(gör.-lat.) a. m. spóracsoport, l. Harasztok.
népszerü neve a tüdőtuberkulózisnak, l. Tuberkulózis. - Az u. n. gyermeksorvadás vagy gyermekaszkór (paedatrophia) a gyermek-, különösen az első életéven aluli korban előforduló s idült emésztési zavarok, illetőleg gyomor- s bélhurut következtében elég gyorsan beálló s hihetetlen fokot elérő lesoványodás, melynek ijesztő példányaival különösen dajkaságba kiadott gyermekek között találkozunk. L. még Atrofia. - S. a botanikában. Ha a kóros, különösen az egynyári növények már teljesen meglombosodtak s hosszabb ideig szárazság áll be, amelynél a talajban még van annyi viz, hogy a növények el ne hervadjanak, de nincs annyi, amennyi szükséges volna arra, hogy a növények által szükséges tápanyagokat kellő mennyiségben a növényekbe vezesse, ezek mintegy éhséget szenvedve, lassanként fokról-fokra elsárgulnak, megfoltosodnak, majd elszáradnak, mit S.-nak nevezünk. A S. különösen a gabonaféléknél gyakori s nagyon jellegző lefolyásu. A levelek közül először a legalsóbbak - a legidősebbek - kezdenek sárgulni, majd pedig elszáradni, még pedig mindig hegyüktől kezdve s a tő felé haladva, ugy hogy a felső levelek még egészen üde zöld szinüek, mikor az alsók már elsorvadtak s az egyes levelek hegye már el is száradt, mikor azok töve még egészen ép. Legnagyobb a kár akkor, ha a S. még a kalászhányás előtt áll be.
Márton, szinész, később orvos, szül. Maros-Vásárhelyen; mint pesti orvosnövendék 1791. kezdett érdeklődni az akkor ébredő magyar szinügy iránt, részt vett egy önként alakuló szintársulatban, irt egy vígjátékot Magyar Penelope c. (Pest, 1791, 5 felv.), majd szomorujátékká dolgozta fel Dugonicsnak Etelka címü regényét Az ártatlan Etelka c. (u. o. 1793, 5 felv.).
(gör., a. m. férfiakat óvó), Aphrodite (l. o.) ókori görög istenasszonynak egyik mellékneve, melyet Kalamis (l. o.) görög képfaragó tett emlékezetessé egyik szobra által. Ez a szobor Athénben, az akropolisz feljárata közelében állott.
hidrogénklorid, klórhidrogén (spiritus salis, acidum hidrochloricum, acid. muriaticum), HCl. Szúrós szagu gáz, amelynek vizes oldatát először Basilius Valentinus állította elő a XV. sz.-ban, egészen tiszta állapotban pedig Priestley 1771. Előfordul a természetben némely vulkáni gázban és Dél-Amerika néhány folyójában, amelyek vulkáni vidéken folynak keresztül; a gyomornedvben is van S., minthogy az emésztésnek igen fontos tényezője. A S. hidrogén és klórból képződik magas hőmérsékleten, vagy a fény hatására és az egyesülés durranás kiséretében történik, ha az említett két gáznak egyenlő térfogatait elegyítettük egymással. A S. előállítható a kloridokból, ha azokat koncentrált kénsavval melegítjük; e célra azonban rendesen konyhasót (NaCl) használnak, amelyet előbb megolvasztanak és darabokra törve lombikban kénsavval öntenek le. A Leblanc-féle szódagyártásnál melléktermékül igen nagy mennyiségü S.-at kapnak. A S. szintelen, szúrós szagu gáz, amely a levegőn füstölög, mert a levegő nedvességével egyesül és ezzel megsűrüsödik. Igen alacsony hőmérsékletre lehűtve, több atmoszférai nyomással szintelen folyadékká megsűríthető. A S.-gáznak sűrüsége 1,278(levegő=1) és vizben rendkivül könnyen oldódik; 1 térfogat viz 0°-on 505 térfogat (0,825 gr.) és 20°-on 440 térfogat (0,721 gr.) S.-gázt abszorbeál; ezért S.-gázzal telt palack viz alatt kinyitva egy pillanat alatt megtelik vizzel. A S.-gáznak vizes oldatát közönségesen S.-nak nevezik, amelynek fajsúlya a savtartalommal növekszik.
