L. (növ.), l. Nyúlzanót és Tőrzanót.
1. az ókorban Herculis promontorium, Olaszország DK-i hegyfoka Reggio di Calabria tartományban, az É. sz. 37° 55' 3'' és a párisi K. h. 13° 42' 30'' alatt. - 2. S., Szárdinia legdélibb hegyfoka.
(növ.), l. Esparto.
l. Kadmos.
(gör.-lat.) a. m. görcs (l. o.). - S. facialis, l. Arcideggörcs.
(állat), a tengeri sünök osztályában a Spatangoidea rendnek egyik családja, többé-kevésbbé szivforma páncéllal, mell felé húzódott szájnyilással, rendesen előre álló ajakkal. Ambulákrál lábacskái négylevelü rózsácskába rendeződöttek, levélformák. Ez idő szerint 38 nembe tartozó 88 faja ismeretes. A kihalt fajok az alsó krétában jelentek meg legelőször. Három alcsaládba osztják: Ananchytina, Spatangina, Brissina.
(állat), a tengeri sünök osztályának egyik rendje, amelyet Petalosticha vagy Irregularia atelostomata névvel is jeleznek. E rend mintegy száz élő és számos kihalt fajt foglal magában, mely utóbbiak részben már a jura-korszakban éltek, legtömegesebben tenyésztek azonban a kréta- és a harmadkorban. Az ismert fajokat a Cassidulidae, Spatangidae főcsaládokba és három alcsaládba osztják.
(állat), a tengeri sünök osztályának Spatangoidea rendjébe tartozó állatnem. Élő faja ez ideig csupán három, kihalt ellenben több ismeretes. Legközönségesebb faja a S. purpureus Leske, mely az Európa körüli tengereket lakja 10-400 fonál mélységig. Tüskéi tömöttek, vékonyak, ibolya- v. biborpirosak, néha sárgásak.
l. Kard; a botanikában l. Virágburok.
(lat.) a. m. tér; a zenében vonalköz; a nyomdászatban l. Zárka.