(souverain), osztrák arany pénznem, amelyet 1824-57. vertek a lombard-velencei királyság számára. Értéke = 40 osztrák lira, a váltóforint harmada. Fél-S.-kat is vertek.
latin természetrajzi nevek után Sowerby Jakab (l. o.) nevének rövidítése.
(ejtsd: szauerbi), város York angol grófságban, West-Ridingban, a Calder jobb partján, vasút mellett, (1891) 5675 lak., szövő- és kémaiai iparral, kelmefestőkkel; a mellette elterülő S.-Bridgeben (10,408 lak.) ugyanezen iparágak virágzanak.
Jakab, angol természettudós és festő, szül. Londonban 1757 márc. 21-én, megh. Lambethben 1822 okt. 25. Eleinte a festőakadémiát látogatta, aztán természettudományokkal foglalkozott. Fő művei: English Botany or colored figures of all the plants natives of Great-Britain (36 köt., London 1790-1814; ehhez pótkötetet Jaka fia irt, 4 köt., 1831-49; új kiadás Symetől, 10 köt., 1863-70); Colored figures of English fungi (3 köt., 1797-1809); British mineralogy (5 köt., 1804-17); Mineral conchology of Great-Britain (6 köt., 1812-41; a két utolsó kötet Jakab fiától való).
Ferenc, német agrikultur-kémikus, szül. Brünnben 1848 jan. 13.. Kémiát, természettudományokat és mezőgazdaságtant tanult Lipcsében, egy évig a mezőgazdasági tanintézet asszisztense volt u. o., majd adjunktus a császári királyi mezőgazdasági kémiai kisérleti állomáson Bécsben, 1879. az agrikultur-kémia rendes tanára a technikai főiskolán Münchenben s a bajor mezőgazdasági központi kisérleti állomás főnöke. Több dolgozata jelent meg a cukorfélékről és a tej vizsgálatáról. A tej zsírtartalmának meghatározására igen pontos módszert állapított meg és több készüléket szerkesztett. Tejsterilizáló készüléke általánosan használt. Nevezetesebb műve: Über Kindermilch u. Säuglingsnahrung.
(ejtsd: szoajó) Hermann, német botanikus és utazó, szül. Boroszlóban 1852 jan. 4. A botanikát Berlinben tanulta; az afrikai társaság megnyerte a Güssfeldt-féle Loango-expedicióra, mint botanikust. 1873 végén Nyugat-Afrikába utazott, ahol Güssfeldt, Falkenstein és Pechuëel-Löschéhez csatlakozott Csinsoxóban (Loango). 1875. Angolába kellett mennie, ahol Poggéval találkozott össze. Az expedició feloszlása 1876 közepén S.-t Európába hivta vissza. Ekkor tette közzé: Der verlorene Welttheil (Berlin 1876) és Aus West-Agrika (2 köt., Lipcse 1879). A hamburgi C. Woermann kereskedőház megbizásából 1879. Gabunba, Nyugat-Afrikába ment s ott kávéültetvényt alapított. 1885. Németországba visszatérve, 1888 kezdetéig mint vezető a német Kolonialverein tudósító irodájában Berlinben működött. Később tanulmányutat tett Dél-Braziliába, megirta Deutsche Arbeit in Afrika (Lipcse 1888) c. munkáját s 1888 tavaszán a Herman-féle telepítőtársaság szolgálatában Braziliába ment, ahol a Bom Retiro in Rio Grande do Sul kolonia vezetését vette át.
amerikai eredetü, közös burkoló katulyába rakott szájviz és fogpor. Az előbbinek fő alkotó részei a rendes borszesz és borsméntaolaj; az utóbbinak pedig a rendes krétapor és szintén borsméntaolaj.
kikötőváros Gefleborg svéd länben, 70 km.-nyire Geflétől, a Söderfjord partján, vasút mellett, (1893) 10,112 lak., halászattal, fürészmalmokkal és asztalosiparral; élénk tengeri kereskedelemmel, amelynek fő cikkei a kivitelben: fa, vas és faáruk, a bevitelben pedig gabona, bor és szesz. S. 1620. alapíttatott. Gusztáv Adolf itt puskagyárat állított fel, amellyel e század elején felhagytak. A szerény külsejü várost gyakran pusztította el a tűzvész; utoljára 1865.
(ejtsd: szödercsöping), kis város Östergötland svéd länben, a Göta-csatorna mellett, 5 km.-nyire azon helytől, ahol Slätbakenbe, a Balti-tenger egyik fjordjába ömlik, (1893 1860 lak., XVI. sz.-beli templommal; közelében S.-Ragnhilds Källában látogatott vizgyógyintézettel. S. egyike Svédország legrégibb városainak és a XIII. sz.-ban már fontos piac volt, ahol 1595-ig több országgyülést is tartottak.
Svédország középső részének egyik vidéke, egykoron tartománya, a Mälar és Hjelmar tavaktól D-re, 8800 km2 területtel; a Stockholm-länhez tartozó ÉK-i szögletét kivéve a S. vagyis Nyköping-länt (6816 km2 ter., 158,051 lak.) alkotja. Legnagyobb emelkedése D-i részében van, ahol a Kolmarden nevü erdős hegység Östergötland határán 122 m.-nyi magasságot ér el. Középső része termékeny és jól van megmívelve; ugyanitt sok a tó (az összes terület 7,4 %-a), amelyeket egymással kis folyók kötnek össze, amelyek a Keleti-tengerbe vagy a Mälar-tóba ömlenek. A fő foglalkozás a földmívelés és az állattenyésztés; ezenkivül az erdőgazdálkodás és halászat is sok embernek nyujt élelmet. Kevesebb jelentősége van a bányászatnak és az iparnak; csupán az eskilstunai acélművek fontosak. A főváros Nyköping.