|
Fajsúly 15°-on: |
Savtartalom %-okban: |
|
1,2000 |
40,77 |
|
1,1802 |
36,29 |
|
1,1494 |
30,17 |
|
1,1206 |
24,46 |
|
1,1000 |
20,35 |
E számok összehasonlításából az derül ki, hogy a savtartalom közelítőleg a fajsúly két első tizedesének kétszeresével egyenlő. A S. igen erős egybázisu sav; a legtöbb fémet hidrogénfejlődés közben feloldja és kloridokká alakítja át; oxidáló anyagok (p. mangánhiperoxid, káliumklorát stb.) a S.-at elbontják és ekkor klórgáz fejlődik belőle. A S.-at nemcsak a laboratoriumban, hanem az iparban is igen sokféle célra (klórfejlesztésre, kloridok előállítására stb.) alkalmazzák és ezenkivül gyógyszerül is használják. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos; ne legyen szennyezve kénsavval, szabad klórral, nehéz fémekkel, legkivált pedig arzénnal.
igazi mivoltában, kevés sós vizzel kevert valódi borszesz, tehát sós cognac. Ilyen formában azonban manapság már nem kerül forgalomba s a leglelkiismeretesebb gyárosok is legfeljebb sós törkölypálinkát adnak; különben az ezen néven kapható termék nem egyéb, mint - a boros szag kedvéért - kevés önantéterrel illatosított és sós vizzel higított gabona- v. tengeriszesz. Házi orvosság.
(Soósd, Sósdia), nagyközség Temes vármegye dettai j.-ban, (1891) 1143 oláh és magyar lak.; van fürészmalma, vasúti állomása és táviróhivatal.
(növ.), l. Oxalis; sósdifélék, l. Oxalideae.
(halophyta, halophilae), tengerparton vagy a belföld sós (szíkes) földjén termő oly füvek, cserjék és fák, amelyek egész fejlődésüknél fogva még 3 %-nál sósabb viztől sem pusztulnak el, mint mások, sőt éppen ebben tenyésznek jól. A viz bősége szerint van köztük vizben élő, mocsára, réti, sivár helyen termő, sőt sivatagi is. A hőmérsékletre nem kényesek. Egyik összezárkózó rajként, másik elszigetelten és magánosan terem a legjobban. A nedves helyen élők nem oly edzettek, mint a száraz homokban termők. Zárkózva jobban tenyésznek, mint magánosan. Különféle növénycsalád, kivált a libatalpfélék, plumbagófélék, porcsinfélék stb. tagjai. Számos sósföldi növény az egész földön elterjedt, p. a Salsola Soda terjedését Észak-Amerikában megdöbbenéssel látják. Haszonra is fordítják, amennyiben az illető faj és hely szerint konyhasót, hamuzsírt vagy szódát főznek ki belőlök. hazánk sós és szíkes területein a S. számosak.
lehet mesterséges és természetes. A mesterséges közönséges kősóval készül, mit a fürdő vizében feloldanak körülbelül 2-3 %-nyi mennyiségben. Egy teljes fürdőre 4-6 kg., egy ülőfürdőre 1-2 kg. só szükséges. Gyermekeknél 1-1 1/2 % is elég. A természetes S. ásványvizben a sótartalom nem haladja meg a 15 ezreléket; ilyenek hazánkban a herkulesfürdői meleg Herkules-forrás, a hideg csízi viz (amit azonban csak ivásra használnak, s kevés jód és bróm is van benne); külföldön nagy számmal vannak: Baden-Baden, Wiesbaden melegek, Kissingen, Homburg, Dürkheim, Kreuznach, Hall hidegek. Lehetnek erős konyhasós vizekből a fürdők; ilyenek hazánkban csak hidegek vannak: Vizakna, Görgény-Sóakna, Szováta, Maros-Újvár stb., többnyire sóbányatelepek közelében, külföldön néhány igen hires fürdő: Nanheim (meleg), Aussee, Ischl, Reichenhall. A S. sikerrel használható mindazon esetekben, melyekben a bőr erősebb izgatása, s az anyagcsere növelése megengedhető és javult. Hatása latt idült izzadmányok felszívódnak, s különösen női bántalmakban, skrofulózisban, köszvényben, reumában szenvedőknél kitünő hatásuak.