandó szám-S.-ot. Eredetileg a genovai nagy tanács kiegészítésénél volt az szokásban, hogy a kilépő öt tanácstag helyére 90 érdemes polgárt jelöltek ki s aztán ezek neveit felirván, öt nevet húztak ki az urnából: ezek lettek a város új tanácsosai. Ilyen alkalmakkor szokás volt Genovában arra fogadni, hogy kik lesznek a választottak közül a szerencsések? Az ekként fel-fellobbant játékszenvedély aztán csakhamar számokkal helyettesítette a neveket s állandóvá tette a szerencsejáték e nemét. Ha valaki csak egy számra fogad, akkor vagy arra játszik, hogy az illető szám előszörre, harmadszorra vagy utoljára húzassék ki. Ha két, három, négy vagy öt szám kihúzására fogad, ugy mondják, hogy ambo, terno, quaterno vagy quinternóra játszik. Ha már most a játékos veszít, akkor a lotto-bankár nyeri a játékos betétét, ha ellenben a játékos nyer, akkor a bankár annyiszorosan fizeti ki neki a betétét, amint ezt az illető esetre vonatkozólag a játékterv megállapítja. A játékterv megállapításánál a nagy számok törvényeire alkalmazták a valószinüség-számítás matematikai tételeit. E tételek szerint előre meg lehet állapítani a játékok eredményének valószinüségét. Amikor ugyanis a játékos egyes számra tesz, ilyenkor annak valószinüsége, hogy nyer, 5/90 = 1/18; ellenben a bank nyereségének valószinüsége 17/18. Már most a matematikai igazság szerint a játékos nyeresége esetében betétének 18-szorosát kellene a bankártól megkapnia, ámde rendesen csak annak 16-szorosát, sőt Ausztriában és nálunk csupán 14-szeresét fizetik ki. Még kedvezőtlenebb mértéket alkalmaznak a tarifák az ambo, terno, quaterno és quinterno nyereményeire, ugy hogy p. a quinternóra alig nyolcadát fizetik annak az összegnek, amit a matematikai valószinüségnek megfelelően fizetni kellene. Igy van az, hogy a tapasztalat szerint az összes betéteknek átlag egy harmada a lotto-bankár nyeresége lesz. Néhány állam pénzügyi érdekekből monopolium gyanánt tartja fenn a szám-S.-ot; ez idő szerint évenkint Olaszországban átlag 15-16 millió frtot, Ausztriában 6-8 millió frtot, Magyarországban pedig nem egészen 1 1/2 millió frtot jövedelmez tisztán az illető kincstáraknak. Hogy a kincstárak lehetséges veszteségeit korlátozzák, visszautasítják a nagyobb betéteket, sőt némely helyen a quinterno-tételeket sem fogadják el.
2. Az osztály-S. (hollandiai S.), amelynél a játékosok sorsjegyeket vásárolnak a lotto-bankártól. A kibocsátott sorsjegyek osztályozva vannak s a S.-tervezetben előre meg van állapítva, hogy egy-egy osztályra hány nyereménynek kell esnie. Az egyes sorsjegyek fél, negyed, nyolcad s tizenhatod sorsjegyekre vannak osztva. Az egyes osztályok húzásai különböző időre vannak kitűzve s az első húzásig a sorsjegy árának csak egy részét kell befizetni; ha azután a játékos az első húzáson ki nem jött sorsjegyével tovább akar játszani, akkor utólagosan fizeti be a sorsjegyével tovább akar játszani, akkor utólagosan fizeti be a sorsjegy árának második részletét, illetőleg, amennyiben az első osztály húzásán a legkisebb összeget nyerte a sorsjegy, ennek a nyereménynek fejében megkapja a játékos a második osztályra szóló sorsjegyet. A nyeremények száma és nagysága az egyes osztályokra nézve előre meg van állapítva s a sorsjegyek ára is fix összegben van megszabva. A kibocsátás és sorsolás tervezetei a különböző államokban nagyon eltérők, az osztály-S. rendezésének jogát azonban vagy maga az állam gyakorolja, vagy pedig évi bérért másnak engedményezi. Magyarországon az 1897. VII. t.-c. rendelkezései szerint a lottojövedék fentartása mellett a szám-S.1897 okt. 1. megszünik s az osztály-S. ugyanazon év máj. 1. lép életbe. A pénzügyminiszter felhatalmazást kapott arra, hogy az osztály-S. rendezésének kizárólagos jogát - az állami ellenőrzés fentartása mellett - 20 évre meghatározott haszonbér mellett, amely azonban évi 1.200,000 frtnál kevesebb nem lehet, magánvállalatra ruházhassa. E törvény alapján a pénzügyminiszter a terézvárosi takarékpénztár és az elzászi bank részvénytársaságoknak azon kötelezettség mellett engedte át a S.-rendezés kizárólagos jogát, hogy a nevezett engedményesek e vállalatra itt Magyarországon külön részvénytársaságot szervezzenek.
olyan tőkeelhelyezésre szolgáló értékpapir, amely a szövegében pontosan megállapított hitelezés bizonyítására és biztosítására szolgál, e mellett azonban a követelés értékét is képviseli. A hitelező követelése kétféle lehet, t. i. vagy csupán arra vonatkozik, hogy a S. megvásárlása alkalmával teljesített fizetményéért joga van a sorsjátéktervezetben megállapított sorsolásokban részt venni és a S.-ére eső nyereményt követelni, a nélkül azonban, hogy magának a betétnek visszafizetéséről és törlesztéséről biztosíttatnék; vagy pedig kétféle jogot foglalhat az magában, nevezetesen biztosíthatja a hitelezőt, hogy kölcsönadott tőkéjét valamikor visszakapja s e mellett részt vehet a tervezetben megállapított nyereménysorsolásokon. Az első esetben a S. valamely szám- vagy osztálysorsjátékon való részvételt biztosít birtokosának, az utóbbi esetben pedig valamely S.-kölcsönnek egyik részletéről szól. Ha az ilyen S.-kölcsönök (l. Nyereménykölcsön) tervezete ugy van megállapítva, hogy a S. után nemcsak nyeremény, hanem kamat is jár: akkor az illető S.-eknek szelvényíveik is vannak s ezek szelvényeire fizeti az adós a S.-tulajdonosoknak az időközi kamatrészleteket, maguk a S.-ek pedig a nyereményekre játszanak s aztán a törlesztési húzások eredménye szerint biztosítják a tulajdonosoknak a kölcsön visszafizetését. A S.-kötvények forgalma tárgyában az 1889. IX. t.-c. következőképen intézkedik: Nyereményre való kilátás igéretével kibocsátott kötvények csakis a törvényhozás engedélyével bocsáthatók ki s a törvényhozás külön engedélye nélkül tiltva van akár bel-, akár külföldi nyereménykötvényeket a magyar korona országainak területén forgalomba hozni. Ez általános tilalom alól azonban már e t.-c. 4. §-a is több kivételt enged meg. E tilalom áthágása jövedéki kihágásnak van ott minősítve s pénzbirsággal büntetendő.