Gáspár, iró, szül. Gyöngyösön (Heves) 1816 jan. 6., megh. u. o. 1865 okt. 18. Iskoláit részint otthon, részint Fejérváron, Szegeden, Pesten és Egerben végezte. Már mint tanuló több költeményt irt a Regélőnek, a Honművésznek, a Társalkodónak és az Athenaeumnak. Mint ügyvéd működött Gyöngyösön. Hazafias magatartásáért a Bach-kormány egy időben elnyomta, de az uralkodó kegye ismét restituálta. 1854. Gyöngyvirágok címen adott ki egy kötet költeményt, melyben a mátravidéki népszokásokat az ottani tájbeszéd szerint eredeti dalokban ismerteti. Irói álneve Avar.
(ejtsd: szpé), 172 km. hosszu folyó Skócia É-i részében. Inverness grófságban a Corrvarrick-hegyek D-i lábánál ered, átfolyik Elginen és Garmouthnál torkollik. Legnagyobb mellékvizei a Tromie és Avon. Vizkörnyéke 3350 km2. Benne sok a lazac.
(Spira), Pfalz bajor kerület fővárosa, kat. püspök és prot. konzisztorium székhelye, a Rajna és Speyerbach összefolyásánál, vasutak mellett, (1895) 19,045 lak., pamutfonással, dohány-, és szivargyárral, gép-, cipő-, szalmapapiros-, sör-, téglagyártással, vas- és rézöntéssel, bortermeléssel, különböző iskolákkal, jótékonysági intézetekkel és régiséggyüjteménnyel. Épületei közül kiválik a szép parkkal körülfogott kat. dóm. Ennek építését II. Konrád császár 1030. kezdette meg és IV. Henrik uralma alatt 1061. fejezték be. A dóm a német császárok temetkező helyéül volt szánva; itt nyugosznak II. Konrád, III., IV. és V. Henrik, Sváb Fülöp, Habsburgi Rudolf, Nassaui Adolf, Osztrák Albert és több császárné. A dóm 1450. leégett, 1689. és későbben 1794. a franciák égették föl; ezután magtárul szolgált. Csak 1822. Miksa József bajor király közreműködése folytán adatott ismét vissza eredeti rendeltetésének és restauráltatott egészen. A templom bazilika-épület 1 keleti kereszthajóval, nyugati előcsarnokkal, két kupolával és 4 toronnyal, amelyek közül a nyugatiak 73 m. magasak.A templom 134, a kereszthajó 73 m. hosszu; a középhajó 15 m. széles és 33 m. hosszu; egész területe 4470 m2. Az előcsarnokba (császárcsarnok) három hatalmas portále vezet; benne láthatók az itt eltemetett császárok homokkőszobrai; a királykórus 12 lépcsővel magasabb, mint a középhajó és ennél egy pár lépcsővel magasabb a püspöki kórus, amelyben Habsburgi Rudolf emléke látható Schwanthalertől és Nassaui Adolfé Ohnmachttól. A dóm legkiválóbb díszei a Schrandolph-féle freskók (1845-53), amelyek I. Lajos bajor király és II. Miksa művészetszeretetének köszönhetik keletkezésüket. S., a rómaiak Noviomagus nemetuma, 348. már püspökség volt, ami későbben a pogány barbárok betörései következtében megszünt és csak 610. éledt új életre. Az első német császárok gyakran laktak benne. 1527-től 1689-ig, némi megszakításokkal, a német birodalmi kamara-törvényszéknek volt székhelye. Több ízben birodalmi gyülést is tartottak benne; ezek közül az 1529-iki volt a legfontosabb. 1689. Monclar francia generális feldúlta. 10 év mulva a város hamvaiból felépült ugyan, de régibb jólétét vissza nem szerezhette. A spanyol, osztrák örökösödési, a hétéves és a francia forradalmi háborukban is gyakran tettek a franciák benne kárt. 1801-14. Donnersberg francia départementhoz tartozott. V. ö. Weiss, Gesch. der Stadt S. (1876); Remling, Der Speyerer Dom (Mainz 1861).
1. Golfo della S., a rómaiaknál Portus Lunae, tengeröböl Genova olasz tartomány partján a Corvo-fok és Portovenere közt, amely utóbbinak folytatása a Palmaria sziget, a Tino és Tinetto sziklák. Területe 4200 ha. A körülötte emelkedő magaslatokon 37 erősség és ágyutelep, azonkivül arzenálok s a katonaság szolgálatában álló különféle műhelyek vannak. Már Napoleon akarta birodalma első hadi kikötőjévé tenni. A szárd kormány e tervet későbben magáévá tette és ma S. Olaszország első hadi kikötője. V. ö. Falconi, Guida del golfo di S. (Torino 1877). 2. S., La, város és járási székhely Genova (ettől 80 km.-nyire) olasz tartományban a róla elnevezett öböl és vasút mellett, (1881) 30,732, az 1894-iki becslés szerint 45,500 lak., hajóépítéssel, ágyuöntéssel, bőrgyártással és butorkészítéssel, olajbogyótermeléssel, látogatott tengeri fürdőkkel, környékén nagy erődítményekkel. Kikötőjének forgalma nem jelentékeny; az export fő tárgya az olajbogyó. V. ö. Strata, Nuovo guida illustrata di S. e della sua regione (S. 1887).
(Spetsae, Pityussa, mások szerint a régi Haliussa, Pityussa pedig a szomszédos Spetszopula sziget), a görög Argoliszhoz és Korintushoz tartozó, 23 km2 területü sziklasziget, mely a naupliai öböl bejáratánál fekszik, 2 km.-nyire az Argiv-félsziget déli csúcsától, (1889) 5192 albán származásu lakossal (történetét l. Hidra). A görög szabadságharc előtt, amelyben a sziget lakói épp oly hősiséggel harcoltak mint a hidraiak, számuk 15,000-re rúgott. S. fővárosának vannak hajógyárai, nagy kikötője, kórháza és jelentékeny szivacshalászata. Délkelet felé terül el Spetszopula (Spezzopula) v. Petszopula vagy Raszteria kietlen sziget, amelyet az ókoriak Aristerának, az olaszok Settepozzinak is neveztek és amely nevezetes arról, hogy a velenceiek itt arattak győzelmet a görögökön 1263.
Lév. (növ.) a. m. anyarozs (l. o.).
(gör.-lat.) a. m. gömb.
Fr. (növ.), l. Öböly.
(növ., gömbszóró Hazslinszkynál), a pálcikaspórás gombák mustárszemnagyságu génusza. A földön korható növényrészeken terem. Éréskor a bőrtakarója (peridium) csillagformán nyilik szét, tányérka módjára szétterjedve marad, mig az idő nedves. Ha a környezet száraz, a belső peridiuma külsőtől hirtelen elválik, mint egy hólyag kiemelkedik, mire a peridiolum néhány cm. magasra kiszóródik.
l. Caragaheen és Gyöngymoszat.